A munkavállalót minden munkaviszonyban töltött naptári évben rendes szabadság illeti meg, amely alap- és pótszabadságból áll. Ha a munkaviszony év közben kezdődik vagy év közben szűnik meg, a szabadságnak csak időarányos része jár. Ha az évi szabadság kiszámításánál töredék nap keletkezik, a fél munkanapot elérő töredék egész munkanapnak tekintendő.
Az alapszabadság mértéke húsz munkanap, amely azonban a munkavállaló
• huszonötödik életévétől 21
• huszonnyolcadik életévétől 22
• harmincegyedik életévétől 23
• harmincharmadik életévétől 24
• harmincötödik életévétől 25
• harminchetedik életévétől 26
• harminckilencedik életévétől 27
• negyvenegyedik életévétől 28
• negyvenharmadik életévétől 29
• negyvenötödik életévétől 30 munkanapra emelkedik.
Pótszabadság:
A fiatal munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár, utoljára abban az évben, amelyben a fiatal munkavállaló a tizennyolcadik életévét betölti.
A szülők döntése alapján gyermeke nevelésében nagyobb szerepet vállaló munkavállalót vagy a gyermekét egyedül nevelő szülőt évenként a tizenhat évesnél fiatalabb
• egy gyermeke után 2
• két gyermeke után 4
• három gyermeke után 7
munkanap pótszabadság illeti meg. A pótszabadság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik életévét betölti.
A vak munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár.
A föld alatt állandó jelleggel dolgozó, illetve az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát eltöltő munkavállalót, évenként öt munkanap pótszabadság illeti meg.
A szabadság kiadásának időpontját – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató határozza meg, azonban az alapszabadság egynegyedét – a munkaviszony első három hónapját kivéve – a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét a szabadság kezdete előtt legkésőbb tizenöt nappal be kell jelentenie.
Vonatkozó jogszabály:
Munka Törvénykönyve 130-136. §