A több mint ötmillió lakosú metropolis lüktetése hirtelen lelassult. “A béke városa” – ahogy a bagdadiak hívják – fantomvárossá változott. Ott, ahol rendszeresek a soha meg nem szűnőnek látszó forgalmi dugók, most folyamatos a forgalom. Ott, ahol a szinte egymásba érő kis üzletekben általában tömérdek gyümölcsöt, elektronikai cikket, divatos farmernadrágot árulnak, most le van engedve a roló.
A pecsenyesütők, amelyekben máskor reggel-este folyamatosan sülnek a grillcsirkék, most kihaltak. Sok kis üzletben a tulajdonosok kiürítették a polcokat, mert tartanak a fosztogatástól, a legóvatosabbak pedig bedeszkázták a kirakatot is. Állítólag az egyik szőnyegkereskedő raktára helyett a lakásában halmozta fel háromezer darabos készletét. Bezártak az iskolák és az egyetemek. A hivatalnokok pedig a háború idejére hazavitték munkahelyi számítógépüket és irataikat.
“Nem az jár a fejünkben, hogy lesz-e háború vagy sem, hanem az, hogy melyik pillanatban dobják a fejünkre az első bombákat” – mondta az AFP tudósítójának egy magányos taxisofőr kedd este a bagdadi éjszakai élet központjának számító utcában, amely azonban most szinte üres volt. Egy kicsit kedvre derült, amikor az egyetlen nyitva tartó étteremből kilépett két vendég, és intett neki.
Aki drágállta annak költségét, hogy korábban elmeneküljön a városból, annak most még többet kell fizetnie azért, ha taxival a jordániai fővárosba akar menni. A 12 órás út, amelynek tarifája rendesen 200 dollárnak megfelelő összeg, most 1200-ba kerül. A bagdadiak nagy többségének azonban nincs más választása, mint maradni, és várni, hogy a gyarmatosítások kora óta először hogyan száll meg egy arab fővárost egy nyugati hadsereg.
Az emberek minimum arra számítanak, hogy városi harc lesz, amint ezt az iraki kormány hangoztatja, de lehetségesnek tartják az ostromot is, amiről a híresztelések szólnak. Mindenesetre az alapvető szükségleti dolgokból – vízből, élelmiszerből, a legfontosabb gyógyszerekből, gyertyából nagy készletet halmoznak föl. Mindenki kis nejlonzacskókat vásárol, hogy azokat megtöltse ivóvízzel. 15 dollárért 3000 darabot adnak. Még késő este is óriási sor kígyózik a nyitva tartó benzinkutaknál és a kamionok körül, amelyek tömegével hoznak be áramfejlesztő generátorokat Jordániából és Szíriából.
A legkeresettebb árucikk azonban a “zöldhasú”, a dollár. Az egyetlen, amely biztosan tartja értékét. A pénzváltók járdán felállított bőröndje körül tülekednek az emberek, és a vastag kötegekbe szedett dinárt néhány bankjegynyi kemény valutára váltják. Az iraki dinár értéke néhány nap alatt 30 százaléknyit romlott: szerdán háromezerért adtak egy dollárt. 1990-ben egy dinár három dollárt ért, és az irakiak nosztalgiával gondolnak erre az aranykorra.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
