Az adventi vásárok egyrészt hagyományként, másrészt turistaattrakcióként is fontos események. Alapvetően német gyökerű, de mára a világ számos pontján belebotlik az ember, sokszor, ahogy Budapesten is, egy városon belül többe is. Annak jártunk utána, mik az adventi vásárok legjobb, legkedveltebb ételei Európa különböző pontjain.
Nürnberg
A nürnbergi Christkindlesmarkt az egyik legősibb adventi vásár, a feljegyzések szerint az elsőt még 1628-ban rendezték meg. Az egyik legnépszerűbb étele a mézes-gyömbéres mézeskalács, a bajor városnak van külön eredetvédett verziója, a Nürnberger Lebkuchen. A kerek, ostyaszerű, cukormázzal bevont édességnek legalább 25 százalékban kell mandulát, mogyorót vagy diót, de legfeljebb 10 százalékban lisztet vagy más keményítőt tartalmaznia, illetve Nürnberg városában kell készülnie.
A másik nevezetesség a Nürnberger Bratwürste, vagyis az a nyolc centis sült kolbászok, amit jó esetben bükkfa felett sütnek, majd mustárral vagy még inkább tormával tálalnak, de gyakran találni mellette/felette/alatta savanyú káposztát, krumplisalátát vagy valami friss pékárut (zsömlét, kenyeret).
Strasbourg
A komoly német történelemmel rendelkező francia városnak egy hatalmas karácsonyi vására van, helyi, elszászi specialitás a tarte flambée (németül Flammkuchen), az elszászaik pizzája. Egészen hasonló a töki pomposhoz/langallóhoz/kenyérlángoshoz, csak jobb. Legalábbis sokan ezt állítják. Itt egy vékony tésztára helyeznek créme fraîche-t (egy zsíros, tejszínből készült tejszínt), fromage blanc-t (kenhető sajtot), szalonnát és vékonyra vágott sült hagymát. Nevét, a forró kemencéről kapta, amiben hagyományosan készül.
Prága
A medovina, avagy mézsör, esetleg mézbor mellé megéhezik az ember, ilyenkor a kolbászok (klobása), knédlik (knedlíkyk, gőzgombócok) mellett a prágai sonkát (Pražská šunka )is érdemes kipróbálni ott, ahonnan ered.
Édességnek pedig ott van a fonottkalács- vagy briósszerű vánočka, aminek a neve a cseh karácsony szóból is ered, első írásos említése pedig még 1400 körül való.
Tallinn
Az észt főváros főterén már 1441-ben is állítottak fel fát, ekörül helyezkedik el a vásár. A szokásos sülteken kívül megtalálni itt a lencsés-csicseriborsós levest, illetve a hagyományos téli ételt, a verivorstot, magyarul véres hurkát. A recept egy ideig ismerős lesz: disznóvérből, -bélből és -húsból készítik, ezek az állati eredetű hozzávalói, és ehhez adnak hagymát, majoránnát, szegfűborst és árpát. A tányéron általában vajjal, tejföllel, savanyú káposztával, illetve áfonya- vagy vörösáfonya-szósszal látni. A vásár egyébként tele van különböző ízesítésű forralt borokkal, ezek jelentős része hagyományosabbnak mondható, mint a svéd glögg, ami a 90-es években terjed el az országban.
Zágráb
A Fuliranje a horvát adventi street food fesztivál, nem érdemes rajta kikerülni a fehérborban, fokhagymával és babérlevéllel ízesített pácolt karajt, az isztriai ombolót, kiegészítve kolbásszal, borban párolt savanyú káposztával, serpenyős krumplival. Édességként pedig ott a karácsonykor, farsangkor készített fritule, a horvát – pontosabban dalmát – kis fánkok, gyakran vaníliás, citrusos ízűek, és legalább ilyen gyakran raknak a tésztájába valamiféle alkoholt.
Varsó
A varsói vásár is megér egy misét, ha csak egy lengyel specialitást próbálnánk ki, akkor talán legyen a piernik, amit általában mézeskalácsnak szoktak nevezni, de inkább egy mézes-fűszeres sütemény, aminek mára persze számtalan verziója elterjedt, hagyományosan azonban búzalisztből, mézből és nagy mennyiségű fűszerből (fahéj, szegfűszeg, szerecsendió, szegfűbors, gyömbér, bors) áll. Elkészítése után pedig hagyják még, akár heteken át, érlelődni. Gyakran szárított gyümölcsökkel, diófélékkel, jó sok szilvalekvárral rétegezik, és csokis mázzal vonják be.
És ha már Lengyelországban járunk, próbáljuk ki az orsó alakú füstölt oscypek nevű juhsajtot is egyenesen a Tátrából. Grillezve, áfonyalekvárral igazi téli csemege.