FigyelőTrend – BefektetésA nemrégiben megjelent FigyelőTrend második kiadványa a befektetések világával foglalkozik.
• A PORTFÓLIÓ ÖSSZEÁLLÍTÁSÁNAK SZABÁLYAI:
Tippek befektetőknek
• ÚTIKALAUZ A RÉSZVÉNYVÁLASZTÁSHOZ: Amikor üt az óra
• A RÉSZVÉNYESEK SZOLGÁLATÁBAN: Kapcsolattartók
• BEFEKTETÉSI ALAPOK: Közeleg a szabadság
• MILLIÁRDOKKAL BŰVÉSZKEDŐ ALAPKEZELŐK: A profik világa
• HOGYAN VÁLASSZUNK ÁLLAMPAPÍRT?: Vedd és ülj rajta
• NEM VISELKEDNEK RACIONÁLISAN A KISBEFEKTETŐK: Tovább nő a unit-linked állomány
• LAKÁSTAKARÉKOK: JÖVŐRE HITELEZÉSI BOOM VÁRHATÓ: Újra virulnak
• INGATLANBEFEKTETÉS: Nemcsak nagy vevőknek
• KÜLFÖLDI BEFEKTETÉSI LEHETŐSÉGEK: Pénz útlevéllel
• BEFEKTETÉSEK ON-LINE: A fák nem nőnek az égig
• MŰTÁRGYPIAC: CSAK HOSSZÚTÁVFUTÓKNAK: Aranykor után
• OLDTIMEREK PIACA: Bizonytalan üzlet
• BEFEKTETÉSEK ADÓZÁSA: Paragrafusböngésző
• BEFEKTETŐ HÖLGYEK: Kis női praktikák
• HÁZASSÁGI SZERZŐDÉSEK: Érzelem plusz ésszerűség
• NAGY BUKÁSOK A BEFEKTETÉSI PIACON: Futás a pénz után
• A TANÍTTATÁS MINT BEFEKTETÉS: Tudásbiznisz
A Figyelő előfizetők a kiadványt ingyen megkapják a hetilappal
együtt. Terjesztés nagyobb forgalmú árusítóhelyeken (Relay, Citishop).
Megrendelhető a VNU Budapestnél terjesztési osztályán is: 437-1500.
Rendelje meg online a FigyelőTrend Befektetés kiadványát! >>
A hazai értékpapírpiac története a nyolcvanas években, lakossági kötvények kibocsátásával kezdődött újra, és ugyanezzel indult a tömeges veszteségek sora is. A kötvényekre ugyan sokáig garanciát vállalt az állam, így tulajdonosaik a tőkét és az ígért kamatokat mindenképpen megkapták, de a meglóduló infláció alaposan leértékelte a néhány százalékos fix kamatot fizető, ráadásul hosszú futamidejű papírokat.
A részvénypiacon az első, még igencsak hiányos jogi szabályozás mellett létrehozott, kisbefektetőknek értékesített értékpapír, a Radius Hungaricus nagy bukásnak bizonyult. A kapitalizmus szelétől megérintett, tapasztalatlan, extraprofitra vágyó kisbefektetők ma legfeljebb tapétázhatnak vele.
A Budapesti Értéktőzsde (BÉT) megalapítása után egy darabig jó üzlet volt friss kibocsátású részvényeket vásárolni. Fôleg az Ibusz, de a Fotex, a Martfű is a jegyzési ár felett kelt el az első időkben. Azután megjelentek a csalódást okozó részvények, mint a Dunaholding vagy a Müszi, és a korábbi sikerpapírok is visszaestek.
A részvénybefektetés persze később is kockázatos maradt. Mindig akadtak kibocsátók, akik hangzatos eredménytervekkel próbáltak kedvet csinálni a papírokhoz, de ezután csak keserű ébredés jött. Csak néhány példa a nullát érő vagy töredékáron forgó részvények közül a két Kontrax, a Goldsun, a Konzum, a Phylaxia, újabban a Synergon vagy a Prímagáz.
Botrányos esetek
A részvényárakat persze aligha lehet előre látni vagy garantálni. Voltak olyan bukások, amelyeknél biztosnak hitt befektetések változtatták köddé kockázatkerülô polgárok utolsó vagyonkáját.
