Az iraki háború kitörése óta a hírcsatornák számos olyan képsort mutattak be, amelyen lehetséges vegyi támadás ellen védekező, gázmaszkba és
védőruhába öltözött amerikai és brit katonák láthatók. A szövetségesek számítanak a kémiai fegyverekre: azon túl, hogy a katonákat a legmodernebb high-tech vegyi detektorokkal szerelték fel, az amerikai tengerészeket például galambokkal is bőséggel ellátták, hiszen a madár rendkívül érzékeny az ideggázokra – szarinra, VX-re -, már egészen kis mennyiségtől is megbetegszik – írja e heti számában a New Scientist brit tudományos folyóirat.
Hivatalosan nincs is szindróma?
Nagy-Britannia, Kanada és az USA katonai vezetése a háborút követően fellépő tüneteket a súlyos trauma után bekövetkező sokkos állapotnak, kimerültségnek tulajdonította. Az orvosok által “Öböl-háborús szindrómának” keresztelt jelenségről a közelmúltig hallani sem akartak. 2002 októberében viszont az amerikai védelmi minisztérium közölte, hogy növekszik a bizonyítékok száma, amelyek szerint az katonák idegrendszeri károsodást szenvedtek, panaszaik nem pusztán trauma utáni sokkra utalnak.
Kevés katona van annak tudatában, hogy minden tizedik ember épp olyan érzékeny az ideggázokra, mint a galamb, és náluk e vegyianyagokból egészen minimális mennyiség is tartós agykárosodást okozhat. Pontosan ez történhetett 12 éve az Öböl-háborúban is: több ezer, Kuvaitból hazatérő katona kezdett el általános gyengeségre, szédülésre, erőtlenségre panaszkodni.
A tünetek alapján három csoportba sorolták a beteg katonákat: az első csoportba alvás- és emlékezetzavarral küzdő betegek, a másodikba ájulástól, szédüléstől, hányingertől szenvedők, a harmadikba pedig az izom- és ízületi bántalmakra panaszkodók kerültek. A mágneses rezonancia vizsgálat kimutatta, hogy mindhárom csoportokba tartozóknál károsodtak az agy bizonyos részei kisebb-nagyobb mértékben.
Észlelték a gázt
De mi okozta a károsodást? A katonai vezetés végig következetesen tagadta, hogy a Sivatagi Vihar hadművelet alatt egyetlen katona is kémiai, illetve biológiai fegyverek áldozatává vált volna. Az amerikai Béke Intézet szerint ezzel szemben több tucat jelentés tesz említést arról, hogy a csapatok táborhelye közelében alacsony szintű harcigáz-koncentrációt észleltek. Különösen olyankor fordult ez elő, amikor a szövetségesek az iraki hadsereg raktárait, üzemeit bombázták.
A kísérletek szerint a kettes csoportba sorolt, ájulásra és hányingerre panaszkodó veteránoknál nyolcszor gyakrabban fordult elő, hogy rosszul reagáltak a Pyridosztigmin nevű szerre, amellyel a hadvezetés az ideggázok elleni védekezés céljából felszerelte a katonákat az Öböl-háborúban és most is.
Egy enzim tehet róla?
Állatkísérletek kimutatták, hogy az ideggázok, közülük is elsősorban a szarin, kis mennyiségben is tartós agykárosodást képesek okozni, ahogy azt az Öböl-háborús veteránoknál is tapasztalták. Különösen érzékenyeken reagáltak azok a katonák, akiknél az ideggázok megsemmisítéséért felelős paraoxonáz enzim szintje az átlagnál alacsonyabb volt. A galamboknál is ennek az enzimnek a hiánya okozza, hogy annyira érzékenyen reagálnak ezekre az anyagokra.
Az Öböl-háborús szindrómáról 1997-ig keveset tudott a nyilvánosság, és az amerikai kormány sem vette a múlt évig komolyan. Akkor a háborús veteránokért felelős hivatal újabb kutatócsoportot állított fel, és bejelentette, hogy a háborúban részt vettek teljes körű kivizsgálását tervezi. Az eredmények azonban az Irakban most harcolókon valószínűleg már nem segíthetnének.
