Vége a találgatásoknak, most már szinte biztos: az Arthur Andersen nem képes talpra állni az Enron-botrány után. Az USA igazságügyi minisztériuma vádeljárás kezdeményezését helyezte kilátásba, és egyértelmű jelei mutatkoztak a társaságba vetett bizalom általános megrendülésének. 30 jelentős ügyfél fordított neki hátat, köztük olyanok, mint a Delta Airlines, a Merck, a Ford, a Texaco vagy a Freddie Mac. A Joseph F. Berardino vezette válságstáb nem tehetett mást: tárgyalásokat kezdeményezett a cég eladásáról.
Itthon minden rendben?Globalizáció ide vagy oda, az Andersen magyarországi leányvállalatát állítólag még nem érintette meg a változás szele. Emery Jakab, az Arthur Andersen Kft. ügyvezető igazgatója azt mondta a FigyelőNetnek, hogy véleménye szerint az Enron-ügy nem befolyásolja a hazai eseményeket. A közgyűlési szezon azonban még előttünk van. A társaságok mostanában fontolgatják, kivel fogják auditáltatni idei beszámolóikat. A multik itteni érdekeltségei szinte soha nem dönthetnek efelől egyedül, lokális szinten, erről az anyacégek határoznak. Amerikában pedig néhányan már döntöttek. A magyarországi Andersen “válságkommunikációjában” Braun Róbert, az Index kommunikációért felelős igazgatósági tagja ad tanácsokat kommunikációs cége közreműködésével.
Meg is vásárolni meg nem is
Miután az először megkeresett Deloitte & Touche Tomatsuval (DT) nem haladtak gördülékenyen a fúziós tárgyalások, az Andersen “menteni a menthetőt” alapon az Ernst & Youngot és a KPMG-t is megkereste, annak reményében, hogy hét végéig valamely konkurenssel nyélbe üthetik az üzletet. Amerikai piaci elemzők szerint DT-vel lenne a legalkalmasabb az egybeolvadás, mert a vállalati kultúrát illetően vagy az üzletszerzés agresszívnek is mondott gyakorlatában sok a hasonlóság a két cég között. Az Andersen vezetői is úgy nyilatkoztak, hogy az Ernst & Younggal “kevésbé lenne kényelmes” a nász, a KPMG pedig nem titkoltan elsősorban az Andersen tengerentúli leányai iránt érdeklődik.
Szakértők egybehangzó véleménye szerint az ügylet egyébként sokkal inkább jogi, semmint üzleti vonatkozású, hiszen a legfőbb kérdés ez esetben nem a vételár, hanem annak tisztázása, hogyan lehet a súlyosan kompromittált társaságot “meg is vásárolni meg nem is”. Mérvadó amerikai hírforrások ugyanis arról számoltak be a hét elején, hogy a DT például semmiképpen nem veszi át az Andersent, ha jót kell állnia a “volt” rivális esetleges fizetési kötelezettségeiért, ez pedig a gyakorlatban az amerikai részleg leválasztását és magára hagyását jelentené.
Bűnhődjön az egész szakma?Nincs kizárva, hogy az Andersen megtévelyedése az egész könyvvizsgálói szakma jövőjére rányomja a bélyegét. A szakma képviselői által megfogalmazott etikai normák követésén alapuló jelenlegi önszabályozó rendszer helyett az amerikai értékpapírfelügyelet most az auditorokat felügyelő független szerv létrehozását tervezi, amely önálló nyomozócsoportot is foglalkoztatna. A hazai könyvvizsgálók az efféle elképzelések meghonosításának még a gondolatát sem támogatják, ehelyett inkább saját normáik szigorítását, valamint az összeférhetetlen szolgáltatások (például könyvvizsgálat és adótanácsadás) különválasztását tartják követendő útnak, miközben az önszabályozás lehetőségét nem szívesen adnák fel.
Csomagban vagy külön-külön
A felvásárlás lehetséges praktikáit illetően egyelőre az sem biztos, hogy egészben vagy részben kel majd el az Andersen, bár az utóbbi tűnik valószínűbbnek. Lehet, hogy fúzió vagy teljes felvásárlás helyett csak a társaság eszközeit bocsátják áruba, de az is elképzelhető, hogy az amerikai divízió kivételével az összes Andersen-érdekeltséget átveszi valamelyik konkurens. A kiközösített részleg csak azután csatlakozhatna az új anyacéghez, miután végleg lezárta vitás ügyeit, és teljesítette több mint 750 millió dollárra becsült kártérítési kötelezettségeit.
Ez utóbbi ötlet megvalósítását azonban nehezíti a társaság nemzetközi hálózatának felépítése. Mivel az Andersen-leányok egymással szerződésben álló, többé-kevésbé független szervezetek, amelyek – a The New York Times megítélése szerint – akár úgy is dönthetnek, hogy ők egy másik versenytárs szárnyai alatt keresnek menedéket.
Csak négy óriás marad?
Akármilyen technikai megoldást is találnak a fejüket most lázasan törő jogászok, az eddig is igen koncentrált könyvvizsgálói piac elitklubja tovább szűkül, s ezentúl minden bizonnyal Big Fourról beszélhetünk csupán. Ez pedig, vélik a hazai szakemberek is, már kezd egészségtelenné válni, és megnehezítheti az olyan, párhuzamosan zajló tranzakciók (például fúzió, vagyonértékelés, évi rendes könyvvizsgálat) lebonyolítását, amelyek mindegyike független auditort igényelne.
Olvassa el……az előzményekről szóló
korábbi írásainkat!
Amikor a Price Waterhouse és a Coopers & Lybrand 1998-ban egyesült, a versenyhivatali szakértők éreztették: a konszolidációs játékot részükről lezártnak tekintik, “eddig és nem tovább”. Vajon most miért engednék a DT-nek, vagy az Ernst & Youngnak, vagy a KPMG-nek, hogy akár részben bekebelezze az Andersent? A válasz természetesen kézenfekvő: kivételek léteznek, főleg amikor nemcsak egy társaság agonizál, hanem Amerika szíve is vérzik.
