Ilyen még soha nem volt, négyszeresen túljegyezték az általunk felkínált mennyiséget – meséli Pataki Sándor, a Földhitel- és Jelzálogbank (FHB) értékpapír főosztályának vezetője azután, hogy a hitelintézet február 10-i, szokásos, havi nyilvános aukcióján a (főleg intézményi) befektetők minden eddigi mértéket felülmúló érdeklődést mutattak a jelzáloglevelek iránt. A felajánlott 15 milliárd forintnyi értékpapírra összesen 63 milliárdos ajánlat érkezett, s az FHB végül csak 10 milliárd forintot fogadott be.
Az óriási érdeklődést az átlaghozam alakulása is kifejezte: az előző havi aukcióhoz képest a bank 32 bázispontot „nyert”, vagyis ennyivel kisebb hozammal is beérték a befektetők. Ráadásul a 7,53 százalékos átlaghozam azt jelzi, hogy a vetélytársnak számító állampapírokhoz képest is kedvezőbb pozíciót sikerült elérni. Míg a jelzálogbank egy hónappal ezelőtt mintegy 120 bázispontos felárat volt kénytelen fizetni az ötéves állampapír-piaci referenciahozamokhoz képest, addig ezúttal a 109 bázispontos prémium is elegendő volt (lásd a grafikont).
Biztonságos prémium
Persze egyáltalán nem meglepő a befektetők egyre fokozódó „nyomulása” a jelzáloglevelek irányában: a kockázat az állampapírokhoz hasonlóan alacsony, ám azokhoz képest kimutathatóan nagyobb hozamot lehet elérni. Az FHB által kibocsátott papírok például tavaly októberben a Moody’s hitelminősítőtől ugyanazt a besorolást kapták (A1), mint a magyar államkötvények, miközben a befektetők az azóta lebonyolított aukciókon 120-140 bázispontos prémiumot nyerhettek. Az egyre mérséklődő banki betéti kamatszint, az apadó állampapírhozamok mellett a jelzáloglevelek tehát vonzó megtakarítási lehetőséget kínálnának a magánbefektetők számára is, akiknek azonban nincs könnyű dolguk, ha vásárolni szeretnének ezekből az instrumentumokból.
Habár „papíron” három bank is jelen van a piacon, az OTP Jelzálogbank és a HVB hasonló intézménye mellett igazából csak az FHB foglalkozik a magánbefektetők igényeivel. A legnagyobb szereplő, az eddig 222 milliárd forintnyi papírt kibocsátó, s az idén további 200 milliárdot piacra dobó OTP Jelzálogbank például szűkszavúan csak annyit közölt a Figyelővel, hogy a társaság a jövőben tervez nyitni a lakosság felé, az eddig kibocsátott jelzáloglevelek pedig másodlagos forgalomban sem érhetők el.
Kétségtelen, hogy a bank mind ez idáig kifejezetten törekedett arra, hogy „mezei” befektető még a közelébe se kerüljön ezeknek a kötvényeknek, bár az állampapír-piaci referenciahozamokhoz képest 90-150 bázispontos felár itt is vonzónak bizonyult volna. Az OTP leánycége formailag ugyan nyilvános kibocsátásokat szervezett, a jelek szerint azonban csakis azért, hogy a bankcsoport egyes intézményi befektetőnek számító tagjai – például a befektetési alap – részt vehessenek azokon. A külsős érdeklődőket pedig a legtöbbször oly módon zárták ki, hogy a „céhtagok” allokációs előnyt élveztek. S mivel a teljes mennyiséget lejegyezték, másnak nem jutott.
Jót tesz a nyilvánosság
A másik két vetélytársához képest befektetőbarátnak tekinthető a Budapesti Értéktőzsdén egyébként az – utóbbi két évben is az „Év legjobb kötvénykibocsátója” címmel díjazott – FHB politikája. Pataki Sándor arról tájékoztatott, hogy míg 1998 és 2000 között, a bank hitelportfóliójának minél gyorsabb és biztonságosabb finanszírozása érdekében, csak zárt körben értékesítették a papírokat, addig tavaly már (egyetlen kivétellel) nyilvános kibocsátásokat tartottak, s ettől a gyakorlattól a jövőben csak kivételes esetben térnek el. A legfőbb ok persze nem valamiféle jótékonyság – noha az állami tulajdonban lévő pénzintézet kifejezetten törekszik az átlátható működésre -, sokkal inkább az, hogy a nyilvános versenyben a bank jóval előnyösebb árat érhet el, mivel lefelé nyomhatja a hozamokat.
