Egy kis történelem
A kilencvenes évek legelején a politikai és gazdasági rendszerváltás egyik nagy kérdésköre az államtalanítás és a kártalanítás volt, illetve ezen belül is az, hogy kapjon-e a lakosság tömegesen és ingyenesen vagyont, és ha igen akkor az hogyan valósuljon meg. A kelet-közép-európai gyakorlat igen változatos volt (gyakorlatilag a nulla vagyonátadástól az alanyi jogon megszerezhető voucherekig terjedt a skála). Magyarországon, ha differenciáltan is, de történt ingyenes vagyonátadás (kárpótlás), amihez az alapot a korábbi tulajdon, illetve az elszenvedett szabadságkorlátozás, vagy az élettől való megfosztás képezte. Az ingyenes vagyonátadáshoz felhasznált értékpapír lett a jegy, amelyet 1991-ben törvény definiált: a kárpótlási jegy az állammal szembeni követelést testesíti meg, bemutatóra szóló, átruházható, nincs lejárata.
Más értékpapírokkal összehasonlítva a kárpótlási jegy legfőbb sajátossága, hogy címlete van, sőt névértékről is beszélhetünk, ám valójában semmilyen fix érték nincsen az értékpapír mögött, árfolyama attól függ, hogy az állam milyen felhasználási lehetőségeket ajánl fel ellenében. A jegyek címletértéke tehát száz százalék, ám névértéknek nem ezt az értéket nevezzük, a kárpótlás kezdeti éveiben ugyanis a jegy kamatozott. A kamatozás a kibocsátás évében (1991-ben) kezdődött és 1994. december végén megszűnt, azóta az akkorra elért 174,2 százalék számít a kárpótlási jegy névértékének.
A névértéknek lehetett volna jelentősége, hiszen amennyiben az eredeti kárpótoltak magas áron el tudták volna adni jegyeiket, akkor bizonyos időszakokban felmerülhetett volna árfolyamnyereség-adó megfizetése. De 174,2 százalékos árfolyamig az eredetileg száz százalékon megkapott jegyek értéknövekedése nem számított volna árfolyamnyereségnek a változó névérték miatt, így nem is kellett volna árfolyamnyereség-adót fizetni. A helyzet azonban jellemzően az volt, hogy a felhasználási lehetőségek a névérték töredékén kínálkoztak csak.
Leginkább ezért is szűnt meg a kamatozás, mert az alanyi kárpótoltak (sokan közülük idős emberek, akik számára amúgy is idegenek voltak az értékpapírpiaci fogalmak) folyamatosan becsapva érezték magukat a névérték és a felhasználási érték különbözete miatt. A tőzsdére is bevezetett kárpótlási jegyért ugyanis sem a címletértéket, sem a névértéket nem lehetett és azóta sem lehet realizálni (a jegyeket nem lehet például az államnál valamilyen árfolyamon készpénzre váltani), hanem az általános, “piaci” árat mindig a tőzsdei árfolyam jelzi.
Egy másik speciális jellemző a bemutatóra és a névre szóló értékpapírok tulajdonságainak keveredése. A kárpótlási jegy ugyan bemutatóra szóló értékpapír, ám a felhasználási lehetőségek sokszor csak az alanyi jogon kárpótoltak számára voltak nyitottak, akik jogosultságukat a kárpótlásról kiadott határozattal igazolták.
Botrányok
A kárpótlási jegy sajnos sok botrány tárgya is volt, néhányan ugyanis az idős emberek pénzügyi ismereteinek hiányát használták ki féllegális akcióikhoz. Kifejezetten érdekes „lelemény” volt a privatizációs eljárásoknál a hamis kárpótlási igazolások beadása. A viszonylag hamar lebuktatott módszer ötlete szerint a privatizációs eljárásoknál egyesek nagy tételben adtak be hamis kárpótlási határozatokon alapuló jegyzéseket. Ezek a fals jegyzések ugyan (miután megvizsgálják az igazolásokat) kiszűrhetők, de addigra már a forgalmazót félrevezetik. A forgalmazó ugyanis azt hiheti, hogy már elegendő mennyiségű jegyzés érkezett a részvények ellenében, és a lehető legkorábbi időben lezárja a jegyzési folyamatot. Később kiderül, hogy sok a hamis jegyzés, ám már nem ismétlik meg a jegyzést, hanem a preferált csoportok (alanyi kárpótoltak) számára elkülönített részvényeket is átcsoportosítják az allokációs előnnyel nem rendelkező csoportokhoz.
A kárpótlási jegyet korábban sokféle módon fel lehetett használni. Lehetőség volt földvásárlásnál vagy életjáradék konstrukcióknál, lakástulajdonszerzésnél is beváltani őket, ám a legkedvezőbb felhasználási lehetőségek az ÁPV Rt. által felkínált kárpótlásijegy-cserés privatizációk voltak. Alanyi kárpótoltak számára volt nyitva a lakás- vagy földszerzés, de a privatizációk során, az amúgy nyilvános kárpótlási jegy-részvény cseréknél is sokszor allokációs előnyt élveztek az alanyi kárpótolt jegytulajdonosok. Az idős, illetve munkaképtelen kárpótoltak életjáradékot is igényelhettek a privatizációs bevételek vagy más központi költségvetési források terhére.
