Olyan dadaista művészeket, mint például Tristan Tzara, Apollinaire, Jean Arp. A Cabaret Voltaire század eleji, avantgárd művészkabaré volt, a dadaisták találkozóhelye. A vastag füstben, egy népszerű sláger vagy a felkiáltások hangzavarában hirtelen feltűntek olyan alakok, mint a mongolos Lenin vagy az asszír szakállú nagy táncos, Laban. A produkció ezt a külünleges légkört varázsolja a színpadra. Ám ez csak a kiindulópont, mert innen a mű eltávolódik, s furcsa utazást tesz: Zürichtől Berlinig, Párizson át Amerikáig, majd Budapesten keresztül a Balkánig. Végigutazzuk és közben megismerjük “közelmúltunkat”, a XX. századot.
Az előadás hangvétele a dadaizmushoz híven kaotikus, anarchikus, meghökkentő, humoros. A megjelenítés eszközei mai környezetünket idézik. A produkció ugyanis a mai világunk elleni kétségbeesett kritika, jókedvű nihilizmusba ágyazva, humorral, groteszken. Bozsik Yvette rendezése szándékosan használja a dadaista eszközöket: a machanikus táncot, a szimultán verset, a bábokat, a maszkokat, a kizökkentés effektusait. Azonban a dadaizmustól nemcsak a formát kölcsönzi, hanem a tartalmat is, mert mindez ma is különösen aktuális: lázadás az erkölcs, a közízlés, a hatalom, a politika és a háború ellen.
Szereplők: Bozsik Yvette, Szirtes Ági, Tóth Anita, Szacsvay László, Vajdai Vilmos, Vati Tamás, Krausz Aliz, Czakó Klára, Fülöp Tímea, Tölgyesi Zoltán, Tokai Tibor, Halász Anna, Lisztóczky Hajnalka, Vislóczky Szabolcs.
Rendező-koreográfus: Bozsik Yvette
Díszlet: Khell Zsolt
Jelmez: Nagy Fruzsina
Maszk: Sosa
Bábok: Sosa
Videó: Novák Erik
Zenei konzulens: Sáry László, Vajdai Vilmos
Koreográfus-asszisztens: Magusin Anna, Tokai Tibor
