A honi részvénypiac hőskorában hatalmas vagyonok forrása lehetett a származékos piac, ahol jellemzően a jövőbeli tőzsdeindexre lehetett “fogadni”. Az első nagyobb válságok idején azután brókercégek sorát vitte csődbe a túlzott szerepvállalás, a sok tőkeáttételes pozíció, amely krízis hatásai mind a mai napig érezhetők. Hiába bővült azóta számottevően a termékkör, ma már kevesebben és óvatosabban jelennek meg a futures-termékek kereskedésében, ám mindenképpen hasznos lehet ezt az izgalmas befektetési terepet is ismerni.
A honi kínálat
Magyarországon a Budapesti Árutőzsdén és a Budapesti Értéktőzsdén is elérhetők származékos termékek. Az árutőzsdén a gabonaszekcióban takarmánykukoricára, étkezési és takarmánybúzára, árpára, napraforgóra, a hússzekcióban kétféle minőségű sertéshúsra, míg a devizaszekcióban euróra, dollárra, japán jenre, svájci frankra, cseh koronára, lengyel zlotyra, valamint kamattermékekre (például a Bubor irányadó kamat jövőbeli értékére) lehet fogadni. Az értéktőzsdén szintén elérhetők devizatermékek, ezen kívül a BUX indexre, és rengeteg egyedi részvényre lehet üzletelni. A hazai piacra az jellemző, hogy kevés termék kevés határidejére összpontosul a forgalom, hiszen a határidős piacra hatványozottan igaz, hogy a likviditás szüli a likviditást, vagyis ott érdemes kereskedni, ahol megfelelő számú érdeklődő van és jó eséllyel tudjuk eladni-venni a számunkra vonzó szinten a terméket.
A tőzsdék egyik legizgalmasabb területe a részvények, árfolyamok, kamatszintek, termények jövőjére köthető fogadás. Az ilyen piacokat, termékeket szokták futures-nak, határidős, vagy éppen származékos kereskedésnek is nevezni, a szakemberek a származtatott elnevezést tekintik helyesnek.
Mit is jelent az összefoglaló származtatott kifejezés? E sokszínű piac közös jellemzője, hogy létezik valamilyen alaptermék, aminek piaca van, ára van, és többé-kevésbé ugyanarra is gondolunk, ha beszélünk róla. Van, amikor ez egyértelmű (például a BUX-index vagy a dollár-forint árfolyam esetében), van, amikor kevésbé (búza, olaj, cukor). Ilyenkor a tőzsdei szabályzatokban pontosan definiálni kell, hogy milyen minőségű, korú, előállítású terményre, termékre szól az üzlet. A származtatott piacon az azonnali (prompt) kereskedésben elérhető termékből jövőbeli terméket készítenek. Egy egyszerű példán: az olajnak aktuális világpiaci ára van, de ma is lehet 2004. végi olajjal kereskedni. Azaz vannak olyan üzletfelek, akik között érvényes tőzsdei ügyletkötés él ezer hordó olaj 2004. decemberi adásvételéről.
A szereplők
Kik üzletelnek egy ilyen piacon? Egyrészt, mint minden megtakarítási piacon, a nyereség reményében fellépő üzletelők, vagyis a „spekulánsok” igen aktívak a származtatott kereskedésben, másrészt az úgynevezett kockázatfedezők, vagy angolból átvett kifejezéssel, a hedzselők. Előbbiek pénzt akarnak, utóbbiak nyugalmat.
Lássuk a kockázatfedezők mentalitását! Induljunk ki egy aktuális forintpiaci példából! Tételezzük fel, hogy egy hazai gyógyszerexportőrcég amerikai partnerétől megrendelést kapott 2004. decemberi szállítással és szállítást követő fizetéssel egymillió dollár értékben. Ugyanekkor (vagyis ebből a bevételből) szeretne megvenni egy 230 millió forintos tablettázógépet.
A kockázatfedező (hedzselő) elégedett ezzel a kettős tranzakcióval, egyetlen törekvése van, hogy a fenti üzletek gond nélkül meg is valósuljanak. A gyógyszercég ki akarja kerülni azt a kockázatot, hogy jövőre, amikor valóban befolyik hozzá az egymillió dollár, azért ne tudja megvásárolni a gépet, mert a dollár már nem ér 230 forintot, csak 210-et. Ezért árfolyamkockázata ellen fedezeti ügyletet köt, vagyis már jó előre elad 230 forinton 2004. decemberi dollárt, így biztosítva, hogy a befolyt pénz (a dollár) valóban 230 millió forintot érjen.
