Túlságosan nagy népszerűséget valószínűleg nem fog kiváltani a dunamenti iparvárosban Jancsó Péter azzal a javaslatával, hogy még e hónapban be kellene jelenteni a Dunaferr csődjét. Jancsónak az Országgyűlés gazdasági bizottsága számára készített prezentációjában szerepel ez a lehetőség – tudta meg a Népszabadság.
Elemzés a DunaferrőlA Boston Consulting Group (BCG) elemzése szerint a Dunaferr válsághelyzetét több tényező okozza: részben a nemzetközi acéliparban kialakult trendek (a felesleges kapacitások, a stagnáló kereslet mellett is csökkenő ártendencia), részben pedig a kelet-közép-európai térségben is felgyorsult struktúraváltás, piaci koncentráció és privatizáció. A cégcsoport az elmúlt évtizedben igyekezett megfelelő stratégiai választ adni a kihívásokra, de többek között a szervezeten belüli okok, a vállalt regionális feladatok, illetve a következetes iparpolitikai koncepció hiánya miatt nem lehetett kellőképpen hatékony. A válság kezelése és a költséghatékonyság megteremtése érdekében jobban átlátható, “letisztított” szervezeti felépítést javasol a BCG. Az elkerülhetetlen hatékonyságjavításon túl a következő fő irányok határozhatóak meg: önálló fejlesztések az alaptevékenység mennyiségi és minőségi kiterjesztésének irányában, valamint stratégiai partnerekkel való fokozott együttműködés új termékek és tevékenységek bevezetése céljából.
A Jancsó-csomag
A Dunaferr élére feltehetően miniszteri biztosként jelölt Jancsó szerint a közvéleményt sokkoló megoldás mellett csak tényleges változás nélkül, központi forrásokra támaszkodva tudna működni a Dunaferr. Jancsó szerint a célhoz megfelelő vezetőt kell találni, az első alternatíva az, amihez a Graboplast-vezér “hozzáadott értéket tudna tenni”. A prezentáció két változatot említ: az egy-két éven belüli privatizációt vagy nem meghatározott időtávon belüli privatizációt. Javaslatokat az első esetre ajánl: válságkezelést, ami költség- és létszámcsökkentéssel járna.
A tulajdonos terheit lényegesen csökkenthetőnek tartja, ha még 2002. júniusban csődöt jelentene a társaság. Ennek következtében “a kötelezettségek, szállítói tartozások 15-30 százalékkal mérsékelhetők, végrehajthatóvá válik az átszervezés”. Ezután szükséges a tulajdonosi feltőkésítés mintegy 50 százalékos eladósodottsági szintre.
A Graboplast-vezér garanciákat kér személyi kérdésekkel kapcsolatban: Pomázi Csabához (tavaly kinevezett vezérigazgató-helyettes), Horváth Istvánhoz (korábbi vezérigazgató), Kálmán Andráshoz (a Dunaferrben is tulajdonos Dunaújváros szocialista polgármestere) kötődő csoportok “nem védettek, bizalmi embereik eltávolíthatók” – írja a Népszabadság.
Olvassa el……korábbi írásainkat:
• Dunaferr – vagyon sürgősen eladó?
• Vállalati sorsok a választások után – A politika hullámvasútján
• Újra váltás a Dunaferrnél – Farkast kiáltanak
Régi motoros vagy friss hús?
Dunaújváros vezetése, bár egyértelműen nem foglalt állást a Graboplast-vezér ellen, de mindenképpen olyan vezetőt szeretne a Dunaferr élén látni, aki nem most kezd ismerkedni a cégcsoporttal. Két jelölt mellett tették le a voksukat: az egyik Farkas László, a Dunaferr németországi kereskedelmi leánycégének vezetője – aki Horváthtal együtt szállt ringbe korábban a vezérigazgatói posztért, és Szűcs László, az Acélművek Kft. vezetője.
Bár korábban több oldalról úgy vélekedtek, hogy csak egy régi dunaferres tudja rendbe szedni a cégcsoportot, újabban “a tiszta kéz politikája” mellett foglalnak többen állást, azaz egy érdekcsoportokhoz nem kötődő, kívülről érkező első emberben látják a megoldást. Így vetődött fel Jancsó neve is.
Ózdi rémálmok
A tömeges elbocsátás most már elkerülhetetlennek tűnik, de a cég jövője mellett a mintegy 60 ezres lakosú Dunaújvárosnak sem mindegy, hogyan sikerül átlendíteni a most már hónapok óta holtponton lévő Dunaferrt. A társaságnál 8400-an dolgoznak, és ehhez adódik még a Dunaferre épülő egyéb cégeknél dolgozók létszáma. A legóvatosabb becslések is legalább ezerre teszik az elbocsátandó munkavállalók számát.
Egy biztos: nagy felelősség lesz az újonnan kinevezett vezérigazgató, illetve miniszteri biztos vállán, nemzeti hős vagy fekete bárány válhat belőle intézkedései nyomán. Dunaújváros rémálmaiban Ózd kísért, a főfoglalkoztató Dunaferr nélkül az utóbbi néhány évben betelepült cégek – a japán Aikawa és a német Triumph – nem tudnák eltartani az “acélvárost”.
