Figyelő Trend – A XXI. század vállalaltaA nemrégiben megjelent Figyelő Trend harmadik kiadványa a XXI. század vállalatával foglalkozik.
• Kreatív gazdaság
• Irányítás a hálóelv alapján
• Az új vezetés
• Piac az egész világ
• Főpénztárosok kíméljenek
• Lejárt az idejük
• A gépházból a parancsnoki hídra
• Megfelelő embert a megfelelő helyre
• Lennének szívesek figyelni rám?
• Csapatjátékosok
• Az ökoszisztéma
• Beugranak egy projektre
• Az outsourcing királyai
• Távoli országok varázsa
• Mentőöv a cégtől
• Szemek a hálón
• Elnyűhetetlen vállalat
A Figyelő előfizetők a kiadványt ingyen megkapják a hetilappal
együtt. Terjesztés nagyobb forgalmú árusítóhelyeken (Relay, Citishop).
Megrendelhető a VNU Budapestnél terjesztési osztályán keresztül is: 4371500.
Rendelje meg online a Figyelő Trend – A XXI. század vállalata című kiadványát! >>
Utazzunk a nem is olyan távoli jövőbe! 2025. január 1.: ezen a napon szűnt meg az utolsó, napi működésért felelős igazgatói állás, és ezzel szimbolikusan lezárult egy korszak. Az utóbbi években fokozatosan kiment a divatból az egykor kritikus jelentőségűnek tekintett operatív pozíció, melynek egyik jelentősége abban rejlett, hogy a vezérigazgatókat felszabadította, lehetővé tette számukra, hogy inkább a társaság stratégiájára és kapcsolataira összpontosítsanak.
Még egyszer: rendet csinálni
Az üzleti vezetők már a XX. század végén eltöprengtek azon, hogy a munkakör vajon nem élte-e túl hasznosságát. Jack Welch, a General Electric Co. volt elnöke minden divíziót külön vezérigazgatóval (CEO – chief executive officer) irányíttatott. Más társaságoknál az operatív igazgatók (COO – chief operational officer) helyett teamek alakultak a stratégia megvalósítására. “Vannak helyzetek, amikor a COO poszt csak egy újabb bürokratikus szintet képvisel, elválasztva a CEO-kat üzletüktől” – magyarázza James M. Citrin, a Spencer Stuart tanácsadó cég globális internetes gyakorlattal foglalkozó részlegének ügyvezető igazgatója.
A századforduló környékén a tisztség átmenetileg feléledt, amikor fiatal technológiai vállalkozók gyakran vettek föl tapasztalt vezetőket zabolátlan cégeik megfegyelmezésére. Peter M. Felix, az Association of Executive Search Consultants elnöke szerint ezeknek a vállalkozóknak nagyon kellett “egy biztos kéz, amely irányítani tudja a cég kevésbé ragyogó részeit.” Mindazonáltal többnyire magasabb rangú vezetőket akartak, elsősorban CEO-kat.
Már nem ugródeszka a csúcs előtt
Ezzel párhuzamosan a nagyobb társaságoknál a vezérkar belátta, hogy nem képes egyetlen személy irányítani a mind komplexebb és kiterjedtebb tevékenységeket. Mivel a vállalat első számú vezetőjének sokkal inkább kifelé kellett figyelnie, mint addig valaha, az operatív vezetőkre nehezedő teher lassanként elviselhetetlenné vált. Bár a pozíció egykor a csúcsra segítő ugródeszkának számított, a betöltéséhez szükséges képességek túlságosan eltérőek lettek ahhoz, hogy a COO-évek alatt valaki felkészülhessen a vezérigazgatói posztra.
Olvassa el korábbi cikkeinket is!•A Sakkban tartás művészete
•Vezetési stílusok
•Részt vehet a vezetésben
•Főnök vagy vezető?
Mindezek mellett a gazdasági élet tempójának gyorsulása miatt a munka egyre keményebbé vált. David A. Nadler, a Mercer Delta Consulting LLC elnöke szerint “a társaságok egy sor különböző üzleti modellt követnek, és nehéz elérni, hogy egyetlen személy fejben tartsa valamennyit.” Más vállalatok úgy érezték, hogy egy újabb irányítási szint bevezetése lassítja a működést.
A COO-k egyre-másra hullani kezdtek. A működést vezénylő második ember helyett komplett menedzsmentcsapatok jöttek létre, amelyek együttesen töltötték be a COO szerepét. Kiadási döntéseket hoztak az összes divízióra vonatkozóan, áramvonalasították a termelést, és végrehajtották a stratégiát, mely akár egyik napról a másikra változhatott. Mesterségesnek bizonyult a kötelességek régi megosztása, ahol is a nagyfőnök a nyilvánossággal, első számú beosztottja pedig a napi működés kormányzásával volt elfoglalva. Egy képlékeny struktúrában senki nem lehetett meg külső fókusz és operatív hozzáértés nélkül.
Aki pénzre váltotta a víziókat
A COO állás már a kezdet kezdetén erőltetett volt valamelyest. Yobie Benjamin, az Ernst & Young San Franciscó-i partnere arra emlékeztet, hogy a munkakör viszonylag későn vált a XX. századi vállalati hierarchia részévé. Mint mondja, “a vízió fontos, de valakinek pénzt is kell csinálnia belőle”. Ez az igény később sem szűnt meg, viszont bebizonyosodott, hogy a csapatmódszer hatékonyabb.
A gyászolók közt van Robert F. Cotter, aki a század első évtizedében maga is COO-ként dolgozott a Starwood Hotels & Resorts Worldwide Inc. csoportnál. Úgy érezte, akkoriban ő volt a Barry S. Sternlicht elnök-vezérigazgató által kidolgozott stratégia “keze-lába”.
Mitől halt meg tehát a COO poszt? Attól, hogy az alkalmazottak egyre nagyobb mozgástérhez és kompetenciához jutottak. Ahogyan a vállalatok decentralizálták tevékenységüket, nem volt szükség egyetlen személyre, hogy mindent kézben tartson. Továbbra is élnek és virulnak azonban a COO felelősségei. Csak épp mostantól egy vezetői team veszi magára őket.
A Figyelő Trend kiadvány támogatói:
