A forint árfolyamról szóló, politikai felhangokkal dúsított üzengetés a forint elleni spekulációs nyomással egyidejűleg hágott a tetőfokára. Széles Gábor és a munkaadói szervezetek forintárfolyammal kapcsolatos kifogásai és
Peugeot Szlovákiában
Bár a francia autógyártó döntésének háttere nem ismeretes, a bérterheknek vélhetően igen nagy szerepük volt abban, hogy nem nálunk épít gyárat: a szlovákiai minimálbér a magyarországinál közel 20 ezer forinttal alacsonyabb. Ezzel a különbséggel és 3500 dolgozóval számolva, évente közel egymilliárd forintnak megfelelő koronát spórolhat a francia cég északi szomszédunknál. (A cég 700 millió eurót ruház be, 3500 munkahelyet teremtve ezzel. Mindezt azonban Szlovákiában teszi, noha magyarországi város is versenyben volt az autógyár megépítésének helyszínéért.)
Nézzük a hét eddigi eseményeit! Hétfőn összeült a monetáris tanács, majd úgy döntött: változatlanul hagyja az alapkamatot. Kedden a Credit Suisse First Boston jegybanki forrásra hivatkozva közölte, hogy a központi bank szerint a forint erősödése elleni intervenció költsége szerény lesz (azt már akkor sejtették a piac szereplői, hogy a lépésre sor kerül). A befektetési bank figyelmeztetett: a központi bank a valósnál jelentéktelenebbnek tünteti fel egy esetleges intervenció költségeit. Járai Zsigmond szerdán délelőtt egy bécsi beruházási tanácskozás keretében kijelentette, hogy jelenleg nincs lehetőség a kamatcsökkentésre.
Járai nyilatkozatával gyakorlatilag egy időben a forint kilépett volna a plusz-mínusz 15 százalékos ingadozási sávból, azért a jegybank a bankközi devizapiacon a sávszélesítés óta első ízben több alkalommal is interveniált, eurót vásárolt. Akkor nem nyilatkoztak arról, mennyit. Elemzők szerint a két nap alatt (szerda és csütörtök) vásárolt euró teljes összege megközelíti a GDP 5 százalékát, hárommilliárd eurót. A beavatkozás költsége a FigyelőNet értesülése szerint csütörtök délutánig több mint 45 millió euróra rúg.
A sávszélesítés óta
A Magyar Nemzeti Bank 2001 szeptemberében szüntette meg a csúszó leértékelést, azt követően, hogy májusban az euróhoz képest az ingadozási sávot plusz-mínusz 2,25 százalékról, plusz-mínusz 15 százalékra bővítette. A sávszélesítést követően a forint gyorsan és jelentősen erősödött (a dollár szemben több mint 20 százalékkal, az euróval szemben ennél kisebb mértékben). A spekuláció hatására a forint az elmúlt hetekben nagymértékben megközelítette a sáv szélét, így a piac a ténylegesnél korábbi időpontban számított az MNB beavatkozására.
A költség abból adódik, hogy a jegybank az intervenció, vagyis az euróvásárlás során forintot bocsát ki, amit a ki kell vonnia a forgalomból. Ha ezt nem tenné, a nemzeti fizetőeszköz a piacon maradna, fogyasztásra vagy beruházásra fordítanák, végül pedig inflációt gerjesztene. Márpedig az intervencióra éppen az árfolyam csökkentése miatt, az infláció féken tartása érdekében volt szükség. Az MNB a kibocsátott nemzeti valutát például kötvénykibocsátással tudja kiszivattyúzni a gazdaságból, ám ehhez a piac által indokoltnál magasabb hozamot kell ígérnie. Ez a hozamrés az intervenció tényleges költsége, amely hosszan tartó és nagyarányú jegybanki beavatkozás esetén igen magas lehet.
Járai csütörtöki nyilatkozata szerint ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a sterilizálás (az intervenció során a piacra áramló és így inflációt gerjesztő forint visszaszívása) összességében nem jár majd többletköltségekkel. Az egyes kamatvágások ugyanis az MNB kéthetes betéteinek kamatkiadásait is csökkentik, illetve mérséklik a korábbi sterilizációs állomány költségeit, így ezek összességében kompenzálhatják egymást.
Inkább legyen infláció?
A kamatcsökkentés után a Credit Agricole Indosuez londoni irodájának feltörekvő piaci tanácsadója úgy vélekedett: a kamatvágással bebizonyosodott, hogy az MNB az árfolyampolitikát teljes mértékben a forinterősödés megfékezésének szentelte, az inflációs célkitűzés pedig a második helyre szorult. A Bank of America térségi stratégája enyhébben fogalmazott. Véleménye szerint a jegybank a sáv védelme és az inflációs célkitűzés tartása között lesz kénytelen egyensúlyozni, egyszerre a kettőt ugyanis igen nehéz megvalósítani. A bizonytalankodás miatt azonban számítani lehet arra, hogy a piaci szereplők továbbra is a célkeresztben fogják tartani a forintsáv erős végét, egészen addig, amíg az MNB nem teszi sokkal világosabbá álláspontját.
Mint ismeretes, szerdán délután a jegybank, óriási meglepetésre 100 bázisponttal, 7,5 százalékra csökkentette a jegybanki alapkamatot. (Adatbánya: A jegybanki alapkamat alakulása, 1990-2003) A döntést követően a devizapiacon tovább erősödött a forint, néhány külföldi bank ugyanis már 234,45-234,48 forinton is adott el eurót, megelőlegezve ezzel csütörtöki, további erős spekulációt a forintra. A hírek szerint a forint elleni külföldi spekuláció “vezéralakja” a londoni GP Morgan Bank volt, amely sávszélesítésre spekulálva a csütörtöki piacnyitás előtt 5 perccel 232,90 forinton kínált eurót, a vevő természetesen a Magyar Nemzeti Bank volt.
Az eddigi események tükrében úgy tűnhet, hogy most már bármi megtörténhet. Egy dologban a kormány és jegybank is egyetért: ez pedig az, hogy a forint plusz-mínusz 15 százalékos ingadozási sávjának módosítására nem fog sor kerülni.
Bizonytalan kamatmozgás
A csütörtök reggeli jegybanki sajtótájékoztatón elhangzottak értelmében a jegybank ezentúl sűrűbben nyúl majd a kamatokhoz (volatilis kamatpolitikát folytat). Elemzők szerint nincs kizárva, hogy már hétfőn újabb 100 bázispontos alapkamat-csökkentésre kerülhet sor.
Más források a Monetáris Tanács mai, azaz csütörtöki újbóli összehívásáról tudnak, amelyen akár ismét kamatvágásról dönthetnek. A jegybank szóvivője nem erősítette meg, de nem is cáfolta a híreket.
