A hazai áramszolgáltató társaságokat súlyosan érintette a január 1-jétől bevezetett új áramár-szabályozási koncepció. A Gazdasági Minisztérium (GM) által kiadott rendelet figyelmen kívül hagy több olyan költségtételt, amelyet a szektor képviselői indokoltnak tartanak, és a korábbi szabályozási környezet el is ismert. Az amortizációs költségek elszámolásánál például az inflációt nem veszik figyelembe, a hálózati veszteségeket (köztük a lopások okozta kárt) pedig csak részlegesen ismerik el.
Egyre nagyobb a lopáskárMérések szerint az elmúlt években a hálózati veszteség elérte a forgalom 14 százalékát. Ez 56 milliárd forintot jelent, aminek a szolgáltatók szerint mintegy fele a lopásokra vezethető vissza. A cégek érthetetlennek tartják, hogy az új villamosenergia-törvény tervezete megvonja tőlük az áramlopás szankcionálási lehetőségét. Indokoltnak tartanák, hogy az áramlopás is büntetőjogi következményeket váltson ki, de legalábbis legyen joguk arra, hogy a bizonyítottan csalóknál kikapcsolhassák az áramot. A vállalatok szerint az áramlopások a leggyakrabban a közepes méretű vállalkozásoknál fordulnak elő.
A Magyar Energiahivatal (MEH) 10,6 százalékot ismer el indokolt műszaki veszteségként, 2 százalékot pedig kereskedelmi veszteségként. A korábbi gyakorlathoz képest a különbség mintegy 9 milliárd forint a szolgáltatói oldal rovására. Ez jelentős tétel azon a 20-22 milliárd forintos összegen belül, amivel a cégek érrése zsugorodott az új szabályozási környezet miatt.
A 20 milliárd forint körüli árréskülönbözet (amely a MEH által számított 10-12 milliárdos értéknek csaknem a duplája) a hat hazai szolgáltató teljes beruházási összegének 45 százalékára rúg, így a fejlesztések forrásai is veszélybe kerültek. A szolgáltatók kifogásolják továbbá azt is, hogy az új számítási háttér kialakításakor a tervezett áramfogyasztásról nem készült szektorszintű mérleg.
Szálkai András, az Erste Bank Befektetési Rt. elemzője szerint túlságosan is egyoldalú lenne, ha csak a szolgáltatók szemszögéből vizsgálnánk a helyzetet. Nem szabad ugyanis megfeledkezni a kisjövedelműekről és a nyugdíjasokról, akik a lakosság jelentős részét teszik ki. A lépés emellett rákényszerítheti az érintett cégeket, hogy javítsanak hatékonyságukon. Szálkai szerint sokkal inkább aggasztó az, ahogy a döntés megszületett. A szabályozási rendszer kialakításakor ugyanis nem volt megfelelő a kommunikáció a felek között.
Az elemző szerint a befektetők már “beárazták” a változást, ezért további komoly esések nem várhatók. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a Démászon kívül a papírok közkézhányada elenyésző, emiatt aztán likviditásuk sem nevezhető kiugrónak és az árfolyamok is sokszor érhetnek el irreális szinteket.
