Belföld

Nyugat-Dunántúl – rezeg a léc

Nem katasztrofális, de több, érezhető földrengés rázta meg az utóbbi két évben a gazdasági fejlettsége, innovációs ereje, ipari munkakultúrája mentén szigetekre szakadt Magyarország legígéretesebb „földnyelvét", a nyugat-dunántúli régiót - olvasható a Népszabadság Magyar Tükör rovatában.

Az előrengések a Győri Kekszgyár áttelepítési szándékával kezdődtek. A több mint százéves üzemet végül össznemzeti, sőt nemzetközi antiglobális összefogás eredményeképpen részben sikerült megmenteni.

Nem voltak ilyen sikeresek a Philips szombathelyi üzemének munkatársai. A világcég a vasi megyeszékhelyről Kínába telepítette képcsöves monitorgyártását. A Flextronics pedig tavaly nyáron bocsátott el nyolcszáz embert Sárvárról, mert ugyancsak Kínába vitte az X-boksz nevű videojáték előállítását.

Hétszáz embert küldött el a zalaegerszegi székhelyű ZA-KO, a Rába átszervezése következtében pedig ugyancsak több száz munkás, alkalmazott, mérnök került az utcára. A csipkefüggönyöket gyártó győri Gardénia gyakorlatilag visszavonult a piacról, a napokban pedig megkezdődött a finomtextíliáiról ismert, 430 dolgozót foglalkoztató Uniontex felszámolása.

Egyre több ember megy az utcára tüntetni azért, mert attól fél, hogy a szó szoros értelmében utcára kerül. Vajon ez a régió szembenézett-e a kihívásokkal, van-e rá válasza, kialakította-e jövőképét, vagy tehetetlenül sodródik az eseményekkel, s azzal vigasztalja magát: itt még mindig igen kedvező a munkanélküliségi ráta, a keleti végekhez, vagy Észak-Magyarországhoz képest jobbak az életesélyek, s az emberekben van megújulási képesség és szándék.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik