Meglepő háborús előkészületekről számolt be a német Frankfurter Allgemeine Zeitung. Tudósítása szerint a brit kormány részben privatizálta a katonák felkészülését az Öböl-háborúra. Így például egy kanadai cég, a CAE Aircrew Training Services plc. helikopterpilótákat képez ki az angolok számára.
Nem vettek Apache-okat
Persze a kanadai cég nem vásárolt – mondjuk – amerikai Apache-okat, ezek a valódi helikopterek ugyanis kissé drágák lennének ahhoz, hogy gyakorlatlan kezdők kísérletezgessenek velük. Inkább repülési szimulátorokat vett, amelyeket oktatói segítséggel használhatnak a “zöldfülű” pilóták is.
A beruházás igen jól sikerült: mint azt Syd Exton, a kanadaiak oktatója a német lapnak elmondta, a mostani Öböl-háborúban megforduló csapatok mindegyike “átment” az ő szimulátor-tesztjeiken. Nemcsak a légiharcot, hanem a repülőgép-anyahajókra való leszállást, illetve a legkülönbözőbb manővereket gyakorolták. Külön programok állnak rendelkezésre például a sivatagi szituációk modellezésére – jegyezte meg Exton.
A privatizáció természetesen csak részleges: az Öböl-háborúban bevetetett pilóták valódi gépeken is gyakorolnak, és maga a szimulátor is egy katonai bázison működik, az angliai Benson parancsnokságon. Maga a szimulátoros kiképzés pedig más hadseregeknél is bevett szokás. Amerikától kezdve a világ legtávolabbi csücskéig ez a legelterjedtebb módszerek egyike a pilóták oktatásában.
Itt PPP, ott PFI
Magyarországon is csak egy angol kifejezést tudunk használni arra a megoldásra, amelyet az angolok alkalmaznak. Nálunk ezeket a projekteket Public Private Partnershipnek, PPP-nek nevezik, vagyis a közszféra és a magánszektor együttműködésének. Ezt a kooperációt a britek PFI-nek (Public Finance Initiative-nek) hívják, lényegét tekintve abból áll, hogy a magántőke befektetéseit államilag (is) finanszírozzák. Arról van tehát szó, hogy például a CAE 100 millió fontért (35,9 milliárd forintért) vásárolt repülési szimulátorokat, és ezeket bérleti, illetve szolgáltatási díjért bocsátja a brit hadsereg rendelkezésére. Ezért a britek természetesen jókora összeget fizetnek, de úgy, hogy a cég haszonkulcsa körülbelül 10 százalék körül ingadozzon. A cég ugyanis a beruházáskor nyilvánvalóan nem saját erőből, hanem részben bankhitelből vásárolta a szimulátorokat.
A hivatalos indoklás szerint az ilyen megoldások olcsóbbak az állam számára, hiszen nem a hatóságoknak kell lebonyolítaniuk az üzletet, s magukra vállalniuk a hitelek terheit. Ily módon a megtakarítások állami szinten a 10-20 százalékot is elérhetik.
Az effajta megoldások ellenzői viszont azt állítják, hogy a magáncégek sokkal drágábban jutnak hitelekhez, ezért összességében a PFI (vagy PPP) drágább a költségvetésnek, mint ha az alacsonyabb kamatozású állami hitelfinanszírozás vennék igénybe. Ilyenkor a PFI-hívek azonban egy újabb érvet húznak elő tarsolyukból: szerintük Angliában minden annyira bürokratikus, hogy egy állami beruházás szinte soha sem fejeződik be, sohasem készül el úgy, ahogyan azt eredetileg elképzelték. A PFI-hívek azt is bizonygatják, hogy a magáncégek beruházásai a szerződések lejártakor általában az államra szállnak vissza, ezzel a közvagyont gyarapítják.
Hova tűnt százmilliárd font?
Az ellenérvek ellenérvei viszont még megdöbbentőbbek. Egyesek, így például a konzervatív ellenzék pénzügyi szóvivője, Michael Howard véleménye szerint gyakorlatilag árnyékköltségvetés alakult ki Nagy-Britanniában a különböző PFI projektek révén. Áttekinthetetlen ugyanis, hogy a magáncégek mekkora eladósodoást vállaltak állami megbízásokért cserébe. Michael Howard ezt az összeget immár 100 milliárd fontra becsüli, ami magyar pénzben számolva 35 ezer 900 milliárd forintnak felel meg. (Ez egyébként az idei magyar költségvetés kiadási főösszegének hétszerese.)
Hivatalos, kormányzati adatok szerint a PFI-projektek értéke amúgy 24 milliárd fontot ért el a kilencvenes évek óta Nagy-Britanniában, vagyis ekkora lehet minimálisan a büdzsén kívüli tételek nagysága. A brit ellenzék szerint az mindenképpen biztos, hogy egyre több tétel kezd kicsúszni az állami költségvetés ellenőrzése alól.
A briteknél pozitív példa a Bouygues
Ilyen tételek közé tartozik a vasutak üzemeltetése, privatizációja, de aggasztja a konzervatívokat a londoni metró tervezett magánosítása is. Van olyan kórházberuházás, amelyet 35 évig a francia Bouygues üzemeltet Angliában. (Ez az a cég, amely Magyarországon a leégett Budapest Sportcsarnok helyén sportarénát épített, nem kis botrányokkal övezve.)
Érdekes, hogy a britek pozitív példaként emlegetik a Bouygues-ot, miután az legalább ott befejezett egy olyan állami egészségügyi beruházást, amely már évtizedek óta húzódott. Közismert ugyanis, hogy a közkórházak színvonala az Egyesült Királyságban rendkívül alacsony, legalábbis Nyugat-Európa országaihoz képest.
Akár 10 százalékos is lehet a megtérülés
Ami a PFI hatékonyságát illeti, az ellenzék és a kormánypárt közötti vitát aligha lehet lecsillapítani. Ugyanakkor a legfontosabb adatot ebből a szempontból a Nagy-Britanniában a számvevőszék szerepét betöltő National Audit Office (NAO) hozta nyilvánosságra.
A NAO szerint a PFI-k megtérülése és hatékonysága állami szemszögből a 0,1 és a 10 százalék között mozog. Vagyis könnyen előfordulhat, hogy szinte semmilyen nyereséggel nem jár a magáncégek megbízása, ugyanakkor számos esetben valóban komoly megtakarítás érhető el. A NAO arra is hivatkozik, hogy a PFI-projektek általában határidőre készülnek el, illetve a csúszás sokkal kisebb, mint a szokványos állami beruházásoknál. Erre hivatkozik a CAE kanadai kiképzőcég illetékese is, aki csupán annyit mondott: ha nem velük szerződik a brit hadsereg, akkor még ma is azt várnák, mikor érkezik meg az új repülési szimulátor…