Az egyik legnagyobb port felkavaró, több ezer befektetô vagyonát milliárdos nagyságrendben érintő csőd a WVM Lízing Rt.-é volt. A társaság igazán komolynak látszott, évekig rendben visszafizette különböző kötvényeinek tőkéjét és kamatát, általánosan ismert cégként tartották számon, jelentős reklámtevékenységgel és valós piaccal. A kötvénykibocsátáshoz neves forgalmazók asszisztáltak, minden szabályosnak látszott. Maguk a kötvények valamivel magasabb fix kamatot ígértek, mint az állampapírok vagy a bankbetétek, és így sok kisbefektetô számára váltak vonzóvá.
Amint késôbb kiderült, a cég időközben vagyonának nagy részét elveszítette, és feltehető, hogy később már az így kialakult lyukakat próbálta újabb kötvénykibocsátásokkal betömni. Egyes hírek annak idején mindenesetre arra utaltak, hogy a WVM vagyona már közvetlenül a vég bejelentése előtt és után is igencsak apadt.
A kisbefektetők tömegei azóta is futhatnak pénzük után. Jelenleg legfőbb reményük, hogy a forgalmazókat, a volt MHB (ABN Amro) egykori brókercégét és a Dunaholding-csoport volt brókercégét hosszas pereskedés után sikerül kártérítésre kötelezni. Egyes bírósági ítéletek alapján van erre esélyük.
ÜgyeskedésekA holding például azt a látszatot keltette, hogy egyes ingatlanok már a tulajdonában vannak, holott akkor még csak próbálta megszerezni őket. Nem voltak túlzottan egyenesek a kibocsátáshoz készült hirdetések sem. A nyilvános vitáknak köszönhetően valószínűleg jó néhány kisbefektető megmenekült a veszteségektől, de voltak olyanok is, akik ennek ellenére jegyeztek, vagy nem álltak el időben a jegyzéstől. (Ha a felügyelet a jegyzési időszak alatt a kibocsátási tájékoztató kiegészítését kéri, az addigi jegyzők elállhatnak.)
A Globex ügy
Ugyancsak hatalmas botrányt kavart annak idején a Globex Holding és leánycégeinek ügye. Ezek összes tartozása kamatokkal együtt ma már a 10 milliárd forinthoz közelíthet. Ennek “szerencsére” csak egy része a kisbefektetők pénze, a többin önkormányzatok, beszállítók “osztoznak”.
A csoport kötvénykibocsátó is volt, a kibocsátás során a sajtó és az akkori ÁPTF (Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet) több szabálytalanságot fedezett fel. Megbüntették a Globexet, a jegyzést a felügyelet különösen kockázatosnak minősítette.
A Globex-csoport bukását végül az okozta, hogy a soproni önkormányzat keresni kezdte forgatásra átadott milliárdjait. Az összeomlás után kiderült, hogy a Globexnél szinte semmi sincsen meg, még saját dolgozóinak nyugdíjpénztárából is tűntek el értékek. De hiányzott a brókercégnél kisbefektetők megbízásából őrzött részvény- és állampapírkészlet, sőt – Magyarországon először – két befektetési alap vagyonának zöme is. A Globex vezetői ellen nemrég készült el a vádirat.
Ez a kárpótlás?Ha a veszteségek mértékét és tömeges voltát nézzük, a kárpótlási jegy is olyan befektetési eszköz, amelynek révén a kistulajdonosok talán a legnagyobb kárt szenvedték el. Az eredeti tulajdonosok túlnyomó többsége mostanra már túladott a jegyen, de sok év átlagában minél tovább tartogatta valaki – vagy minél később kapta egyáltalán kézhez -, annál rosszabbul járt. A kilencvenes évek elejéhez képest mára tőzsdei ára is felére csökkent, ha pedig az inflációt is számba vesszük, értéke a tizedét sem éri el az akkorinak.
Aki jókor és jó részvényekre, földre, lakásra cserélte a jegyeit, az jól járt, de ezzel is mellé lehetett fogni. Az úgynevezett kárpótlásijegy-hasznosító társaságok közül például csak kevés hasznosította a jegyeket a részvényjegyzők javára, a legtöbbjük kárpótlási jegyért cserélt papírjai ma jóval kevesebbet érnek, mint annak idején az eredeti jegy (és akkor még megint nem beszéltünk az inflációról).
Enyém-tied
Az 1998. őszi tőzsdeválságok sok befektetőt, brókercéget és brókert tönkretettek. Az utóbbiak egy része úgy próbált a felszínen maradni, hogy más befektetők nála őrzött pénzével tömte be a lyukakat. Az érintett cégek sora igen hosszú, már az egy tucatot is meghaladja.
