Molnár Áron után Lengyel Tamás is reagált Máté Gábor szeptember eleji nyilatkozatára, mely során a Katona József Színház korábbi igazgatója Eszenyi Enikő ügyéről is beszélt. A botránya óta sokfelé dolgozó Eszenyi több színházi munkától is elesett az utóbbi időben, annak ellenére, hogy kiposztolt egy – kritikusai által elégtelennek tartott – bocsánatkérést.
„Van egy ilyen csapat, amelyik egyfolytában azt követelte most már évek óta, hogy Eszenyi Enikő kérjen bocsánatot. Akkor nem mondták, hogy azért majd mi megítéljük, hogy az a bocsánatkérés milyen” – mondta Máté Gábor az idézett interjúban, majd egy ponton feltette a kérdést:
Mit csináljon még, tényleg? Haljon meg?
Lengyel Tamás videója elején jelezte: ő is tagja a Máté által említett „hangos csapatnak”, majd Eszenyi bocsánatkérése kapcsán arról beszélt, furcsának tartja, hogy erre akkor került sor, amikor Vidnyánszky Attila hatalma meggyengült, és a Vígszínház egykori igazgatója szakmai és egzisztenciális bizonytalanságba került. „Tehát ebben az időpillanatban, 6 év után megkövetni az embereket nekem mindenesetre érdekesnek tűnik. Mintha nem az őszinteség, a megbánás, hanem az érdek vezérelne” – fogalmazott Lengyel.
Amikor azt mondod, hogy »mit csináljon még, haljon meg«, akkor úgy teszel, mintha Eszenyi mindent elkövetett volna annak érdekében, hogy ezt a helyzetet rendbe hozza, tisztázza, de valójában soha a legkisebb önreflexióra sem volt képes, és a több mint 70 panaszos véleményét úgy állította be, mintha összefogtak volna ellene, és hamis vádakkal illették volna
– mondta el a színész, hozzátéve: Eszenyi „viselkedése nyílt titok volt a szakmában, de soha senki semmit nem tett annak érdekében, hogy ez megváltozzon”.
„Mindenkinek joga van ahhoz, hogy emberként bánjanak vele”
Lengyel Tamás Máté Gáborhoz is intézett pár szót:
A legelismertebb színházigazgató és színésztanár voltál, volt rengeteg időd, amíg sürgethetted volna egy olyan testület felállítását, amely az ilyen eseteket emberhez méltó módon kezeli, de nem tettél semmit, se te, sem a veled egy hajóban evezők. Gondolom azért, mert a színház hierarchikus szerveződésénél fogva azt gondoltad, hogy a munkát úgy lehet csak hatékonyan elvégezni, ha nincs kritika. Ha pedig nincs kritika, akkor a legnagyobb pozícióban lévő dönti el, mi a jó és mi a rossz. De ezt rosszul gondolod.
A folytatásban elmondta, Máté azon megállapítása sem igaz, hogy „a Vígszínházat elvették Eszenyitől”, hiszen a színésznő kitöltötte a mandátumát, majd nem pályázott többet.
Végül arról beszélt, hogy ő maga nem azért akarta, hogy hozzák nyilvánosságra a bizottság jelentését, hogy ezen csámcsogni lehessen, hanem mert úgy véli, mindenkinek joga van tudni, hogy mire jutottak, és hogy „a dolgoknak legalább annyi következménye legyen, hogy ha nem volt igazunk, azt mondhassák, hogy bocs, bocs fiúk, lányok, tévedtetek, ez a viselkedés tökre belefér”.
Azt mondod, a magyar színház gazdag, de nem annyira gazdag, hogy egy ilyen tehetség elvesszen. Tudod, mit jelent ez a mondat? Hogy inkább a tehetségre és a formátumra kell vigyázni, és nem az emberekre, mert a művészet mindenek felett van. Hát nem, ez az a demagógia, amit szerintem sokan alkalmaztatok, hogy a közegeteket manipuláljátok. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy emberként bánjanak vele: a színésznek, a díszítőnek, mindenkinek. Mert közösen csináljuk ezt az egészet, és nem egyedül ti, rendezők
– zárta mondandóját a színész.
