A magyarországi könnyűipari cégek nem csupán a megemelkedett minimálbérrel és az erős forinttal birkóznak, itt van még az olcsó távol-keleti import is. Az extrém alacsony áron, féllegális módszerekkel az országba érkező árutengernek csak a jogszabályi környezet megváltozása szabhat gátat – állítják a könnyűipar érintett területein dolgozó szakemberek. (A szellemi tulajdonhoz fűződő jogokkal – értsd: hamisítás – és az áruk minőségével ezúttal terjedelmi korlátok miatt nem foglalkozunk.)
Textilipari zakók
Tavaly hét cipőgyárból 2200 embert bocsátottak el, legutóbb a Salamander zárta be bonyhádi üzemét, és a Marc cipőgyár döntött úgy, hogy a lehúzza a rolót három Vas megyei telephelyén. A textiliparban is hasonló a helyzet. Számos textilipari cég került felszámolás alá vagy ment csődbe: tavaly októberben a Styl Ruhagyár szüntetett meg 250 munkahelyet, majd a Za-ko Rt. került padlóra. Ez utóbbi gyár vezérigazgatója decemberben a FigyelőNet kérdésére elmondta, hogy a nehézségeket többek között a távol-keleti import jelentette, véleményét még a német piacra termelő Salamander-gyár vezetői is osztják.
A hazánkba érkező távol-keleti – az aktuális szabályokból származó előnyöktől függően kínai vagy hongkongi, illetve török – áruk diadala már jó egy évtizeddel ezelőtt megkezdődött. A folyamat a nyugtaadás lehetőségének bevezetése óta (1995) gyorsult fel, azóta ugyanis a kereskedőnek a nyugtán nem kell feltüntetnie az eladott áru mennyiségét, így az alulszámlázott importáru útját képtelenség nyomon követni. A szabály szerint tehát, ha a kereskedő a tízszeresen alulszámlázott áru egy tizedét eladja, megszerezte a beszerzési árat, a maradékot a feketepiacon értékesítheti – vázolja a visszás állapotot Várnagy Valéria, a Pécsi Bőrgyár Rt. vezérigazgatója.
A féldolláros cipő esete
A statisztikák szerint itthon évente 15-16 millió pár cipőt gyártottak az elmúlt hatéves időszakban, eközben az import 82 százalékkal, 23,4 millió párról 42,9 millió párra nőtt. Kína, Hongkong és Törökország részaránya az éves import öthatodára emelkedett.
Az import növekedésével együtt – meglepő módon – folyamatosan csökkentek az árak. Míg 1996-ban átlagosan 3,95 dollárért érkezett egy pár lábbeli az országba, addig ez az érték ma 2,32 dollár, amit egyértelműen az említett három országból érkező import húzott le, hiszen a többi országból érkező áru ára növekedett. Az említett országokból érkező lábbeli ára 2002-ben átlagosan alig haladta meg a fél dollárt (0,59 dollár).
Hasonló a helyzet több textil- és ruhaipari terméke esetében. Tavaly 4 millió 55 forintos kabát, 24 millió 4 forintos férfi és 19 millió 19 forintos női alsónemű érkezett hozzánk.
Három hónap szigor
A pénzügyminisztérium (PM) illetékesei 2002-ben általános piacvédelmi ellenőrzést indítottak el, az év utolsó három hónapjában tételes vámvizsgálat kezdődött meg. Információink szerint a legfrissebb importstatisztikák és a hazai cégekhez érkezett megrendelések vizsgálata után megállapítható, hogy a szigor komoly eredménnyel járt.
Nemcsak több száz konténernyi áru (ráadásul a vizsgálatok során nem csupán textilipari áru) akadt fenn a rostán, hanem a beérkező áruk ára is közeledik a valóságoshoz. Egy pár kínai harisnya átlagára például a 2001-es 148 forintról 238-ra emelkedett, egy Kínából érkezett női kabát ára pedig 268 forint helyett az idén (a decemberi adatok nélkül) 658 forint.
A három hónapos moratórium meghosszabbítása érdekében a Könnyűipari Szövetség a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége támogatásával levélben kereste meg a Pénzügyminisztériumot. Információink szerint azonban még nem érkezett válasz.
