Ahogy egyre forróbbá válik a visegrádi négyek – Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia – európai uniós csatlakozása körüli hangulat, úgy lesz Kelet-Európa verbális elpáholása is egyre 
elfogadottabb formája a az eurorasszizmusnak, mind a karintiai szélsőségek, mind az EU bürokrata elit körében. Tégy becsmérlő kijelentéseket “új” európai honfitársainkról, pocskondiázd a lengyeleket, a cseheket, és lehet, hogy Németország következő kancellárjaként végzed! – írja legfrissebb számában a tekintélyes konzervatív brit hetilap, a Spectator.
“Magyar feleséggel és egy mostohafiúval hozzászoktam a fekete-fehér tévéken, a kenyérért való sorbanálláson és a káposztalevesen való gúnyolódásokhoz. Szintén megszoktam barátaim rémült pillantását, amikor bejelentjük, hogy úgy döntöttünk, Toszkána helyett Lengyelországban, Szlovákiában vagy Erdélyben nyaralunk – írja Neil Clark, a cikk szerzője, az Oxford Tutorial College történelem-politológia szakos tanára. – Mindezt felfoghatjuk humorosan is, ám uniós belépésükhöz közeledve egyre kellemetlenebbé válik a helyzet: a keletiek már nemcsak úgy tekintünk, mint szegény fivéreinkre, hanem mint a nyugat gazdagságán méltatlanul élősködni kívánó parazitákra is.”
Pavel kombájnról álmodik”Ő Pavel – olvasható a Sunday Telegraph-ban képaláírásként egy szlovák paraszt és lova képe alatt. – Abban reménykedik, hogy a betakarítást kombájnnal végezheti, amelyet Önök vásárolnak meg a számára.” Az nem érdekes, hogy Pavel spanyol, portugál és ír megfelelőit az unió már felszerelte kombájnnal, méltatlan európaiként Pavel jobban tenné, ha visszaállna a sor végére.
A Pavel-ellenes előítéletek mögött az a Nyugaton ijesztően széles körben elterjedt nézet húzódik meg, hogy Kelet-Európa reménytelenül elmaradott. “Sokak képzeletében a keleti régiót morózus, munkakerülő kommunisták, cigánygyűlölő fasiszták és önjelölt etnikai tisztogatók lakják. Ennek a bagázsnak az Európai Unióba való beengedése az európai civilizáció végét jelenti” – állítja a cikk szerzője.
Tudásszintben Nyugat-Európa felett
Az uniós tagságra aspiráló kelet-európaiak sok tekintetben azonban fényévekre előttünk járnak – véli a történész. “Vegyük példaként az oktatást. A gyerekek olvasási és írási készségét vizsgáló összeurópai tanulmány szerint a kelet-európai kisdiákok messze megelőzik nyugati társaikat. Magyarországon az első-másodikos ifjú gimnazisták 34 százaléka tud négyzetre és köbre emelni, ugyanez az arány Angliában 8 százalék, Skóciában 4 százalék, Norvégiában 0 százalék. A számtan, mértan, fizika és kémia tesztek hasonló különbségeket mutattak ki.
Negyven év kommunizmus ellenére a visegrádi négyek soha nem voltak annyira bolondok, hogy átfogó oktatási reformokkal és “haladó” tanítási módszerekkel kísérletezzenek, ennek következménye, hogy ismeretanyaguk felülmúlja egész Európáét. Így, bár nekik is megvannak a maguk társadalmi problémái, azt elkerülték, hogy széles, képzetlen, leszakadó réteget termeljenek ki, amely sajnálatos módon a legtöbb nyugati országban, különösen a “slumosodásban” első Nagy-Britanniában általános jelenség. Kelet-Európában a “vadállati” jelző továbbra is vadon élő állatokra utal, és nem a Homo sapiens fiatal példányaira” – méltatja a kelet-európai oktatást a Spectator.
Tömegközlekedés és társas érintkezés
A fejlett Nyugat számos szakértőjének fejfájást okoz a tömegközlekedés, ezen a téren a visegrádi négyek szintén nyugati társaik előtt járnak. “Az állandóan késő és zsúfolt Oxford-Paddington járat felelősei eltölthetnének egy hosszú hétvégét az “elmaradott” Budapest, Krakó vagy Pozsony tömegközlekedésének tanulmányozásával.”
A cikk szerzője a társas érintkezés számos apró mozzanatát is példaértékűnek tartja: egy liftbe belépve, illetve onnan kilépve Magyarországon íratlan szabály üdvözölni az utastársunkat, ugyancsak illetlenség tüsszentést szó nélkül hagyni. “Próbálj meg lógó cipőfűzővel sétálni Budapest utcáin, 50 méteren belül valaki kedvesen figyelmeztet, Frankfurtban 50 mérföldet is gyalogolhatsz.”
“Az elmúlt évtizedben huzamosabb időt eltöltve Kelet-Európában arra a következtetésre jutottam, hogy a visegrádi országok csak egy dologban maradnak el a nyugattól: az egy főre jutó GDP-ben – állítja Neil Clark. – A lengyelek, csehek, szlovákok és magyarok lehetnek jobban képzettek, viselkedhetnek kultúráltabban, ez mind-mind keveset számít egy olyan világban, amikora nemzet sikere a GDP-n mérettetik meg.”
A bővítési tárgyalásokon a pénz beszél
Nem meglepő módon a bővítési tárgyalások során is a közösségi büdzséhez való hozzájárulás volt a legkényesebb pont. Nem elég, hogy a közösségi agrártámogatás összegét szégyenletes módon csökkentették a visegrádiak számára, az EU tagok az utolsó pillanatban is számos újabb feltételt eszelnek ki, különösen a németek igyekeznek akadályokat emelni. A cikk írója ilyen akadálynak nevezi a csehek esetében a Benes dekrétumok hatályon kívüli helyezését, a lengyelek esetében pedig a Bierut dekrétumok hivatalos elítélését. (1945 után ezek alapján telepítettek ki 5 millió németet Lengyelországból.)
A lap szerint német nyomásra korlátozták a munkaerő szabad áramlását is. A leendő tagországok csak a belépés után hét évvel léphetnek be a francia, német, brit munakerőpiacra, miközben ezek az országok informatikus-, orvos- és tudóshiánnyal küszködnek.
Nem meglepő, hogy a fejlemények hatására a kelet-európai közvélemény egyre élesebben az EU tagság ellen fordul – véli a lap. “Brüsszel oly gyakran változtatja a célvonalat, hogy a visegrádi négyek mind jobban kételkednek: beléphetnek-e valaha egyáltalán, és ha igen, nem támasztanak-e velük szemben olyan kedvezőtlen feltételeket, hogy a belépéshez már semmi érdekük ne fűződjék.
