Több erőközpont van az MSZP-ben. Az egyik: Mesterházy és támogatói. A másik Gyurcsány platformosodó köre. A harmadik az „öregek” társasága Lendvai Ildikóval, Kiss Péterrel, Szekeres Imrével. És ott van még Puch László, a pártpénzek ura, tán ő a legerősebb mindannyiuk közül. És ő állítólag nagyon nem szeretné Gyurcsány visszatértét. Ezért, hallani, ön és Puch szövetséget kötöttek.
Szerintem nincs értelme az ilyen csoportosításoknak, hiszen ezen a logikán haladva még jó pár erőközpontról beszélhetnénk. Egyébként jelenleg nem Puch László az MSZP pártpénztárnoka. Ő most a pártigazgató, az apparátusért és a logisztikáért felel.
És mint ilyen, teljhatalommal bír a párt pénzügyei fölött. Hadd kérdezzem: mennyi az MSZP évi bevétele és kiadása?
Nem egy személy dönt a források felett. Egy jól gazdálkodó szervezetnél a bevételeknek fedezniük kell a kiadásokat.
Mennyi az a kiadás és mennyi az a bevétel?
Sok tételből áll. Tavaly hitelt vettünk fel pártirodák megvásárlására.
Úgy tudni, 900 millió forintot.
Kattintson tízet Mesterházyért – Képgaléria (Fotó: Neményi Márton/lapunk)
Fizetjük a törlesztőrészleteket. A fennmaradó forrásokat a párt alkalmazottaira, valamint a politikai akcióink, programjaink finanszírozására fordítjuk.
A tavaszi választási eredmény miatt töredékére esett a párt állami támogatása, az őszi választás következtében pedig elbuktak számos önkormányzati munkahelyet, plusz összességében egymilliárd fölött van a párt tartozása. Ilyen körülmények között kellene fenntartaniuk hatalmas országos hálózatukat. Ha csak minden választókerületben egyetlen pártiroda működik…
Honnan veszi, hogy van minden választókerületben irodánk és alkalmazottunk?
Van?
Nincs.
Mennyi van?
Akad olyan megye, ahol egyetlen pártiroda működik, méghozzá mindössze másfél emberrel. Szerintem inkább azt kellene megkérdezni: a Fidesz hogyan tudott médiabirodalmat építeni nyolc ellenzéki év alatt, miközben a kormányzó baloldaltól nem távol álló orgánumok megélhetési gondokkal küszködnek. Azt hiszi, ha mi annyira korruptak lettünk volna, mint azt a jobboldali sajtó bizonygatja, lennének problémák a baloldali sajtóban? Nem érez ellentmondást?
Úgy tetszik, ön azt gondolja, hogy én azt gondolom, hogy az MSZP illegális forrásokból is finanszírozza a működését? Jól érzem?
Már bocsánat, ön azt vázolta, hogy már most több a hitelünk, mint a bevételünk, és közben mindenhol alkalmazunk embereket. És mivel az MSZP nem nyerte meg a lottóötöst, a szavaiból nem tudok mást kivenni.
Logikus okfejtés. De én csupán oda akartam kilyukadni, hogy a jelentősen csökkent forrásokból finanszírozható-e a korábbi működés.
Rendkívül szűkre kellett szabnunk a párt működését. A frakcióban kilencvenháromról harminckilencre csökkent a státuszok száma. Higgye el, nagyon nehéz döntés volt elküldeni régi kollégákat, de nem volt más választásom. Területi lefedettségünk mindig is az aktivista hálózatból fakadt – ez mostantól fokozottan érvényes. Fontos, hogy még kistelepüléseken is jelen legyenek a szocialista koordinátorok, zömükben természetesen társadalmi munkában. Ami pedig a bevételeinket illeti: a szocialista párt állami támogatásból, tagdíjból és a pártalapítvány által kapott szintén központi támogatásból gazdálkodik. Más forrás nincs. Frakcióvezetőként, pártelnökként, valamint a párthoz tartozó Táncsics Alapítvány kuratóriumi tagjaként van rálátásom és befolyásom a források felhasználására.
Legális tartalék egyedül a Táncsics Alapítványban van, úgy tudni, most éppen 525 millió forint, plusz évi 260 millió jár az államtól. Csakhogy pártalapítványi pénzből pártműködés nem finanszírozható.
Nem. Törvény zárja ki. De kutatómunka, civilszervezeti támogatás, táborszervezés, a baloldalhoz kötődő lapok szponzorálása – ez mind belefér a munkába. Nagy szükségünk van a civil kapcsolatokra.
– Erről én nem tudok
Úgy tudni, a pártkassza üres. Az úgymond pártközeli pénz fölött Puch László rendelkezik – ez jó hír lehet önnek. A Táncsics Alapítványnál viszont Gyurcsány a főnök.
