Belföld

Japán: egérhosszal a világ előtt

admin

2001. 09. 24. 16:18

Szeretnéd érteni a jövőt? Beszélgess el egy tinédzserrel Tokióban! - javasolják a elektronikus szórakoztatóipar gurui. A japán tinik a leggyorsabbak a földkerekségen, ha arról van szó, hogy kipróbálják, használják, terjesszék a Következő Új Terméket.

Miben különböznek a japán tinik olasz, angol vagy magyar kortársaiktól? William Gibson science fiction író szerint elsősorban “techno-kult” nyitottságukban, azaz bármit kipróbálnak, ami új, és lelkesen használják, amíg meg nem jelenik a következő újdonság. Japán a 21. század béta verziója – véli Gibson.

Az írón kívül így vélekednek a fotósok, divattervezők, piackutatók és a szórakoztatóipari mérnökök is, akik legfrissebb termékeiket előszeretettel próbálják ki a japán fiatalokon. Tokióban tesztelte például a hamarosan piacra kerülő Xbox gameplayert Bill Gates. A Sun Microsystems vezérigagatója rendszeres jelentéseket kér arról, hogy a japán gyerekek hogyan és mire használják az új technológiát, és gyakran merít ötleteket a lányok öltözködéséből Paul Smith , brit designer is. (Öltözködésük a nyugati és keleti motívumok színes kavalkádja, ruháik gyakran egyéni tervezésűek és készítésűek. Japán ugyanis olyan ország, ahol a lányokat még megtanítják varrni.)

Honnan ered a tech-őrűlet?Bár Japán konzervatív ország, merev hierarchiával, nincs a világnak még egy szeglete, amely ennyire imádná a technológiát. A rajongásnak történelmi gyökerei vannak: az 1850-ig izolált Japán felzárkózását a tudomány és a technika vívmányai tették lehetővé. Míg a Hirosimára és a Nagaszakira ledobott atombomba a nyugat számára azt mutatta meg, hogy a technikát gonosz célokra is fel lehet használni, Japán ezt úgy fordította le magának, hogy van még mit fejlődnie.

A háború után született Tetsuwan Atomu – angolul Astro Boy -, aki nemcsak képregényben, hanem tévésorozat hőseként is szórakoztatta a japán gyerekeket. Astro Boy, a kisrobot külsőre olyan volt, mint egy normális kisfiú, a szíve azonban egy mini atomreaktor, a lábaiban pedig rakéták rejtőztek. A jövőben élt, és ebbe a világba kalauzolta a gyerekeket. Generációk nőttek fel mangákon, amelyekben a robotok és a technológia segített a gyerekeknek abban, hogy erősek legyenek és barátokat szerezzenek.

Mit rejt a táska?

A japán tinik táskájában elektromos kütyük garmadája búvik meg. Minidisc, MP3 lejátszóba épített digitális kamera, polaroid minikamera, és természetesen a legújabb mobiltelefon – ez a statisztikák szerint a lányok 95 százalékánál megtalálható. De nem ám konzervatív formájú és színű készülékek ezek, hanem vakítóan színes, súlytalan és internethez kapcsolódó telefonok!

Míg Amerikában és Nyugaton az unalmas tőzsdeárfolyamokra, az időjárásra vagy a sportmérkőzések eredményeire vadászhatnak a felhasználók, a japán lányok, ha bekapcsolják telefonjukat egy fantasztikus állatkert-animációba ugranak, amelyet levélhordó medvebocsok, éneklő kecskék és szamuráj teknőcök népesítenek be.

Nyak- és gerincfájás ellen: viselhető technika

A hordozható számítógépek és telefonok elterjedésekor nyilvánvaló volt, hogy ezek a készülékek túl drágák, túl nehezek és túl nagyok a mindennapi cipeléshez. “Az ideális technika az lesz majd, ha a kommunikációs eszközöket a ruhához lehet illeszteni – mondta a Yahoo! Internet Life magazinnak a yokohamai Matsushita ipari óriás multimédiás kommunikációs igazgatója.

Ez azonban 1998-ban még rettentő távolinak tűnt, így meg kellett elégedni a zsebre tehető méretű tárgyakkal. A Matsushita megmérte, hogy az emberek legfeljebb milyen súlyos tárgyakat vágnak zsebre, és azt találták, hogy a készülék maximum cigarettásdoboz nagyságú, és 100 gramm, azaz, Zippo öngyújtó súlyú lehet.

Bár az első kisméretű zsebtelefonok már 1996-ban debütáltak, igazán sikeressé 1999-ben váltak, amikor az NTT DoCoMo elsőként a világon bevezette vezeték nélküli, i-mode névre hallgató internetszolgáltatását. Az i-mode azonnal óriási siker lett, ma a mobiltulajdonosok háromnegyede használja készülékét internetezésre. Ugyanez az arány az amerikaiknál 20 százalék.

Érzelmileg kötődni a mobilomhoz

Míg a hímneműek kedvelik a logikus eszközöket, a gyengébb nem szeret kötődni, ragaszkodni tárgyaihoz, ezért széppé, ízlésessé, és egyben vagánnyá kellett tenni a mobilt. Nyilvánvaló volt az is, hogy a lányokat nem a baseballmeccsek eredményeivel kell szórakoztatni, sokkal fogékonyabbak például a Szerelem Istene elnevezésű szolgáltatásra. Ámor papnője havi 1 dollár 40-ért segít a szerelmi problémákban: ha beütöd a kiszemelt fiú születési dátumát, a számítógép kiértékeli a kapcsolat kilátásait.

“Ha a fiúknak elmesélem a Szerelem Istenének lényegét, nem értik, mi ebben a különleges. A lányok rögtön ráéreznek” – meséli a szolgáltatást kínáló Index nevű tokiói szoftvercég vezérigazgatója a Yahoo!-nak.

Népszerű szolgáltatás a kártyajóslás, a kijelzőn éneklő kecske vagy a Tamagocsi stílusú levélhordó házikedvencek választéka. Momo, a postás medve egy rajzfilmbe illő bocs hétköznapjait éli: nappalijában lézeng, eszik-iszik, lustálkodik, ám ha a gazdájának e-mailje, sms-e érkezett, felbontja, ellenőrzi a feladót, és szükség esetén meg is válaszolja. Az e-mail és az SMS lételeme a japán tinilányoknak, nem úgy a telefonálás, e célból használni a mobilt avitt dolognak számít.

Olvassa el……korábbi írásunkat a témában:

Októberben indul a japán 3G

Az i-D brit designmagazin szerint a japán tinik “modern űrodüsszeiában” élnek, és arra várnak, hogy a világ csatlakozzon hozzájuk. A szakértők szerint a Nyugat fel is zárkózik – igaz, a tokiói lányok, akkora valószínűleg valami egészen másban utaznak már.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Generated by  IJG JPEG Library
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.