A Kiel-i egyetem kutatói által végzett kísérlet azt bizonyította, hogy a felvételi interjú sikere nagyban függ attól, melyik nemhez tartozunk. Bár a jelentkezők szövegét a kutatók állították össze, a férfiak és a nők szó szerint ugyanazt mondták el, a felvételiztetők mégis mást hallottak ki belőle. A pályázó férfiakról többnyire kedvezőbb véleményt alkottak a felvételiztetők. Úgy tűnik, hogy az emberekben rögzült sztereotípiák miatt a nőknek nehezebb dolguk van alkalmasságuk bizonyításakor.
A kísérlet eredménye nem elhanyagolható, hiszen a felvételi interjú meghatározó lépcsője a kiválasztásnak. Ha az első személyes benyomás jól sikerül, és a későbbiekben sem hibázunk nagyot, akkor egyenes út vezethet az állás elnyeréséig.
Nők egymás között
Németországban egyre nagyobb igény mutatkozik a női munkavállalók iránt. Ezért egyre több cég speciális megoldást alkalmaz a kiválasztás során. Az Accenture tanácsadó cég például “Womens Initiative” névvel speciális toborzási workshopokat rendez nők számára. A cég szerint ugyanis a nők egymás között sokkal jobban tudnak teljesíteni, mint amikor férfiak is jelen vannak. Egyre több cég alkalmazza ezt a megoldást a kiválasztás során, így a DaimlerChrysler is, ahol nőket és férfiakat külön választanak a felvételi egyes lépcsőiben. A speciális csoportokban ráadásul a nők sokkal jobban megismerhetik a céget, és azt is, ami a színfalak mögött van, így később sokkal elkötelezettebbek lesznek a vállalat iránt.
Udvariasság versus agresszivitás
Az egyetem kutatói több száz személyt kértek fel a kísérletben való részvételre. A beavatottak fele férfi, a másik fele nő volt. Nekik kellett az állást kereső szerepét eljátszaniuk a felvételi interjún. A felvételiztetők nem tudtak a kísérletről, az ő feladatuk az volt, hogy a pályázó alkalmasságáról és kvalitásairól a beszélgetés végén ítéletet mondjanak. Csakhogy a kutatók minden beavatottnak ugyanazt a szöveget adták, amelytől az ál-álláskeresők nem térhettek el. Az eredmény meglepő volt. A férfiakat teljesen máshogy értékelték a beszélgetések végén, mint a nőket.
A női jelentkezők szájából ugyanaz a szöveg teljesen máshogy hatott. A felvételiztetők közhelynek hallották ugyanazt a mondatot egy nő szájából, míg egy férfiéból nem tűnt felesleges beszédnek. A nőket sokkal kooperatívabb beszélgetőpartnernek ítélték, valamint úgy érezték, hogy saját kijelentéseiket inkább gyöngítik, vagy megszépíteni akarják, túl sok udvariassági formulát használnak. A férfiak ezzel szemben sokkal agresszívebbnek tűntek a felvételiztetők szemében. Ők könnyebben tudták érvényesíteni akaratukat.
Kényszerpálya
A felvételiztetőknek végül a pályázók jövőbeni sikereit és fizetésüket kellett megbecsülniük. A férfiaknak sokkal pozitívabb jövőképet jósoltak, mint a női pályázóknak, annak ellenére, hogy a beszélgetés tartalma mindkét nemnél azonos volt.
“Ez is azt bizonyítja, hogy a felvételiztetők előítéleteik alapján döntöttek” – mondta a kutatás vezetője, Anja Gottburgsen. Szerinte azonban nem szabad az előítéleteket feltétlenül rossz tényezőként megítélnünk. A sztereotípiák ugyanis gyakran leegyszerűsítik a világot, például bonyolult döntési helyzetekben egyszerű megoldásokhoz vezetnek.
Bértárgyalásban rosszabbak a nők
A jobb benyomás kedvéért sem érdemes a nőknek férfiként viselkednie, és fordítva. “Ha egy nő agresszívebbnek és akaratosabbnak tetteti magát, az rosszul is elsülhet” – mondta Gottburgsen. A felvételiztetőt legtöbbször inkább irritálja a pályázó ilyen típusú magatartása, ugyanis a klisék alapján nem ezt várja el egy nőtől.
Ugyanakkor a bérek meghatározásakor a nők nyugodtan lehetnének egy kicsit keményebbek. A kísérletből az is kiderült, hogy bár a feltételek azonosak voltak, a férfiak mégis jelentősen nagyobb bért tudtak kiharcolni maguknak. “A nőknek bátrabban kellene igényeiket kifejezni. Öntudatosabb magatartással sokkal nagyobb fizetést is kiharcolhatnának.” – foglalta össze a kutatás tapasztalatait Gottburgsen.
