Mondja el véleményét!Ön szerint milyen a gazdaság hangulata? Merre mozdítaná el a FigyelőNet Gazdasági Barométerét? Nézzen be a Kávéházba, és szóljon hozzá a vitához!
Kattintson ide!
Edzésben maradnak az alkotmánybírák: az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége azon melegében bejelentette, hogy megtámadja A munka törvénykönyve tegnap elfogadott módosítását. A név szerinti szavazás eredménye világosan mutatja, hogy a hosszú hónapokig tartó egyeztetés alatt nem sikerült elfogadniuk egymás álláspontját az érintetteknek: a kormány erőből verte keresztül a törvényt. Ha így marad, a gyakorlat rövidesen igazolhatja vagy cáfolhatja a szakszervezetek és a szocialisták aggodalmát, amely voltaképpen egyetlen sarkalatos kérdésre vonatkozik, nevezetesen arra, hogy a szerintük a munkáltatók szinte korlátlan lehetőséghez jutottak a munkaidő szervezése terén. A gyakorlat nyelvére lefordítva ez például a következőket jelentheti: megszűnő szabad szombat, túlmunka ugyanannyi pénzért, készenlétbe, idénymunkára vezénylés, átirányítás egyoldalú munkáltatói döntéssel. Amennyiben ez valóban így fog működni, óhatatlanul szükség lesz a legfelsőbb szintű paradigmakozmetikázásra: a kiszolgáltatottságot is be kell sorolni a polgári értékek közé.
Miközben máris a következő ítéletre várunk, figyelemmel kísérhetjük, hogyan gyűrűznek tovább az alkotmánybíróság múlt heti döntésének hullámai. Az új agrárminiszter kedden a parlamentben megerősítette, hogy még az idén szeretnék pénzhez juttatni a szövetkezeti külső üzletrésztulajdonosokat, és ezt kormányrendelettel is kivitelezhetőnek tartja. A szándék hangoztatásán túl azonban adós maradt néhány válasszal, pedig van kérdés, nem egy. Éppen az alkotmánybíróság döntése miatt kissé nagyobb körre kell tekinteni, ugyanis nemcsak a mezőgazdasági termelőknek vannak szövetkezeteik. Hogy ez pénzben mit jelent azt csak találgatni lehet, de úgy látszik, ez nem is elsődleges szempont. Hírek szerint az eddig beérkezett negyedmilliónyi igény névértéken 26 milliárd forint kifizetését jelentené. Ugyanez tényleges forgalmi értéken legfeljebb az egyötödét, de ennek felmérésébe és lajstromozásába nem akar belevágni az állam. Vagyis vásárol, ha egyszer kimondta, kerül, amibe kerül, s lehet, hogy már azt is tudja, mit fog csinálni azzal a sok kicsi üzletrésszel, csak még nem akarja elárulni. Már az is baj, ha egy kormány szereti a meglepetéseket?
Van még egy gyűrűző ügy, amelyben aligha számíthatunk meglepetésre, pedig most már egy titokzatos befektető is megjelent a színen, egy tőzsdei cég, amely nem akarja felfedni magát, de fontolgatja, hogy megmenti a győri kekszgyárat. A város polgármestere részint arra biztatja a közétkeztetést, hogy csatlakozzék a Danone termékek elleni bojkotthoz, részint segélykérő leveleket küldözget magyar és francia közjogi méltóságoknak. Az ENSZ még nem jutott eszébe. Forr a városi politika is, csak még azt nem tudták eldönteni az érdekeltek, hogy az összefogásra kínálkozik-e alkalom vagy egymás nyakának kitekerésére, úgyhogy egyelőre próbálkoznak mindkettővel. Matolcsy miniszter tényfeltáró munkacsoportot alakított, amely ki fog vizsgálni mindent, amit csak ki tud találni, többek között a privatizáció körülményeit is, ami már csak azért is érdekes lesz, mert a Danone a United Biscuitstől vette meg a győri gyárat. Ha így megy tovább, megint összeakasztjuk a bajuszt a franciákkal, amiben ők készséggel partnerek lesznek, mert a Danone őnáluk része a nemzeti büszkeségnek, talán még gloire-os joghurthabot is gyárt. Érdemi fejlemény még az ügyben, hogy valakinek már ez is eszébe jutott: meg kellene kérdezni a kekszgyáriaktól, hogy ők mit akarnak, továbbá több Győrben működő cég jelezte, hogy munkahelyek százaira vár jelentkezőket.
