Tuti üzlet – suttogja a telefonba a bróker, és a vonal másik végén a gyanútlan háziasszony még a családi dugi pénzt is abba a részvénybe fekteti, amit a kereskedő ajánlott neki. A papír mögött álló “tuti” cég árfolyama két napra rá összeomlik a börzén, de a bróker még jó áron túladott a részvényen, amivel a saját portfóliója volt telis-tele vagy éppen a cégéé.
Fordított sorrendRadácsi László, a BKÁE Vezetőképző Intézet kutatója szerint még nem a múlté a piac kialakulásakor oly jellemző gyakorlat, amikor egyes brókerek hitvallása szerint “először magukra, majd a családjukra, barátaikra, aztán a cégükre és csak utoljára az ügyfelekre” gondoltak egy-egy ügylet megkötésénél.
Látszólag minden rendben van a befektetési szolgáltatások területén, hiszen igazi, törvénybe ütköző bennfentes ügylet eddig csak elvétve kerül nyilvánosságra, s jogszerű, ámde nem “kóser” etikai ügyek sem nagyon borzolják a kedélyeket. A Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetségénél (BAMOSZ) például nem találkoztak ilyen jellegű panasszal, a brókercégek krémjét tömörítő Befektetési Vállalkozók Szövetségénél (BVSZ) pedig arról számoltak be, hogy az etikai bizottság elé fennállásuk óta még egyetlen ügy sem érkezett. “A látszat csal” – mondja ezzel szemben Radácsi László, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Vezetőképző Intézet kutatója, aki szerint – bár a kilencvenes évek eleje óta sokat tisztult a piac, és most már az üzlet sokkal tisztességesebben zajlik – ügyek igenis vannak, csakhogy a cégek megpróbálják csendben elintézni a panaszokat az ügyfelekkel.
Rémtörténetek
Sztorikat persze mesélnek kereskedőkről, akik biztos haszonnal kecsegtető papírokat vásároltatnak meg barátaikkal és üzletfeleikkel. Vagy éppen olyanokról, akik a kuncsaftok limitáras megbízásaival játszanak, és az allokáció során előbb a saját maguk vagy a baráti ügyfél által tett megbízást teljesítik.
Az ötletek tárháza azonban oly kifogyhatatlan, hogy az értékpapír törvény – amellett, hogy a bennfentes kereskedelemre, az üzleti és értékpapírtitokra vonatkozó tilalmakat részletesen taglalja – lényegében egyetlen bővített mondattal intézi el az ilyen ügyletek megelőzésének módját. E szerint a jogszabály a befektetési vállalkozás vezetőinek és alkalmazottainak személyes üzleti tevékenységét, annak feltételeit és nyilvántartásának módját is a cégek által kidolgozandó belső szabályzatok hatáskörébe utalja.
A belső utasítások elfogadására hivatott Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) tájékoztatása szerint is a cégek által alkalmazott konkrét megoldási módok “ahány ház annyi szokás” alapon különböznek.
Szabályízelítő
A brókercégeknél általában engedélyezik azt, hogy az alkalmazottak részvényekkel, értékpapírokkal üzleteljenek, korlátokat és részletes szabályokat inkább a kereskedés mikéntjére és a nyilvántartásra állítanak föl. Néhány példa:
• Szinte valamennyi brókercégnél kikötik például, hogy különböző befektetéseiket az alkalmazottak csak és kizárólag saját cégükön keresztül bonyolíthatják le, éppen azért, hogy ezek az üzletkötések “szem előtt legyenek”.
• A szabályzatok általában nagy teret szentelnek annak is, hogy az alkalmazottak befektetéseiről nyilvántartást vezető belső ellenőröknek milyen határidővel kell bejelenteni különböző üzletkötéseiket.
Ezekkel a kikötésekkel mindenképpen ki lehet küszöbölni azt, hogy az alkalmazott kétes ügyletbe keveredjen, azt viszont aligha, hogy ismerőseivel összejátszva más cégnél húzzon hasznot az információiból.
A különböző üzletszabályzatok abban már mutatnak eltéréseket, hogy milyen “jogszerű” ügyleteket engedélyeznek:
• Egyes cégeknél például már a szabályzatban is kiemelik az úgynevezett “front running” gyakorlat tilalmát, vagyis azt, hogy az ügyfél megbízásának teljesítése előtt a cég saját dolgozója hasonló ügyletet kezdeményezzen, amennyiben ezzel a kliens kötése kerül veszélybe.
VagyonkezelőkKissé szigorúbb szabályokkal dolgoznak a vagyonkezelő cégek, amelyeknél a legtöbb esetben kizárják az alkalmazottak értékpapírpiaci privát lehetőségeiből az összes származékos ügyletet éppen úgy, mint a lombardhiteles konstrukciókat, a brókercégekhez hasonlóan tiltják a rövid távú spekulációt.
• Több brókercégnél tilos a határidős kereskedés, az opciós megbízások, a “short selling” ügyletek teljesítése. Emellett gyakran külön kikötik, hogy a belső ellenőr időlegesen teljes körű tilalmat is elrendelhet valamilyen befektetési formára.
Szinte mindenhol elvárás – bár a belső szabályzatokban nem mindig kötik ki -, hogy a munkavállalók a saját megtakarításaikat a cég által kínált befektetési konstrukciókban kamatoztassák.
Írott malaszt
Szakértők szerint a magyar gyakorlatban nem is mindig a szabályok és az etikai normák hiánya a gond, hanem az, hogy ezek legtöbbször csupán papíron “élnek”, a gyakorlatban viszont nem támogatják meg szigorú szankciókkal, a szabályok érvényesítésére nincsen igazán komoly szándék.
Egyelőre sem az állami ellenőrzés réme nem hat fenyegetőleg a cégekre, sem a fogyasztók, a közvélemény nyomása nem akkora, hogy erre rákényszerülnének. Nem csoda hát, hogy nincs igazi elrettentő erő, az üzlet pedig feltehetőleg szép csendesen megy a maga útján.
