Belföld

Új kamatkörnyezet – mi lesz a befektetésekkel?

Az elmúlt napok fajsúlyos makrogazdasági hírei és a bivalyerős forint miatt kétszer is végrehajtott 100-100 bázispontos kamatvágás a befektetési piacot is alaposan átrendezhetik.

Az elmúlt hetekben-hónapokban a forint szinte folyamatosan az intervenciós sáv szélére tapadt. Tekintsünk most el ennek a helyzetnek az értékelésétől, az erős forint előnyeitől és hátrányaitól, vizsgáljuk először csak azt, hogy mik is a most kialakult helyzet – vagyis az erős forint, a részben emiatt alacsony infláció, illetve a csökkenő kamatszint – befektetési következményei?

Ha távozik a forró tőke 

A trend különös módon kettős: alacsonyabb irányadó kamat alacsonyabb állampapírpiaci hozamszintet sejtet, ám az alacsonyabb kamatszint távozó spekulatív tőkét és ezáltal gyengülő forintot (csütörtökön ez be is következett), végső soron magasabb állampapírpiaci hozamot is indokol (ha a külföldi tőke távozik az állampapírpiacról, a kisebb kereslet hozamemelkedést idéz elő). Amennyiben pedig a hozamok már nemcsak lefelé mozdulhatnak, és a hatalmas nyereséghez szokott állampapírpiaci befektetők már nem találják vonzónak a piacot (itt a hosszabb távú állampapírokkal hozamesés idején elérhető árfolyam-nyereségre kell gondolni), úgy a sáv közepéig is eltolhatja a forintot a forró tőke hirtelen távozása.  

Normális körülmények között…

…az állampapírpiacon az alacsonyabb kamatszint és a csökkenő infláció miatt hozamesés, árfolyam-emelkedés és eladási hullám indulna. Magyarországon azért nem ez az alapreakció érvényesül, mert a mai (látványosan eső) reálkamatszintek még mindig túlkeresletet eredményeznek.

Ismét alaphelyzetben: ha már az állampapír- és kötvénypiacon kisebb a megtérülés, akkor az előre meghatározhatatlan megtérülésű piacok felé terelődik a tőke. Vonzóbbá válik a részvény- és az ingatlanpiac, valamint a hazai és külföldi részvény- és ingatlanalapok. Ebből itthon egyelőre annyi valósult meg, hogy az állampapír-piaci referenciahozamok hirtelen lezuhantak. Mivel azonban a reálhozam magas, és az inflációs várakozás továbbra is csökkenő, továbbra is vonzó maradt az állampapírpiac.

 Buknak a külföldiek?

Sajnos a befektetési piacok szeretik végteleníteni az aktuális helyzetet, tőzsdei hossz esetén kevés a pesszimista elemző, sokan azt gondolják, hogy akármeddig emelkedhet az index, így a szupererős forintot mindenki hosszabb távon is adottságnak vette. Ez azért veszélyes, mert ismét van a befektetési piacnak egy olyan szegmense, amely hatalmas veszteségkockázatot is tartalmaz. Öröm az ürömben, hogy ez leginkább a külföldi spekulatív tőkének kockázat, amely dollárban mutatja ki megtérülését, és a forint gyengülése esetén nagyot bukik magyar kötvénybefektetésein.  

Ki járt jól?

Vizsgáljuk meg, kik nyerhetnek a mostani helyzetben! Megnő az ingatlanpiac vonzereje, stabilabb pénz mellett vonzóbbak az irodapiaci, lakáspiaci bérleti díjak, ígéretesebbek a részvénypiaci befektetések, illetve még inkább a külföldi részvénybefektetések, ahol a forint gyengülése azonnal nyereségként érvényesül.