A legfontosabb (és a legszélesebb befektetői réteget is érintő) felhasználási lehetőséget azonban mindenképpen a tőkepiac honi hőskorára eső nyilvános kárpótlási jegy-részvény cserék jelentették. A jegyeket az egyes tranzakciókban igen magas árfolyamon számították be, így a tőzsdeérettnek nyilvánított, korábban privatizált állami cégek általában hatalmas árfolyamnyereséghez segítették az újra fogékony, korai részvényvásárlókat.
Sajnos bőven akadt olyan példa is, amikor az alanyi kárpótoltak hoppon maradtak és nulla százalékot hoztak ki a kárpótlásukból valamelyik (csalárd, vagy csak ügyetlen) kárpótlásijegy-hasznosító társaság hathatós közreműködésével. Az utolsó nagy jegycserés sorozat a hat regionális áramszolgáltató társaság 1996-1998 között lezajlott részvénycseréje volt, azóta semmi.
Továbbra is mintegy 11 milliárd forint címletértékű jegy maradt a forgalomban. (Magát a jegyállomány nagyságát ugyan nem tudjuk pontosan, mert a jegyek elosztását, majd kiszívását és megsemmisítését igen sok pontatlanság és tisztázatlanság keretezte.) Fontos tudni ugyanis, hogy a jegyek piacról történő végleges “kiszívását” csak a privatizáció és az életjáradékra váltás segítette elő, hiszen a lakásvásárlásnál felhasznált jegyek az önkormányzatokhoz, míg a földárveréseken használt jegyek a szövetkezetekhez kerültek. Ezek az intézmények voltak az úgynevezett kényszerelfogadók, amelyek még nem tudták a jegyeket kivonni, hanem valamely újabb felhasználással visszakanalazták az állam zsebébe.
A 2002-es sikersztori
A kárpótlási jegy története idén ismét izgalmas szakaszába ért. 2003 januárjának első napjaiban a jegyek tőzsdei árfolyama éppen újra elérte a címletértéket, vagyis a száz százalékot. Sőt, 2002-ben a kárpótlási jegy, amelynek megtérülését előszeretettel hasonlítják össze a tőzsdén jegyzett részvényekkel, árfolyama több mint megduplázódott, amely teljesítménnyel a legjobban teljesítő honi részvényeket is alaposan „megverte”. (Holott a tavalyi nem is a legjobb éve volt a kárpótlási jegynek: 1996-ban megnégyszereződött az árfolyama, igaz ehhez az is kellett, hogy 1995-ben borzasztóan leessen a jegyzés.) A 2002-re jellemző hossz leginkább annak köszönhető, hogy a tavaly áprilisi választások után az új gazdaságpolitika azt kommunikálta: ismét szeretne felhasználási lehetőséget teremteni a jegytulajdonosoknak.
Legújabban László Csaba pénzügyminiszter választási programjában, majd beiktatása után az ősszel meghirdetett tőkepiaci szemléletformáló kampány kapcsán vált ismertté, hogy a kormány ismét lépni akar a kárpótlásijegy-tulajdonosok érdekében. A tervek szerint a kárpótlási jegyek teljes kivonása 2004. december 31-ig valósul meg. A megvalósítás első lépésében egy konkrét, új felhasználási lehetőség szerepel, ez a Forrás Vagyonkezelési és Befektetési Rt. nevű portfóliókezelő cég részvényekkel való feltöltése, majd kárpótlási jegyes cseréje.
A száz százalékban állami tulajdonú vagyonkezelő társaság megkapná több állami vállalat teljes vagy résztulajdonát, így sok nehezen értékelhető részesedés mellett néhány jól beazonosítható tőzsdei „gyöngyszemet” is. Az értékelés, a beváltási arány megállapítása természetesen még hátravan, ahogy sok érdekes működtetési kérdés is van a némileg öszvérmegoldású jegykiszívás kapcsán, de a sztori azért újra meg tudta emelni a jegy árát.
Az persze még ezután is kérdés, hogy miként valósítható meg a kárpótlási jegy történetének végleges és teljes lezárása, hiszen azt senki nem gondolja, hogy egy mégoly vonzó felhasználás esetén is előkerül minden, ma még a piacon forgó jegy. Valószínűleg valamikor meg kell hirdetni egy olyan záróidőpontot, ami után értékét veszti a jegy, és az államnak egy végső, forintban meghatározott ellenértéket kell majd megállapítania. Erről konkrétumokat eddig nem lehetett hallani, de talán sokan éppen erre a forgatókönyvre spekulálva őrizgetik még mindig jegyeiket.