Mielőtt pontosan megismernénk a határidős ügyleteket, már láthatjuk, hogy milyen potenciális nyereséget, illetve milyen veszteséget vállal ezzel a gyógyszergyár. Azt kockáztatja, hogy amennyiben 2004. decemberében 250 forintig erősödik a dollár, akkor ő dolláronként 20 forinttal olcsóbban fogja eladni a dollárját, vagyis elveszít 20 millió forintot. Viszont, ha 210 forintig apad a dollár ára, gyógyszercégünk akkor is 230 forinton tudja eladni, ebben az esetben ő nyer 20 millió forintot.
Vegyünk egy példát!
Aktuálisan a BUX értéke 7800 pont körül van. Vegyünk egy olyan esetet, amikor a piac arra számít, hogy a tőzsdén is az állampapírpiacon elérhető 6 százalékos hozam valószínűsíthető. A későbbi és a jelenlegi ár hányadosát, az elérhető hozamot kamattartalomnak nevezzük. Ekkor a 2003. decemberi BUX piacán 8250 pontos ár alakul ki. Ha ezek után valaki úgy érzi, hogy a piacon kialakult konszenzus-vélemény (elszámolóár) túl alacsony, vagyis ő maga magasabb tőzsdeindexet vár, akkor érdemes határidőre indexet vásárolnia, vagy szaknyelven long-pozíciót felvennie.
A határidős BUX-kontraktusnál egy kontraktus (alapegység) a tőzsdeindex aktuális értéke 100 forinttal megszorozva. Vegyünk tehát egy kontraktus év végi indexet, ennek értéke 8250 x 100 forint, azaz 825 ezer forint. Ha az év végén valóban magasabb lesz az index (tegyük fel, hogy 8500 pont), akkor a decemberi érték már 850 ezer forint lesz, vagyis nyertünk 25 ezer forintot. Nyereségünk a végső és az üzletkötéskor esedékes ár különbségének százszorosa (8500-8250)x100=25 ezer forint. Természetesen pórul is járhatunk, ha az év végén csak 8000 pont lesz a BUX, akkor 25 ezer forintot veszítettünk az üzleten.
A Budapesti Értéktőzsde határidős szekciójában a forgalom döntő hányadát sokáig a BUX tőzsdeindex határidős kereskedése adta. Ma már több egyedi részvény későbbi árfolyamára is lehet üzletet kötni, de nézzük meg a BUX példáján a határidős üzletkötés menetét. A befektetők különböző későbbi időpontokra fogadhatnak a jövőbeli BUX-értékekre. Jellemzően a legnagyobb forgalom (és likviditás) az év végi, azaz decemberi elszámolásokra van.
Felvetődhet a kérdés, hogy miért olyan nagy a kockázata a határidős üzletelésnek, ha – az említett példánál maradva – 825 ezer forintos befektetéssel lehet veszíteni/nyerni 25 ezer forintot. Valójában ez nem így működik. Amikor határidős üzletet kötünk, nem kell befizetni a kontraktus teljes értékét, csak egy ennek töredékére rúgó letétet. Így nagyon nagy tőkeáttétellel dolgozhatunk, vagyis kismértékű kezdeti invesztícióval tudunk nagy nyereséget vagy veszteséget elérni. Ha például tízezer forint a letét, akkor 7250 pontos év végi BUX-nál már teljes kezdő befektetésünket elveszítettük, 9250 pontos BUX-nál pedig megdupláztuk pénzünket.
Fedezeti ügylet
A BUX-piac példájánál maradva, a határidős piac remek eszköz különféle
Napi változások
A valóság nem igazolja azt a feltételezést, miszerint a határidős üzletkötő valóban megvárja az év végét, és akkor veszi számba, hogy mit nyert vagy veszített az üzleten. Valójában a határidős piac mindennap változik, és naponként hatalmas veszteség- és nyereséglehetőségeket kínál. Ha például a 7800 pontos azonnali BUX egyetlen nap alatt kétszáz ponttal emelkedik és 8000 pontot ér el, akkor a megelőző napon még 8250 pontos decemberi BUX (megtartva a 6 százalékos növekedési reményt) 8480 pontra ugrik, vagyis egyetlen kontraktus BUX-on 230 x száz, vagyis 23 ezer forintot nyernek a vevők és veszítenek az eladók.
Ekkor – ha valóban bekövetkezik az áresés – árfolyamveszteséget szenvedünk el a részvényeinken, ugyanakkor a BUX-index esésével nyereséget realizálunk a határidős piacon. A két ellentétes pozícióval a határidős piacon elértük, hogy adott időszakra függetlenítsük nyereségünket a tőzsdei mozgásoktól. Ezt nevezzük fedezeti ügyletnek.
Mit kell tenni?
