A Fővárosi Közgyűlés Várostervezési és Városképvédelmi Bizottsága támogatja a Budapest városképét meghatározó épített értékek megmentését, felújítását. Ám a pályázatra szánt 115 millió forint csupán jelképes összeg, nem egy a szakemberek közül olcsó kampányfogásnak minősítette.
Figyelembe véve, hogy a fővárosban még ma is sok helyütt láthatóak a második világháború és 1956 nyomai, a megszavazott összeg még állagmegóvásra sem ösztönöz. A rendszerváltást követően magánkézbe vándorolt társasházak esetében a megemelt közös költségből megspórolt kevéske tartalék a védett homlokzat felújítása helyett általában olyan égető problémák megoldására szolgál, mint az elöregedett és életveszélyessé vált vezetékek cseréje, a beázó tető vagy a lestrapált lift karbantartása.
Lakossági vélemény A Magyar Gallup Intézet felmérést készített arról, mi a lakosság véleménye a magyarországi műemlékek állapotáról és a műemlékvédelem fontosságáról, valamint az ezzel kapcsolatos felelősség megállapításáról. A megkérdezettek mintegy 71 százaléka égető problémának nevezte a hazai műemlékek védelmét. Nem véletlen, hogy a fővárosban a válaszolók közel nyolcvan százaléka találta a hazánkban található műemlékek, illetve műemlék jellegű épületek állapotát leromlottnak, érdemtelenül elhanyagoltnak. A karbantartás, a felújítás, a korabeli állapot visszaállítása a megkérdezettek szerint főként az állam, illetve közvetett módon az önkormányzatok feladata. A válaszadók több mint négyötöde gondolta úgy, hogy a kormány és a helyhatóságok nem áldoznak kellőképpen a műemlékvédelemre. A felmérésből kiderült, hogy a Széchenyi-terv, a Műemlékek Állami Gondnoksága, a Műemléki Alap, valamint a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által a tárgykörben meghirdetett pályázatok ellenére a műemlék ingatlant vásárló vállalkozók többsége, 68 százaléka képviselt a kormányzatot elmarasztaló álláspontot.
Százmilliók a világörökség cím megtartásáért
Jól példázza a kaotikus anyagi helyzetet a világörökség részeként számon tartott Belgrád rakpart magánkézben lévő házainak állapota. Pintér Tamás, a Világörökség Programiroda titkárságvezetője ugyan nem tart attól, hogy a Duna-partot szegélyező házsort fel kell venni a veszélyeztetett épületek listájára, de a rekonstrukciót elodázhatatlannak véli.
A szóban forgó védett terület gazdáiként az ötödik kerület, továbbá a lakásokat megvásárló lakók elvben közösen felelnek a világörökség állapotáért, védelméért. A lakástulajdonosokat azonban anyagi helyzetük, illetve a fentebb említett teendők megoldása mindeddig hátráltatta abban, hogy az épületek védett, Duna felőli homlokzatát felújíttassák.
Az immár veszélybe került cím megőrzése érdekében most a főváros és a kerület közös finanszírozási konstrukcióval próbálja ösztönözni a házakat. Az épületek rendbehozatalához szükséges százmilliók 40 százalékát a főváros, további 40 százalékot az önkormányzat állja. Csakhogy még a fennmaradó húsz százalék is olyan komoly anyagi megterhelést jelent, amita társasházak közel fele képtelen vállalni.
Pusztulófélben
A Duna-parton a világörökség része cím megőrzéséért küzdenek, de a város arculatát meghatározó, hajdanán gyönyörű épületek másutt is pusztulnak. Az aktív polgárosodás közben a történelmi belváros klasszicizáló bérházainak pusztulásával és a kertvárosi területek egyre gátlástalanabb beépítésével éppen a valódi “polgári” értékrendet befolyásoló épített örökség válik semmivé.
A hangulatot mi sem jellemzi jobban, mint a Gresham-palota esete. A választási előkészületekben lángra lobbant indulatok viharában szó sem esett arról, hogy a háború pusztításai óta elhanyagoltan álló, az ötvenes években bérlakásokra szabdalt épület mintegy 20 milliárdos beruházás révén luxusszállodaként ismét Budapest nevezetességei közé emelkedhet.
A miénk marad
Szintén a szerencsésebbek közé tartozik a II. kerületben található, az elmúlt közel hatvan év pusztításait átvészelő, valamikori Klebelsberg kúria. A többéves előkészítő munka után végre idén májusban megindulhatnak a munkálatok, amelyek keretében a három épületből álló kiskastélyból és az azt körülölelő parkból kulturális és művészeti központot alakítanak ki.
A XIX. században emelt nyaraló az 1920-as évek derekán került az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter Klebelsberg Kunó tulajdonába. A második világháborút sérülések nélkül átvészelő épület később a Piért raktára lett, állapota a hanyag kezelés miatt folyamatosan romlott. Az önkormányzat immár három éve küzd a megosztott tulajdonjogú épületegyüttes megszerzéséért. Ennek jegyében minden nyáron demonstráló nyári fesztivált tartottak a helyszínen.
Kiszivárogtatott információk szerint az elhúzódó tulajdonjogi vita záróakkordja a tavaly az Országgyűlés által megszavazott 340 milliós támogatás és a várható állami tulajdonba vétel lehetőségének meglebegtetése volt. Jelen állapotok szerint egyébként a szakemberek az ilyen típusú, pártpolitikától sem mentes döntésekből származó anyagi forrásokat sem tartják megvetendőnek, amennyiben ezek révén megmenthető épített örökségünk több-kevesebb eleme.