A legnagyobb, legalább 2,5 milliárd forintos kárt a London Bróker vezetése okozta a kisbefektetőknek és néhány nagyobbnak. De még 2001 elején is csatlakozott egy kisebb brókercég (Amethyst) a köddé válók klubjához.
Az ÁPTF (ma PSZÁF) vezetőinek nyilatkozatai szerint gyakorlatilag miden esetben a törvények megszegése kellett ahhoz, hogy a brókercégek befektetői károsodjanak. Ennek igazolásául elég elolvasni néhány paragrafust az értékpapírtörvényből, amely például előírja, hogy a befektetők pénzét elkülönítve kell kezelni, és más célra nem szabad felhasználni.
A felügyelet több tucat feljelentést tett már ilyen ügyekben, mégsem hallani ilyen jellegű brókerperekről, letartóztatásokról. A kisbefektetőket bizonyos mértékig – személyenként és befektetési szolgáltatóként 1 millió forintig – kártalanítja a Befektetô-védelmi Alap, de ez az összeg ma már alacsonynak számít ezen a piacon.
Védekezési taktikák
Hogyan lehet védekezni a brókercsődök, csalárd értékpapír-kibocsátások és egyéb, a kisbefektetőket szándékosan vagy tudatosan megkárosító szélhámosságok ellen? A PSZÁF vezetői, a törvényelőkészítő munkában részt vevő jogászok és más szakemberek gyakran hangoztatták már, hogy a bűncselekmények ellen biztos védelmet kidolgozni lehetetlen. A törvények és az ellenőrző szervek feladata inkább az, hogy a bűnözők munkáját minél inkább megnehezítsék, illetve elrettentsék őket a hasonló akcióktól.
Magyarországon a jogszabályok már meglehetősen részletesen szabályozzák a pénzügyi szférát. A PSZÁF ellenőrző munkája is sokat szigorodott. Talán az elrettentéssel lehet baj. Amennyire tudható, kisbefektetők tömeges megkárosítása kapcsán a még el nem ítélt Globex-vezetőkön kívül senki sincs rács mögött.
Banki háttérrelTalán a banki hátterű társaságok valamivel megbízhatóbbak, egy hazai vagy nemzetközi nagybank jó hírének ugyanis feltehetően sokat ártana, ha a brókercégére bízott értékek eltűnnének. De garanciát ez sem jelent, és a kis brókercégek sok szolgáltatása ezzel szemben rugalmasabb, mint a nagyoké.
Ami a kötvénykibocsátásokat, részvénykibocsátásokat illeti, ott a vaskos, törvényileg szabályozott kibocsátási tájékozatók tanulmányozása sem mindig segít abban, hogy eldönthessük, megbízható céggel állunk-e szemben vagy kalandorokkal. Ráadásul a számos száraz gazdasági adat, mérleg, mutató, a hosszú jogi szövegek az átlagember számára emészthetetlenné teszik ezeket a dokumentumokat.
Ha valaki úgy dönt, bankbetét helyett a nagyobb hozam reményében értékpapírokban tartja a pénzét, annak nagyon nehéz tanácsot adni, hogy melyik brókercéget érdemes őrzési helyül választania. (A kinyomtatott papírok széfben tartása lassan lehetetlenné válik, egyre több papírt ki sem nyomtatnak, ezek csak számlán léteznek.)
Az FN tanácsai brókercég választásához >>
A kisbefektető legfeljebb azt teheti, hogy megbízik a bevezetett, bizalomkeltő nevekben, a nagyobb pénzügyi csoportokban. Ámbár annak idején a WVM Lízing is bevezetett márkanév volt.
Vagy dönthet úgy is az egyszerű polgár, hogy ez az egész neki magas, és maradhat az állampapírnál, bankbetétnél, néhány sziklaszilárdnak tudott, erős pénzügyi csoportosulás kollektív befektetési formáinál, amilyenek a befektetési alapok, nyugdíjpénztárak, megtakarítási jellegű életbiztosítások. Ezeknél az ezzel megbízott szakemberek, vagyonkezelők dolga eldönteni, hogy egy-egy befektetés biztonságos-e vagy sem. Ráadásul ők többféle befektetés között terítik szét a pénzt – és ezzel a kockázatot. De marad a kérdés, honnan tudjuk, hogy egyikük vagy másikuk mennyire ért ahhoz, amit csinál…
A kiadvány támogatói:
