A Népszabadságban olvasható: Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) budapesti irodáján – ahol a német kárpótlással kapcsolatos ügyintézés az elmúlt nyáron meg is szűnt – 3500-an adtak be igényt a 2001 végéig szóló határidőig. Ebbe nem tartoznak bele azok, akiket zsidóságuk miatt hurcoltak kényszer- vagy rabszolgamunkára, mert ők a német kárpótlási program másik, Magyarországon is működő partnerszervezetén, a Zsidó Igények Konferenciáján (JCC) keresztül pályázhattak.
Azoknak, akik az IOM budapesti irodájánál jelentkeztek, mintegy kétharmada egykor munkára elhurcolt levente volt. Mint lapunk tavaly augusztusban megírta: a német jóvátételi törvényt érvényesítő Emlékezés, Felelősség, Jövő alapítvány egy szakértői tanulmányt rendelt meg annak megállapítására, hogy a jogszabály érvényesíthető-e a leventékre.
A Népszabadság tegnap az IOM genfi központjánál megtudta: az alapítvány – a tanulmányt is figyelembe véve – a minap elutasító döntést hozott, amely ellen nem lehet fellebbezni. Egyfelől úgy ítélték meg, hogy a leventék rekrutációja 1944 márciusáig az önkéntesség elve alapján történt. Másfelől azt állapították meg, hogy a leventék a német megszállást követő politikai, illetve katonai körülmények közt sem szenvedtek olyan fokú diszkriminációt, mint más kényszermunkások – még akkor sem, ha munkára fogták őket. Ez alól csak a rabszolgamunkások kivételek, akiket koncentrációs táborba hurcoltak. Ők 15 ezer egykori német márka (mai áron 1 millió 879 forint), két összegben fizetett kárpótlásra jogosultak, amelyet 2004 végéig kell megkapniuk. A gond azonban az: a magyar leventék döntő többsége “kényszermunkás” kategóriában lett volna jogosult, mert dolgoztatták ugyan, de nem KZ-táborban. Ők ötezer márkától, azaz 626 ezer forinttól esnek így el.
A lap nem jutott hozzá a német alapítvány teljes jogi indoklásához. Az ugyanakkor tény, s kérdéseket vet fel a német döntést illetően, hogy az 1939. évi honvédelmi törvény a honvédelmi kötelezettségek közé sorolta a leventemozgalomban való részvételt, s 23 évre felemelte az eredetileg (1921-ben) a 12–21 évesekre vonatkozó korhatárt. Marie-Agnes Heine, az IOM genfi központjának sajtóreferense tegnapi érdeklődésünkre azt felelte: nem nevezheti meg a leventékről készült tanulmány szerzőjét.
Nem a leventék az egyetlen speciális csoport, amelyet végül jogosulatlannak ítéltek. Így járt korábban a Mussolini-féle hadsereg több tízezer, a német megszállás idejére leszerelt kiskatonája is. A harcoló személyeket és a hadifoglyokat a német törvény eleve kizárja a kárpótlásból.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
