Orosz vállalatok minden bizonnyal adtak el fegyvereket Iraknak. Az „áruk” közt voltak páncéltörő rakéták, éjszakai látcsövek és lőfegyverek. A tisztázatlan pont csak az, hogy minderről tudott-e az orosz kormány vagy sem. A fegyverkereskedelem szempontjából Szíria mindeddig tranzit ország volt. Az sem maradt titokban, hogy további államok is szállítottak hagyományos fegyvereket valamint nukleáris és vegyi fegyvereket is Iraknak. A harci eszközök kereskedőinek az arab ország évtizedeken át az „ígéret földje” volt, ugyanis ami eladó volt, azt Irak megvette.
A Los Angeles-i Simon Wiesenthal Intézet 1990-ben jelentést készített, miszerint 207, köztük 86 német cég adott el Szaddám Huszeinnek vegyi és biológiai fegyvereket. Az olaszok hadihajókat, a britek és a hollandok rádiós eszközöket, a franciák Mirage bombázókat, harci helikoptereket, páncélosokat és páncéltörő rakétákat adtak el Iraknak több mint 15 millió dollár értékben. David Isenberg szerint ezek az információk a világ legrosszabbul őrzött titkai közé tartoznak.
Egy 1994-es szenátusi jelentés arról ad hírt, hogy amerikai szállítók – a Kereskedelmi Osztály engedélyével – több hajónyi, biológia és vegyi fegyverhez szükséges alapanyagokat szállítottak Iraknak. A szállítmányban többek közt az anthraxot okozó bacilus is fellelhető.
Az elmúlt évben számos nyilatkozat hangzott el a kelet-európai országok Irakkal folytatott illegális fegyverkereskedelmével kapcsolatosan is. Olyan országok is érintettek voltak, amelyek azóta már NATO tagok lettek.
A kérdés: mit lehet tenni ezek után? A megoldást a szigorúbb exportszabályozás jelentené. Példának okáért az EU fegyver-exportról szóló megállapodása jó alapot teremthet az ilyen „termékek” kereskedelmének szigorú ellenőrzéséhez. A megállapodás hatékonyságának lényeges eleme, hogy olyan kritériumrendszert állít fel, amelyet a kormányoknak minden esetben kötelességük szem előtt tartani. 2004-ben újabb 10 taggal bővül az EU és komoly kihívást jelenthet ennek a megállapodásnak a gyakorlati alkalmazása.
