Jó néhány szép tokajiról értekeztünk az elmúlt hónapokban, többnyire persze aszúkról, merthogy az aszú föltehetőleg a világ egyik legjobb bora. Az e heti borunkat szignáló műhely is perfekt aszúkat készít, a változatosság kedvéért mégsem e csúcsbort választottuk, hanem valami olyasmit, amiről általában kevés szó esik, viszont – tán mert egy öltéssel könnyedebb, mint az aszúk – jól illeszkedhet a nyári napok könnyűségéhez: egy fordítást.
Mit is jelent borológiai szempontból, hogy fordítás? Netán, hogy a borász a szőlő jelrendszerét mintegy lefordítja a bor nyelvére? Avagy, ha ezt iszod, kifordulsz magadból? Esetleg a vevő csak zsebeinek kifordítása árán juthat hozzá egy palackhoz e nemes italból? Oh, nem.
A fordítás tradicionális tokaji borászati technológiai eljárás, melynek során az egyszer már kipréselt aszútésztát értő kezek kifordítják az aszútörkölyös zsákból, bele a nagyon jó mustba, vagy azonos évjáratú, meghatározott termőhelyről származó borral, jó esetben jó kis szénsavas újborral öntik fel, és 6-8 órás áztatás után ismét sajtolják. A Fordítást az Oremus hallatlan pincéiben forgalomba hozatal előtt legalább két évig, ebből egy évig fahordóban érlelik. Ezek az ősi pincék a 115 hektár fölött diszponáló Oremus tolcsvai borvára fölött mélyednek a vulkáni hegyoldalba, amely borvárat meleg okker színű zempléni kövekből tudatosan a tájba és a tradícióba komponáltatott a spanyol tulajdonos Bodegas Vega Sicilia. A tavaly átadott szőlőfeldolgozót rejtő borvár tényleg a semmiből nőtt ki, monumentalitása, szépsége és törekvései a többi új, külföldi tőke által támogatott műhelyekhez, a Disznókőhöz és a Hétszőlőhöz teszik hasonlóvá. E törekvések a hagyományos barna, oxidált aszúktól a világos, gyümölcsös, az évjárat és a terroir karakterét megőrző, kíméletes technológiát alkalmazó borok felé mutatnak. S ha még talán nem is olyan egységes stílusúak, mint az említett műhelyekéi, de a technológia színvonalából, az ültetvény-rekonstrukcióból és mindenekfelett a szortiment színvonalából látni, hogy a régi perfekcionista motoros, Bacsó András által igazgatott tip-top birtok a legnagyobbak közé fog emelkedni.
A fordítással keletkezett borkülönlegességet egyébként többnyire házasítják, minősége függvényében szamorodnihoz vagy aszúhoz, nagy néha azonban önállóan is forgalmazzák. Ez jó játék, mert sajátos és jó borról van szó, aranysárga, nem agyon oxidált, de botritiszes illatú (mint ismeretes, eme penészgombának köszönhető a jellegzetes tokaji aromatikus potenciál), némi kajszis-mazsolás-mézes-növényes íz, közepes test, nem túl nagy koncentráltság és nem nagyon intenzív utóíz jellemzi. Így nem a nagy események kedves itala, inkább a nyári estéké, ha az ember az aszú ízére vágyik, annak súlya, komplexitása és ára nélkül (4-5 ezer forint helyett 850 forinttól lelhető fel a vinotékákban és jobb mallokban), illetve aperitifként, avagy desszertekhez ajánlható.