Ő az alapítvány elnöke, de csak egy szavazattal rendelkezik ő is a pénzügyi döntéseket többséggel hozó héttagú kuratóriumban.
Az imént említést tett jobbos és balos médiabirodalmakról, és…
Csak jobbos médiabirodalom van. Balos nincs.
Volt az is. Ön azt a kérdezte az imént, hogy miből épültek a jobboldali médiumok. Tudtommal transzparens magánpénzből: Simicskáéból, Vitézyéből, Széleséből. Az viszont tényleg különös ezen a feudális magyar médiapiacon, hogy nyolc év ballib kormányzás után néhány hónap alatt miért jutott az anyagi ellehetetlenülés határára a baráti sajtó. Hallani, a Bajnai-kormány idején megállapodott egymással az MSZP és a Fidesz, hogy bő kétmilliárd forint uniós, a digitális átállásra szánt pénzt szétoszt az elkötelezett médiában, de a miniszterelnök keresztülhúzta a tervet.
Erről én nem tudok. Egyébként pedig már azzal is megelégednék, ha nem arról szólnának a hírek, hogy a tőlünk nem túlzottan távol álló orgánumok összes reklámszerződését felmondta a jelenlegi kormányzat.
A ballibnek vannak vitézyjei és szélesei?
Sajnos óriási a különbség a két oldal üzletemberei között. Talán Vitézy úr fogalmazott úgy, hogy neki ellenzékből is erkölcsi kötelessége jobboldali médiumot támogatni, mert ezáltal tudja minél szélesebb körrel megismertetni az értékrendjét. A szociálliberális oldalon egyelőre nincsenek hasonlóan elkötelezett, a kormányzattal szemben kritikus médiumok szponzorációját felvállaló üzletemberek.
Ha nyolc év alatt nem jelentek meg, most mitől jönnének?
Attól, hogy láthatják, ellenzékben milyen nehéz helyzetben dolgozik a szocialista párt. Ilyenkor van szükség igazán a segítségre.
A jobbos médiaépítők abban a tudatban fektették be és bukták el átmenetileg milliárdjaikat, hogy előbb-utóbb kormányra kerülnek, és eljön a hála időszaka. Közülük ki csupán gáláns állami megrendelésekben bízott, ki miniszteri széket remélt. A ballib üzletemberek viszont most miben reménykedhetnének?
Velük háláról nem beszélgettem, nem is akarnék. Mert szerintem nem azért kell támogatni egy lapot, hogy utána busásan visszakapja az ember a pénzét. Hiszem, hogy a mi oldalunkon álló jómódúaknak vannak kötelességeik a közösség iránt. Ezért vagyunk mi baloldali párt. Ezért képviseljük az elesetteket, a kiszolgáltatottakat.
Legyenek hálásak, akikhez az elmúlt nyolc évben milliárdos állami megrendelések sora esett be?
Ez nem hála, hanem értékválasztás kérdése.
Mondana konkrét nevet, akitől segítséget vár?
Nem. Vannak, akik megengedhetnék maguknak.
Léteznek egyáltalán magukat baloldalinak valló vállalkozók?
A választási vereség előtt voltak szép számmal, de akkor könnyű volt. Egy kormányzópártnak mindig mindenki a barátja, főleg, ha üzletről van szó. Nekem is rengeteg exosztálytársam bukkant fel, amikor kormányra kerültünk 2002-ben. Most viszont meglepő tapasztalatokkal gazdagodunk, egyesekkel még időpontot egyeztetni is nehéz. Olvasott maga olyan balos interjút, mint a Vitézyé volt ellenzékből?
Pedig nincs semmi szégyellni való a szociáldemokrata és a liberális értékrendben. Bajban mutatkozik meg, kire számíthatunk. Ilyenkor egy dolgot tehet a vezető: felírja egy füzetbe, kik maradtak mellettünk, és kik fordultak el tőlünk.
Hány név szerepel a rosszak között?
Hadd maradjon ez az én titkom. Olyan már van, akit kitöröltem a telefonomból.
Akiket a jók közé írt föl, miben reménykedhetnek?
Abban, hogy bizonyos szakmai és politikai kérdésekben kikérjük a véleményüket. Az is érték számunkra, ha valaki eljön egy rendezvényünkre, netán még előadást is tart, akár bennünket kritizálót, mert azzal is fölvállalja az MSZP-t, kiáll mellettünk, a baloldaliság mellett.
A baloldaliság meg az, hogy valaki MSZP-s, nem feltétlenül fedi egymást. Az MSZP ma sokak szerint a milliárdosok pártja, érdekkijáró szervezete. Bár ahogy lekopnak önök mellől a nagyvállalkozók, meglehet, változik majd a megítélés is.