Finomabb eszközökkel dolgozott a piac nagyságrendekkel kisebb szereplője, a tavaly november óta alig 11,5 milliárd forintnyi jelzáloglevelet kibocsátó HVB Jelzálogbank. A kötvények megvásárlására ugyan a magánbefektetőknek az aukciók során elvileg volt lehetőségük, azokat többnyire mégis csupán a bankcsoporthoz tartozó brókercég, a CA IB budapesti irodáiban „baráti körben” bonyolították le, feltételezhetően nem azzal a céllal, hogy a nagy nyilvánosság is bekapcsolódhasson. A papírokat ráadásul még nem vezették be a tőzsdei forgalomba sem, a másodlagos piacot a forgalmazó napi árjegyzése alapján lehet nyomon követni.
A pénzintézet mindenesetre most azt a tájékoztatást adta, hogy a jövőben nyitnak a piac felé: folyamatban van a HVB nyílt kibocsátási programja keretében értékesített jelzáloglevelek bevezetésének tőzsdei előkészítése. A jövőben pedig alapvetően nyilvános kibocsátásokban gondolkodnak. Habár az FHB-nál kisebb mennyiségben, de a HVB is havonta tervez nyilvános aukciókat.
Kisbefekektetőknek is elérhető
Az FHB havonta egyszer, a hónap második hétfőjén tart nyilvános aukciót, amelyen a kibocsátott mennyiség 10 százalékát lényegében a magánbefektetőknek tartják fenn úgy, hogy erre a mennyiségre úgynevezett non-competitive bid, vagyis ármegjelölés nélküli ajánlat adható, a vásárló pedig – legyen szó intézményi- vagy magánbefektetőről – az aukción kialakuló átlaghozamon juthat hozzá az értékpapírhoz. A magánbefektetőnek így nincs más dolga, mint az FHB-val szerződésben álló 8 forgalmazó brókercég (CA-IB, CIB, Erste, MKB, Raiffeisen, Aegon, ConCorde, Takarékbróker) vagy számos vidéki takarékszövetkezet egyik fiókjában megmondani, hogy a következő aukción mennyit kíván vásárolni a 10 ezer forint névértékű kötvényből.
Pataki Sándor közlése szerint a magánbefektetők mindeddig nem nagyon érdeklődtek a jelzáloglevelek iránt, az összes kibocsátott mennyiség alig 2-3 százaléka lehet a kezükben. A szakember úgy véli, ez csak részben indokolható azzal, hogy az instrumentum forgalmazása viszonylagos „rejtettségben” folyik. Az ügyvezető igazgató szerint a tartózkodás alapvető oka az, hogy egyrészt a magyar magánbefektetők leginkább a rövid, 6-8 hónapos lejáratú megtakarítási lehetőségeket keresik, másrészt pedig szeretik papíron is látni, hogy hova rakták a pénzüket. Márpedig a jelzálogleveleket nyomtatott formában nem adják ki, csak értékpapírszámlán (ráadásul díj ellenében) tartják nyilván. További hátrány, hogy a jelzálogleveleknek gyakorlatilag nincs másodlagos forgalmuk. Hiába vezetik be őket a Budapesti Értéktőzsdére, a kötvényeket megvásárló intézményi befektetők – ha csak lehet – nem adják el azokat. Magyarán végbefektetőknek tekinthetők, hiszen a nyugdíjpénztárak és a biztosítótársaságok többnyire azzal a céllal vásárolnak, hogy e papírokat a lejáratig megtartsák.
A logika persze érthető: ezzel a befektetési formával is az uniós konvergenciára játszanak, „bolondok lennének” az állampapírok biztonságát képviselő és azokhoz képest 100-120 pontos prémiumot, a hasonló nyugati instrumentumokhoz képest pedig nagyságrendekkel jobb felárat kínáló kötvényeiktől megszabadulni. A szakember szerint nemcsak a vonzó hozamkilátások miatt érdemes tehát a magánbefektetőknek is beszállni, de azért is, mert előbb vagy utóbb nálunk is megélénkül a másodlagos piac. Az aukciókon most tapasztalható túlkereslet egy bizonyos árfolyamszinten minden bizonnyal „előcsalogatja” az eladókat is, ami – hasonlóképpen a nyugati trendekhez – megteremti a szükséges likviditást is.
