Belföld

A háború témája felforgatja az EU-csúcs napirendjét

admin

2003. 03. 17. 12:20

Az Irak elleni küszöbön álló háború teljesen felboríthatja a csütörtökön és pénteken tartandó EU-csúcstalálkozó napirendjét, amely eredetileg a három évvel ezelőtt Lisszabonban meghirdetett gazdasági reformprogram végrehajtásáról szólt volna.

A háború és annak várható hatása az Európai Unió amúgy is ezer sebből vérző gazdaságára a pesszimistábbak szerint egy illúzió végét jelenti, a derűlátóbbak szerint viszont egy utolsó pillanatban jött figyelmeztetés, hogy még elkerülhető a kudarc.

A mind elkerülhetetlenebbnek tűnő Irak elleni háború teljesen margóra szoríthatja azt a témát, aminek a kedvéért Brüsszelbe érkeznek csütörtökön és pénteken az Európai Unió tagállamainak vezetői. A Tizenötök állam- és kormányfői, mint azt az utóbbi három évben már megszokhattuk, azért találkoznak, hogy életet leheljenek a 3 évvel ezelőtt az optimista gazdasági várakozások idején meghirdetett átfogó gazdaságmodernizációs programjukba, amely a versenyképesség terén “hadat üzent” az Egyesült Államoknak. A lisszaboni akcióterv végrehajtása az elmúlt években igencsak döcögősen haladt előre, és egy újabb, ezúttal igazi hadüzenetnek sokak szerint az lesz a következménye, hogy a „szekér” sohasem ér célba.

Az Irak elleni háború egybehangzó vélemények szerint végleg szertefoszlatja az Európai Uniónak a viszonylag gyors gazdasági talpraállásba vetett hitét: a remélt fellendülésnek alighanem hosszú időre befellegzett. Miután az EU 3 évvel ezelőtt évi 3 százalékos gazdasági növekedésre alapozta a lisszaboni akcióterv sikerét, úgy tűnik, lemondhat arról a céljáról, hogy 2010-re a legversenyképesebb és legdinamikusabb gazdasággal rendelkezzen a világon. A derűlátóbbak, köztük az Európai Bizottság szerint még nincs minden veszve: a magas olajárak és a lanyhuló világpiaci kereslet formájában az EU-ba várhatóan begyűrűző gazdasági problémák még egyértelműbbé kell, hogy tegyék a tagállamok számára, hogy nem odázhatják el tovább gazdaságuk korszerűsítését, így a nyugdíj- és egészségügyi rendszerek mélyreható reformját.

Mások szerint azonban még a lisszaboni akcióterv akkurátus teljesítése sem hozná el az Európai Unió számára a kitűzött célt. Ahhoz túl kényelmesnek, földhözragadtnak tartják Európát, hogy képes legyen megszabadulni évtizedes beidegződéseitől, amelyek az amerikai típusú fejlődést és termelékenységi szint elérését elképzelhetetlenné teszik az EU-ban. A kritikusok egyik fő céltáblája a “szociális piacgazdaság”, amelynek fenntartása egyre megoldhatatlanabb feladat elé állítja a tagállamokat, amelyek politikai okokból mégis ragaszkodnak a vívmányok megőrzéséhez. Az európaiak ma már ugyanolyan hatékonysági fokkal dolgoznak, mint az amerikaiak, csak kevesebbet és ehhez még azon az áron is ragaszkodnak, ha kevesebb pénzt visznek haza.

De, az európai üzleti élet képviselői úgy vélik, hogy az Európai Unió tagállamai még a lehetőségeikhez képest is keveset tesznek. Az európai vállalatokat és munkaadókat képviselő négy nagy szervezet a csúcs előtt közös felhívásban sürgette cselekvésre a Tizenötöket, számon kérve tőlük korábbi vállalásaikat. A négy szervezet, az európai munkaadók érdekeit képviselő UNICE-vel az élen felszólította a csúcs résztvevőit, hogy a vállalkozói kultúra fejlesztését, a munkaerőpiac rugalmasabbá tételét, a kutatásfejlesztés és innováció számára vonzó szabályozói környezet kialakítását és a belső piaci szabályok betartatását szolgáló döntéseket hozzanak. Nem ez az első segélykiáltás az üzleti élet részéről. A 45 legnagyobb európai gyáriparost tömörítő szervezet néhány hete arra figyelmeztetett, hogy Európán kívül keresnek befektetési lehetőségeket, ha nem történnek sürgősen gazdaságélénkítő intézkedések.

A tagállamok ha fogcsikorgatva és sokszor a határidők túllépésével is, de azért jelentős távot megtettek már a lisszaboni úton. Az elmúlt hetekben több olyan ügy végére is pont került, amelyekről előzőleg évtizedeken át terméketlen vita folyt a tagállamok között. Ezek közé tartozik a közösségi szabadalom elfogadása, a vasúti teherszállítás liberalizácója (március 15-én lépett életbe), vagy a nyugdíjalapok más tagországokban való tevékenységének biztosítása, noha ebben a kérdésben a tagállamoknak még fel kell tenniük a pontot az „i-re”. Brüsszel azt javasolja a tagállamok vezetőinek, hogy Brüsszelben adják írásba: 2004 júniusáig a lisszaboni program utolsó eleme is a helyére kerül. Ebben az esetben hátravan még a végrehajtás, ami szintén nem ígérkezik pofonegyszerűnek.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.