Az APEH statisztikái szerint 1996-ban még az ellenőrzöttek 61 százaléka felejtett el számlát adni, de még 1999-ben is 55 százaléka. Tavaly már a 44 százalékot sem érte el a mulasztók aránya.
A javulás annak is tulajdonítható, hogy mostanra értek be az adóhatóság korábbi vizsgálatai. Egyre kevésbé mernek a vállalkozók kockáztatni, mivel az ilyenkor általában kiszabott 70-80 ezer forintos bírság nem kis teher, arról nem is beszélve, hogy többszöri mulasztás esetén az üzlethelyiséget is lezárják.
APEH-eszközök az adócsalók ellenFoglalás:
Arra szolgál, hogy a bejelentés nélkül adóköteles tevékenységet folytatókra kivetett mulasztási bírság ellenében az árukészletet lefoglalhassa a hatóság. Nehezen alkalmazható, így ritkán élnek vele.
Helyszíni ellenőrzés: A fuvarellenőrzés, a helyiség és az üzlethelyiség átvizsgálása akkor alkalmazható, ha feltételezhető, hogy az adózó jelentős tárgyi bizonyítási eszközt elrejt. Ritkán kerül rá sor, mert csak az adóellenőrzéskor lehet használni, előbb nem.
Vagyonosodási vizsgálat: Azt ellenőrzik, hogy az adózó vagyongyarapodásával és életvitelére fordított kiadásokkal összhangban van-e jövedelme; ha nincs összhang, akkor becsléssel állapítják meg az adózó jövedelmét. Az összhang hiányát az adóhatóságnak kell a bíróság előtt bizonyítékokkal alátámasztani, ezért ritkán alkalmazzák.
Nyilvánosság: Folyamatosan nyilvánosságra hozzák azoknak az adózóknak az adatait, akik bejelentés nélkül adóköteles tevékenységet folytatnak, s negyedévente azok is “közismertek lesznek”, akiknél az adóhatóság jogerősen – magánszemélyek esetében 10 millió, más adózók esetében 100 millió forint – adóhiányt állapít meg. Ez lényegében egy szégyentábla.
Nyilatkozattételre kötelezés: Az adóhatóság nyilatkozattételre kötelezheti az adózót az általa ismert, illetve a nyilvántartásában szereplő adatról, tényről. Gyakran alkalmazzák a gyakorlatban, az adóellenőrzést megelőzően fontos.
Ugyanakkor az APEH országos akciói bizonyítják: munkaidőn kívül nem számítanak a vállalkozók arra, hogy adóellenőrök vizsgálják számlaadási fegyelmüket. Így aztán nem csoda, hogy a nemrég tartott budapesti hétvégi “razzián” az adózók közel 60 százaléka nem adott semmilyen bizonylatot a vevőknek álcázott adóellenőröknek. Legközelebb a Dunakanyar vállalkozói számíthatnak valamelyik hétvégén hasonló akcióra.
Komoly következmények
A mulasztási bírság mellett az adóhatóság 6 napra bezárja azt a helyiséget, ahol az adózó az első ellenőrzéstől számított egy éven belül másodszor is megfeledkezik számla- vagy nyugtaadási kötelezettségéről. A második alkalmat követő – időben nem korlátozott – minden újabb mulasztás további bezárásokat von maga után: a harmadik alkalommal 10, a negyedik és minden további alkalommal 20 napra zárja le az APEH az üzletet.
Az APEH szerint az egyéni vállalkozók “megjavulása” egyértelműen annak köszönhető, hogy a Pénzügyminisztérium 1997 óta szakmánként meghatározza az adott évben elvárt jövedelmeket. E szint el nem érése elég nagy macerát von maga után, így aztán a többség inkább bevallja a szükséges minimumot, amihez viszont bevétel kell, vagyis általában számlát és nyugtát is ad.
Csak óvatosan…
Mondjuk, hogy Bőr Antal bőrdíszműves kereskedő az adóhatóságnak írt névtelen levélben feljelentette az utca másik oldalán ugyanezen tevékenységet űző konkurenciát. Tudni vélte ugyanis, hogy az a másik bőrdíszműves nem ad számlát a vevőknek.
A bejelentő azonban – bizonyára a levélírás izgalmában – arról már elfeledkezett, hogy a törvényi kötelezettségeit megszegő vállalkozó házszámát is megjelölje. Így aztán a revizorok a megadott utcában sétálgatva először Bőr Antal üzletében ellenőrizték, hogy a kereskedő teljesíti-e nyugta-, illetve számlaadási kötelezettségét.
Már a jegyzőkönyvet írták – Bőr Antal persze nem adott nyugtát -, amikor a mester közölte, hogy a szemben lévő üzletet kellett volna ellenőrizni, mivel ő azt jelentette fel. A revizorok persze oda is ellátogattak, ahol ugyancsak nem kaptak nyugtát.
Bonyolultabb esetek
Amint az a fenti példából is látható, az APEH számára nem egyszer hasznos segítségül szolgálnak a közérdekű bejelentések, amikor a szomszéd, a jó ismerős tudni véli, hogy az adózó törvénytelenül gazdagszik.
Az még egyszerűbb, amikor csak azt kell kivizsgálni: tényleg nem ad-e számlát a feljelentett adózó. Bonyolultabb esetekben az adóhatóságnak már bizonyítékokat is kell gyűjtenie. A bejelentések kétharmadának van valóságtartalma, de általában csak a 30 százalékukat sikerül bizonyítékokkal is alátámasztani.
