Prémiumként vagy jutalom gyanánt megéri készpénz helyett értékpapírt juttatni. A menedzsereikkel, alkalmazottaikkal elégedett, mondhatni gáláns cégek ezen belül is három módszerből választhatnak. Adhatják az értékpapírt
1. természetbeni juttatásként,
2. menedzseropciós szerződés keretében,
3. ha saját vagyonból tőkét emelnek, e részvényekkel ismerhetik el a jól dolgozók munkáját.
Mivel az egyes esetek a személyi jövedelemadó (szja) törvény más és más rendelkezéseit vonják maguk után, végső soron a jutalmazott zsebébe kerülő összeg nagyságát is kijelölik.
ÖsszevetésMenedzserünk olyannyira jól végezte tavaly a dolgát, hogy munkáltatója, az e.com.hu vezetősége úgy döntött: éves bérjövedelmét még egyszer megérdemli. A havi 300 ezer forint rendszeres bérjövedelemmel rendelkező menedzserre tehát további 3,6 millió forintot szán a társaság, a cél az, hogy a jutalmazott minél több nettó pénzhez jusson.
1. Tegyük fel, hogy a cég 2 millió forint értékben természetbeni juttatásként értékpapírt ad menedzserünknek. Ez után megfizeti a közterheket – 33 százalék tb-járulékot, 44 százalék szja-t és 3 százalék munkaadói járulékot -, melyek összesen 1,6 millió forintra rúgnak. Ezzel rögtön el is költötte a tervezett összeget, amiből tehát 2 millió forintnyi értékpapír marad a menedzsernél. Ha ő ezt értékesíti, akkor az értékpapírforgalmazó 0,5-1 százalék – tehát 10-20 ezer forint – jutalékot von le tőle.
A menedzser nettó jövedelme 1 980 000 Ft.
2. A másik megoldás: a cég nem rendszeres bérjövedelemként számfejti a pénzt. Ahhoz, hogy ez a tranzakció összességében a tervezett 3,6 millió forintjába kerüljön a munkaadónak, menedzserünknek egészen pontosan 2.647.059 forint jövedelmet számfejtenek. A többit – 952941 forintot – tb-járulékként és munkaadói járulékként kénytelenek elszámolni. A bruttó jövedelemből adóelőleget – 1058.824 forintot -, valamint munkavállalói járulékot – 39.706 forint – is levonnak, viszont azt nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék már nem terheli. A menedzser nettó jövedelme 1.548.529 Ft.
Gyakori, hogy a középvezetők, sőt, akár a “sima” dolgozók évközi vagy év végi jutalmát, prémiumát, 13. havi fizetését is inkább ingyenesen vagy kedvezményes áron adott értékpapír formájában adják oda cégek. Mivel az értékpapír szokásos piaci ára és az alkalmazott által megfizetett vételár különbsége adóköteles természetbeni juttatásnak minősül, s mint ilyen jövedelem, a következő szabályok érvényesek rá:
– 44 százalék személyi jövedelemadó
– 33 százalék társadalombiztosítási járulék
– 3 százalék munkaadói járulék terheli.
A kedvezményezett munkatárs így is jobban jár, mintha nem rendszeres bért számfejtenének neki.
Rendszeres bér esetén a következő szabályok érvényesek:
– 33 százalék tb-járulékot
– 3 százalék munkaadói
– 11 százalék nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék, s progresszív személyi jövedelemadó is terheli.
A jutalom módjának meghatározásánál attól sem érdemes eltekinteni, hogy likvid, azonnal értékesíthető, értékálló értékpapírról legyen szó – ezért többnyire államkötvényeket, kincstárjegyeket kapnak az alkalmazottak.
E kifizetési módnak van azonban némi hátránya is a bérrel szemben:
– nincs azonnal a zsebben, készpénzre kell valamelyik pénzintézetnél váltani
– sem nyugdíjszolgálati év, sem egészségügyi szolgáltatás – például táppénz – nem jár utána. (Ez persze évi két millió forintot némileg meghaladó éves bérjövedelem után sem jár, legalábbis az idén.)
Nem árt figyelni arra sem, hogy a természetbeni juttatásként adott értékpapír elkerülje a dolgozói részvényjuttatás kategóriáját. Ha ugyanis a saját vagyonból tőkét emelnek, s a részvényekből az alkalmazottaknak is juttatnak, akkor már mások az adózási szabályok. Ilyen esetben a magánszemélynek kell a juttatás után a 35 százalék szja-t megfizetni, a kifizetőt pedig 11 százalékos egészségügyi hozzájárulás terheli.