A nyereség realizálása ugyan gondos munkát kíván, de a mechanizmus nem bonyolult. A részvénypiacon meg kell venni a BUX-ot, vagyis a különböző részvényekből olyan portfóliót kell összevásárolni, amely lefedi az indexkosarat. A BUX indexet ugyan több részvény alapján állítják össze, de már hat különböző papír megfelelő arányú kombinálásával gyakorlatilag előállíthatjuk az indexet. Az ügylet másik oldalán a megfelelő kamattartalmú (ez példánkban 15,4 százalék) határidőre eladjuk az indexet (vagyis 9000 ponton eladunk 2003. decemberi indexet). Fontos, hogy ugyanazt az értéket lőjük be, vagyis ahogyan az aktuális 7800 pontos indexből egy kontraktus 780 ezer forintot ér, úgy a részvénypiacon is 780 ezer forintért kell vennünk BUX-indexet reprezentáló részvényeket. Ezután karba tesszük a kezeinket és várunk év végéig, amikor is a 15,4 százaléknak megfelelő 120 ezer forintos nyereséget zsebre vágjuk.
Mi történhet? Lehet, hogy igazuk lesz az optimistáknak, és a BUX felmegy 9000 pontra. A származékos ügyletünkön ebben az esetben egyetlen forintot sem kerestünk, de az összevásárolt részvények 15,4 százalékos áremelkedését bezsebeltük. Lehet olyan eset, hogy egyáltalán nem emelkednek a részvények, részvényeinkkel egyetlen forintot sem nyerünk, ekkor az év végi index 7800 pont lesz és nem 9000, így az eladási pozíción nyertük meg az 1200 pontnyi különbség százszorosát. Minden egyéb esetben is a részvénypiaci és a határidős ügylettel elért nyereségek és veszteségek összege 120 ezer forint a határidős piac adott elszámolóárán.
A honi tőzsde hőskorában (1996-1997 táján) rendkívül optimista volt mindenki a magyar részvénypiac jövőjét illetően. Ekkor alakult ki egy nagy nemzeti játék, az úgynevezett kamattartalom-arbitrázs. Az arbitrazsőr kockázatmentes hozam elérésére törekszik. Valamilyen speciális különbséget, értékelési anomáliát használ ki. Ilyen lehet, ha valamilyen mesterséges beavatkozás folytán két deviza cserearánya két piacon számottevően eltér. Ekkor az arbitrazsőr ott vesz, ahol olcsó, és ott ad el ahol drága, és az átváltások után nyereséget tesz zsebre.
A Budapesti Értéktőzsdén ilyen kockázatnélküli profitlehetőség állt fenn az említett hőskorban az azonnali részvénypiac és a határidős tőzsdeindex piaca között. Az arbitrázs lényege, hogy a különböző későbbi időpontokra érvényes BUX-elszámolóárak és az éppen aktuális indexérték közötti különbséget pénzzé lehet varázsolni. Ha a BÉT-en most is úrrá lenne az optimizmus és a 7800 pontos aktuális BUX-érték mellett év végére 9000 pontos BUX-ot várna a piac, az azt jelentené, hogy 15,4 százalékos növekedésben reménykedik a piac, és arbitrázzsal ezt a hozamot valóban el is lehet érni.
Természetesen ezt a kockázatnélküli haszonlehetőséget sokan ismerik, így amikor a kamattartalom magas, a magánemberek és a profik, így a befektetési alapok is előszeretettel arbitrálnak. Ez akár tőzsdei válsághoz is vezethet, hiszen az arbitrazsőrök általában fokozzák a meglevő tőzsdei irányokat. Amikor a piac optimista, akkor magasak a határidős árak, a kamattartalmak vonzóak, sokan kezdenek arbitrázsba, ehhez pedig részvényeket vesznek, ami továbbra is felfelé tolja az árakat. Amikor viszont pesszimistább a hangulat, leesnek a határidős árak, a kamattartalmak beszűkülnek, az arbitrazsőrök profitot realizálnak és eladják a részvényeiket, az újabb kínálat pedig lejjebb nyomja az árakat.
Befektetők iskolája
Valójában a határidős piacra merészkedőnek nagyon óvatosnak kell lennie, korántsem a fent látott biztos haszon a jellemző. A származékos piacon ugyanis nem nyerhet mindenki, a szereplők egymás pénzéért játszanak, minden egyes üzletnek van egy nyertese és egy vesztese. A részvénypiacon, ha az árak felfelé mennek, nagyobb lesz a torta, mindenki jól járhat, a határidős piac viszont olyan fogadóiroda, ahol pénzt csak egy másik fogadótól nyerhetünk. Sőt, a helyzet még a zérusösszegű játékoknál is rosszabb, hiszen ahogy a fogadóirodák is jutalékot szednek, úgy a határidős nyereségeket is levonás, azaz brókerjutalék és adó terheli.
Ráadásképpen a származékos piacok igen érzékenyek, általában az azonnali piacoknál nagyobbat mozdulnak a hosszabb távon kedvező vagy kedvezőtlen makrogazdasági hírekre, mint ahogyan általában is bármely a jövő gazdasági környezetét befolyásoló információra.
