Január 1-jén múlt 10 éve, hogy létrejött az áruk, a tőke, a szolgáltatások szabad mozgását megteremtő egységes belső piac. Az Európai Bizottság
nemrég publikált jelentése ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy az évtizedes folyamat eredménye pozitív: a fogyasztók kiadásainak 25 százalékát kitevő áruk ára a legolcsóbb tagországokéhoz közelített.
A sikerre némi árnyékot vet, hogy a „maradék” 75 százaléknyi kiadásban nem érvényesült az árkonvergencia, pontosabban az árcsökkenés (emlékezzünk csak a nagy nyilvánosságot kapott, tagországonként jelentős eltérést mutató autóárakra). Másrészt a folyamat 1997-98-ban lefékeződött, sőt 1999-ben és 2000-ben meg is fordult. A bizottság szerint ennek elsődleges oka a szolgáltatási piac gyenge teljesítménye.
Dánia is belép
Ugyancsak az euró születésnapjára jutott a közös valutának egy ízben már kosarat adó EU-tagállam, Dánia kormányfőjétől érkezett üzenet. Anders Fogh Rasmussen közölte, 2004-ben vagy 2005-ben újra az urnákhoz szólítják az eurószkeptikus dánokat, hogy kikérjék véleményüket az eurózónához való csatlakozásról.
Az erős kezű brüsszeli végrehajtó hatalom szerint a kedvező árkonvergencia érdekében a pénzügyi szolgáltatások piacának egységesítésére lesz szükség, mert az hozzájárul minden más ágazat versenyképességének a javításához. Ugyanakkor több más módszer is alkalmazható a folyamat felgyorsítására: a belső piaci szabályok szigorúbb betartatása, a versenyjogi szabályok szigorú alkalmazása, a szolgáltatási szektor további integrációja, a közvetlen adók közelítése, a nagy hálózatok, a távközlés és a közlekedés megnyitása a verseny előtt.
A hasznos eszközök közé tartozik a bővítés is – állítja a bizottság. A drága skandináv országoknak versenyt támaszthat az olcsóbb szomszédok belépése, amiből elsősorban a helyi fogyasztók profitálhatnak.
Beismerték
Az EU statisztikai hivatala, az Eurostat legutóbb éves szinten maximum 0,2 százalékra becsülte a közös pénz inflációgerjesztő hatását. Ennek tényét több hónapos tagadás után a napokban Wim Duisenberg, az Európai Központi Bank elnöke is elismerte.
A közös valuta bevezetésének január elsejei évfordulóján Romano Prodi bizottsági elnök nyugat-európai lapoknak adott nyilatkozatában „minden szempontból pozitívnak” nevezte az első éves mérlegét – írja a Bruxinfo. A hivatalból az euró „gyámjának” számító politikus szerint a közös pénz sikere különösen annak fényében imponáló, hogy bevezetése előtt többen meglehetősen sötét jövőt jósoltak neki, sőt manapság is sokan vannak még ezen a véleményen.
A mérleg pozitív oldalán szerepel, hogy az euró bevezetése megszüntette az árfolyamkockázatot, vonzóbb és biztonságosabb célponttá téve Európát a befektetők számára. A jegybankok is egyre inkább támaszkodnak az euróra mint tartalékvalutára.
Sok európai fogyasztó, pénzügyi elemző és fogyasztóvédő csak részben osztja Prodi véleményét. A valuta fennállásának első évében, az ígéretekkel szemben nem járult hozzá az árak eurózónán belüli kiegyenlítődéséhez (értsd: csökkenéséhez), sőt sok esetben drágulást hozott.
A közös pénz bevezetésekor arra számítottak, hogy lebontja a pszichológiai korlátokat a határokon átnyúló kereskedelem előtt, az árak összehasonlíthatóvá válnak, ami végül csökkenésükkel jár. A logikusnak látszó folyamattal szemben azonban a szolgáltatások semmivel nem indokolható drágulására került sor. Az eurózóna lakosságának 80 százaléka nem véletlenül vélekedik úgy, hogy a közös valuta az árak emelkedését hozta.
Az euró bevezetésének árdrágító hatását az európai illetékesek csak az elmúlt hetekben voltak hajlandóak elismerni. A bizottság szakértői a közfelfogás és a valóság közti eltérést elsősorban azzal magyarázzák, hogy az áremelkedések azokat a szolgáltatásokat érintették (szállodaipar, vendéglátás, fodrászat), amelyek a fogyasztók számára feltűnőbbek. Eközben számos ipari terméknél, így a ritkábban vásárolt elektronikus cikkeknél csökkenő árakat regisztráltak az illetékesek.
Prodi szerint az euró nem okot, hanem csak lehetőséget adott az áremelésre, amit egyesek gátlástalanul kihasználtak. Ez komoly tanulság az euró bevezetésével kacérkodó országok, így Magyarország számára is.
Gyenge dollár?
Az euró erősen fejezte be a 2002-es évet: az utolsó napon 1,0500 dollárig emelkedett a londoni bankközi devizapiacon, ez a legmagasabb értéke 1999. novembere óta. Elemzők szerint nem a biztató európai, hanem a gyenge amerikai gazdasági kilátások és az Irak elleni háborús fenyegetés okozta bizonytalanság tartják magasan az eurót a romló dollárhoz képest. Ugyancsak vonzó a kamatrés: az EKB tavaly csak egyszer csökkentette irányadó kamatát, a kéthetes refinanszírozási kamatminimumot, december elején, 2,75 százalékra a 2001. novembere óta érvényes 3,25 százalékról. Előzőleg, november elején az amerikai Fed fél százalékponttal 1,25 százalékra csökkentette irányadó napi kamatát.
Az új keletű aggodalmak közé tartozik, hogy az eurónak a dolláréhoz képest erős árfolyama rontani fogja az európai versenyképességet és a tengerentúli exportlehetőségeket. (A közös valuta árfolyama a dollárral szemben a 3 éves csúcs közelében van).
Ez elsősorban a német cégeknek okoz fejfájást, amelyek amúgy is megszenvedik a hazai gazdaság már-már kétségbeejtő helyzetét, míg számos dollár-elszámolású importcikk – az olaj vagy a kávé – ára csökken. Az euró szárnyalásának elsődleges oka azonban a dollár gyengülése, ami a készülődő iraki háború által keltett bizonytalanságra vezethető vissza.