Most beszéltük, hogy a jobboldalon milyen sok nagytőkés van. Mégis mi lennénk a milliárdosok pártja? Olyan modern, a nemzeti és az európai értékeket magáénak valló, demokratikus, baloldali néppártként gondolok a jövő szocialista pártjára, aminek az esélyegyenlőség, a szolidaritás, a szabadság, az igazságosság, a közösség tisztelete és szeretete a meghatározó alapértékei. A munkájukból élők és az elesettek érdekét kell képviselnünk, mert az ő hangjuk nem hallatszik messze.
Az elmúlt években épp ők távolodtak el leginkább a párttól.
Egyetértek. De ez is csak arra sarkall, hogy a munkavállalókat képviseljük. Nagy szükség van ma erre a politikára, hiszen a Fidesz csak a munkaadók érdekét nézi. Ráadásul fenntarthatatlan gazdaságpolitikát követ: elveszi a pénzt mindenkitől, ezzel rövid távon ugyan kiegyenlíti az államháztartási hiányt, de feléli a jövőt. Csakhogy egy jó kormány nem csupán három-négy évre tervez. A valódi egyensúlyteremtéshez a racionalizálás, a nagy ellátórendszerek hatékonnyá tétele is hozzátartozna.
Visszás ezt az MSZP elnökétől hallani. A ballib kormányzás alatt ült le a gazdaság, szaladt el vészesen a költségvetési hiány és az államháztartási hiány, valamint az államadósság.
2000-től indult el a felelőtlen gazdaságpolitika.
A 2001-es adatok jeleztek először trendfordulót. Ami a 2002-es választások után korrigálható lett volna.
Egy biztos: gazdaságunk letért a helyes pályáról. És az is biztos, hogy sajnos mi is tettünk rossz lépéseket. Meg is fizettük az árát: 2006-ban a választási ígéreteinkkel ellentétes programot kellett megvalósítanunk. A kampány előtt kétszer száz lépés program indult, ami ötéves adócsökkentéssel számolt, a választás előtt csökkentettük az áfát. Aztán pedig, amikor szembesültünk a tíz százalék fölötti államháztartási hiánnyal, kénytelenek voltunk takarékossági lépések mellett dönteni. Ami már csak azért is bátor tett volt, mert a saját szavazóbázisunkat is sújtották ezek az intézkedések. De legalább fölismertük a helyzetet. Bajnai válságmenedzselését és a 2010-es kampányunkat viszont nem érheti kritika, nem tettünk egyetlen vállalhatatlan ígéretet sem.
Hiába is ígérgettek volna, már senki nem hitt önöknek. Hadoválással csak nagyobb lett volna a bukta.
Sokan voltak olyanok, akik javasolták, sokat ígérjünk, például azt, hogy visszaadjuk a tizenharmadik havi nyugdíjat. Amire én nem voltam hajlandó. Az MSZP által támogatott kormány lényegében azon bukott meg, hogy felvállalta a válságmenedzselést.
Azon. Meg a hagyóságon, a milliárdosok pártja imidzsen, a Bajnai előtti évek gazdaságpolitikáján, az eladósodáson, valamint az őszödi beszéden, és ami körülötte volt, és ami miatta történt. Komoly lista.
Valóban sok oka volt a választási kudarcnak, ezek közé tartoznak a kormányzó pártokhoz kötődő korrupciós botrányok is. Ezeket meg kell szüntetni. Ezért is írtuk a tagjainknak szétküldött vitaindító anyagba, hogy a tisztességre és a teljesítményre építhetjük csak a jövőnket. A szimpatizánsainkat nem hozhatjuk még egyszer olyan helyzetbe, hogy lehajtott fejjel kelljen járniuk a hazugságok és a politikai botrányok miatt. De az is tény, hogy ilyen problémák nemcsak a baloldalon fordultak elő az elmúlt húsz évben. Mi megfizettük az árát, és megtanultuk a leckét.
Mesterházy Attila Pécsen született 1974. január 30-án.
Veszprémben érettségizett 1992-ben, diplomát a Közgázon szerzett 1997-ben, kitüntetéssel, nemzetközi kapcsolatok főszakirányon.
1999 és 2001 között a Fiatal Baloldal elnökségének, 2002-től az MSZP elnökségének tagja.
2009-ben az MSZP alelnökévé választották, majd a párt miniszterelnök-jelöltje lett a 2010-es választásokra. 2009 óta a párt parlamenti frakcióvezetője, 2010 júliusa óta az MSZP elnöke.
Nős, egy fia és egy lánya van.