Részvényopciós program
Vételi, illetve jegyzési jog gyakorlásával szerzett jövedelem
Ekkor egy meghatározott időtartamon belül az előre megkötött szerződés alapján – az abban meghatározott vételáron vagy jegyzési értéken – értékpapírhoz juthat a felső vezető függetlenül annak piaci értékétől. Általában akkor él opciós jogával, amikor az értékpapír piaci ára a legmagasabb, hiszen így juthat a legtöbb jövedelemhez. Ebben az esetben az értékpapír szokásos piaci értéke és a magánszemély által a megszerzésre fordított összeg különbsége minősül jövedelemnek. Ez a megszerzett előny az Szja-törvény szerint a magánszemély egyéb jövedelme, s mint ilyen az összevont adóalap része, vagyis progresszív személyi jövedelemadó terheli. Adóköteles akkor lesz, amikor a magánszemély megszerzi az értékpapír fölött a rendelkezési jogot. Többnyire ezzel egy időben az értékpapírt értékesíti is a felső vezető, vagyis realizálja a jövedelmét. Ez viszont azzal jár, hogy a kifizetőnek a bruttó összegből adóelőleget kell levonnia. Nem szabad azonban arról elfelejtkezni, hogy a kifizetői igazolás alapján a következő évi adóbevallásban az egyéb jövedelmek között kell a menedzsernek szerepeltetni az opciós jog gyakorlásából keletkező jövedelmét. Mindezt egyébként nemcsak szja, hanem tavaly óta a 11 százalékos egészségügyi hozzájárulás is terheli.
Eladási jog gyakorlása által szerzett jövedelem.
Ekkor a szerződésben rögzítik: bizonyos időszakon belül mennyiért adja el az értékpapírt. Ebben az esetben kétféle jövedelem keletkezik, egyrészt a megszerzésre fordított összeg és a piaci ár közötti rész, ami egyéb jövedelem, másrészt a szokásos piaci ár és a tényleges eladási ár közötti különbség, ami árfolyamnyereség. Sok adózó gondolja úgy, hogy a 20 százalék adóval megússza, s nem keletkezik progresszív személyi jövedelemadó alá eső jövedelme. Az adóhatóság azonban ilyen esetben adóhiányt, s mellé tetemes adóbírságot is megállapít.
Egy kis számtanA gyakorlatban azt jelenti, hogy ha a magánszemély az 500 forintért megszerzett részvényt – amiből 100 forint a megfizetett vételár és 400 forint a már adózott egyéb jövedelem – az opciós jog lehívását követő évben ezer forintért értékesíti, akkor az 500 forint már árfolyamnyereség-adóként lesz adóköteles. A megkülönböztetésnek azért van jelentősége, mert az előzőt progresszív szja, míg az utóbbit 20 százalék forrásadó terheli.
Adózási trükkök
A magánszemély él ugyan a vételi, illetve a jegyzési jogával, de úgy dönt, hogy nem értékesíti papírjait azonnal. Ilyenkor természetesen a kifizető nem tudja levonni az adóelőleget, adnia kell viszont egy igazolást a vételi, illetve a jegyzési jog gyakorlásáról. A magánszemélynek a következő évi adóbevallásában egyéb jövedelmei között ezt szerepeltetni kell, s az adót akkor is meg kell fizetnie, ha nem értékesítette az értékpapírokat. Ha később magasabb áron adja el a részvényt, mint ami után egyéb jövedelem jogcímén az adót megfizette, akkor már az árfolyamnyereségre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
APEH ellenőrzés
Itthon eddig nem voltak a felső vezetők kiemelt ellenőrzési célpontok, arról viszont már nem tudott felvilágosítást adni az adóhatóság, hogy az ilyen típusú szerződésekből származó jövedelmek tulajdonosait közül vizsgáltak-e akár egyet is az elmúlt években. A külföldi adóhatóságokról ezen ügyekben igencsak lelkiismeretesek: folyamatosan küldik az adatokat a magyar társszervezetnek arról, hogy kik és milyen jövedelemre tettek a határainkon túl szert. Elvileg tehát “horogra akadhatnának” azok a menedzserek, akik a külföldi anyacégük frankfurti tőzsdére bevezetett papírjaiból tettek szert jövedelemre, azt azonban adóbevallásukban nem szerepeltették.
Gyakorlatban az adóhatóság vizsgálódásainak középpontjába inkább azok a cégek kerülnek, amelyek természetbeni juttatás formájában adtak alkalmazottaiknak értékpapírt.