Természetesen, ahogy a gazdaságban minden kérdés összetett, itt is lehetnek negatív következmények. Az alacsonyabb kamatkörnyezetben valóban vonzóbbak a részvénybefektetések, a direkt invesztíció a reálgazdaságba, ugyanakkor a Magyarországon éppen boomidőszakát élő fogyasztási hitelek kamatszintje is lejjebb fog szállni, ami tovább növeli a lakosság előrehozott fogyasztását.

A jegybank tehát úgy egyensúlyoz, hogy szeretne erős forintot, de nem akar interveniálni és nem akarja vállalni ennek költségeit. Hűteni akarja a forint örök erejébe vetett, fundamentálisan nem igazolható hitet, ugyanakkor biztos, hogy eltéveszti olykor a mértéket. A kamatszint korábbi magasságait nehéz indokolni, ha az amúgy teljesen nyugodt környezetben a magyar gazdaság makroproblémái vagy a nemzetközi bizonytalanság a kérdés szempontjából irreleváns, kétszer százpontos kamatváltoztatás válhatott indokolttá.

A Magyar Nemzeti Bank vélhetően nem követett helyes logikát akkor, amikor azért nem tette meg a várakozásoknak megfelelő kamatcsökkentő lépéseket, hogy kiszámíthatóságával ne adjon teret a spekulánsoknak. A befektetők a „nem lépést” biztosan ki tudták használni, hiszen megvették a magyar állampapírokat, amelyek kamatcsökkentés nélkül is igen magas reálhozamokat eredményeztek. (Ha a kamat csökken, még jobban járnak, hiszen ott az egyszeri magas árfolyamnyereség.) A magas kamatkörnyezetben tehát rosszul nem lehetett járni, hiszen az egyetlen negatív kimenetelű eseményre (a kamatemelésre) semmilyen esély nem volt.

Korábban kellet volna  

A tények szerint a forint bivalyerős volt, a jegybank súlyos eurószázmilliós intervenciókkal tudta csak a sávban tartani, mert a magyar állampapírpiaci befektetések az országkockázatnak megfelelő reálhozamnál 3-4 százalékponttal magasabb hasznot jelentettek a spekulánsoknak. A kritikák szerint hiba volt vakon védeni az inflációs pályát, és a forintot már hetekkel ezelőtt gyengíteni kellett volna egy gyors, 200-300 pontos kamatvágással.  

Az infláció valóban fontos

Könnyű persze az elmúlt két nap eseményeinek tükrében okosnak lenni. A mögöttünk hagyott hetekben közgazdászok és laikusok egyaránt sokszor nyilvánítottak negatív véleményt az MNB „makacskodó” kamatpolitikájáról, ami felesleges kiadásokat okozott az országnak, miközben az erős forinttal az exportőröket, illetve általában is a magyar termelőket sújtotta.

A magas kamatnak tényleg volt költsége, amit meg lehetett volna spórolni, ám az infláció eleresztését javasló kritikák megfeledkeznek arról, hogy az inflációt „kicsit” visszaengedni lehetetlen. Azt a hatalmas esélyt, hogy végre „nyugati típusú”, évente 2-4 százalékos inflációs pályára lépjünk, könnyen elszalaszthatjuk azáltal, hogy egy kis kieresztésnél pillanatok alatt újra a gazdaságot lassító (Magyarországon is jól ismert) kétszámjegyű infláció jelentkezik.

Amennyiben ugyanis a jegybank feladja inflációs célkitűzéseit, és az általa prognosztizáltnál magasabb szintre jut a pénzromlás, egyszerre hiteltelenné válik a jegybanki politika, és a magasabb inflációs várakozások önmagukban is inflációt növelnek (a szakszervezetek magasabb bérekért küzdenek, az áremeléseket magasabb várakozás alapján kalkulálják a gyártók, kereskedők). Összességében a jegybanknak sajnos nem sikerült a legfinomabb mértéket eltalálnia, de valóban elsőszámú gazdasági érdek az infláció leszorítása, amit a lehető legalacsonyabb költséggel járó forintszint mellett kellene megvalósítani.

Címkék: archívum

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.