„A száz leggazdagabb magyar közt számon tartott milliárdosok (Gyurcsány Ferenc, Kóka János, Veres János, Bajnai Gordon) állami vezetőként hatalmas hiteleket vettek föl, aztán ez a sok pénz eltűnt” – olvasható az anyagban (akiket egyébként – legalábbis a Napi évente megjelenő toplistája szerint – nem tartanak számon a 100 leggazdagabb magyar között).
tervezett megszorítások
A megszorításokról a Széll Kálmán Terv, illetve az azt bemutató politikusok keveset árultak el, ám később makroelemzőknek többet is elmondtak, így már viszonylag sok részletet tudunk.
– táppénz csökkentése
– munkanélküli segély időtartamának csökkentése
– a nyugdíjak emelése inflációkövető lesz (jelenleg bizonyos feltételek esetén részben jövedelemkövető is, ami hosszabb távon előnyösebb a nyugdíjasoknak az inflációkövetésnél)
– a korhatár előtti nyugdíjba vonulás visszaszorítása
– a rokkantnyugdíjasok (zömük 50 feletti, a munkaerőpiacon értékesíthető tudással nem rendelkezik) egy jelentős részének kiszórása a munkaerőpiacra
– a gyógyszertámogatások csökkentése (ami a kormány ígérete, nem hoz áremelkedést)
– segélyekre fordított összegek csökkentése
– családi pótlék befagyasztása
– utazási kedvezmények csökkentése
– kevesebb felsőoktatási szak támogatása
Forrás: Széll Kálmán Terv, portfolio.hu
A dolgozat hozzáteszi: „az mégse járja, hogy miközben a magyarok vért verítékezve kell, hogy nyögjék a nyolc év alatt fölvett hitelek törlesztését, aközben azok, akik ezeket a hiteleket fölvették és nyomtalanul eltüntették,
minden következmény nélkül élik világukat.” A „terv” jótékony homályban hagyja, hogy a felvett hiteleket a fenti politikusok a házukba építették bele, vagy a költségvetési törvény keretében költötték el, avagy a jegybank devizatartalékát gyarapították. Az biztos, hogy „ki kell tehát vizsgálni a hiteleket fölvevők felelősségét, és el kell őket számoltatni.”
Értékes mondat még, hogy „ha a korábbi, kötelező magánnyugdíj-pénztári rendszer átalakítását nem végeztük volna el, ma már az is kétséges lenne, hogy egyáltalán ki tudjuk-e fizetni a nyugdíjak teljes összegét.” Minthogy az szja-rendszer átalakítása 500 milliárd forintos bevételkiesést okoz, a maga sajátos módján még igaz is az állítás.
Akadnak még erős mondatok. „A középiskolai rendszer is komoly átgondolást kíván: hiányzik az egészséges arány a gimnáziumok, a szakközépiskolák és a szakiskolák között. A tanulók 18 éves korig tartó tankötelezettsége is súlyosbítja ezt a problémát. Miközben a gazdaság egyes területei, a kétkezi szakmákban komoly munkaerőhiánnyal küzdenek, feleslegesen hosszan és sokszor rossz irányba képezzük gyermekeinket: ez is az adósság növekedésének és újratermelődésének egyik oka. (…)az oktatási kötelezettséget a jelenlegi 18-ról 15 éves korra szállítjuk le.” Pozitívumként viszont meg kell jegyezni, hogy a kormány ezt követően nem javasolja új időszámítás bevezetését, így továbbra is 2011-et írunk (s nem a társadalompolitikai változásokkal összhangban mondjuk 1512-t – Balla István publicisztikája itt olvasható.)
Az Új Széchenyi Tervben a gyógyszeripar még mint támogatásra érdemes hazai sikerágazat tündököl. A kormány a Széll Kálmán Tervben azonban – mondhatni „Széll-kakas” módjára – már egészen másképp láttatja az iparágat.
„Ma Magyarországon az egészségügy a betegségből indul ki ahelyett, hogy az egészségre koncentrálna. (…) A gyógyszerkassza kiadásainak fedezetére hitelt vesz föl az állam, és egy átláthatatlan, korrupt rendszeren keresztül ez a pénz a gyógyszergyárakhoz kerül.”
A Széll Kálmán Terv nem kezeli azt a sajátos ellentmondást, hogy az államadósság lefaragását tűzi ki célul, s mégis gigantikus adóbevételekről mond le idén a kormányzat. Azt sem hangsúlyozza, hogy ez a cél döntően az államhoz került magánpénztári vagyonból teljesül (Matolcsy György előadása szerint a teljes vagyon 63 százaléka szolgálná ezt a célt – a maradók vagyona 10 százalék, 18 százalék megy el idén folyó kiadásra, 9 százalék a reálhozam.) Akad viszont kommunikációs szempontból bravúros két mondat. „A Széll Kálmán Tervre vonatkozó politikai döntés szerint azonban 2013-2014-ben még nem csökkentjük 19 %-ról 10 %-ra a társasági adó általános szintjét, miközben megtartjuk 500 millió forint nyereségig a 10 %-os adómértéket. Ez 120 milliárd forinttal segíti az államadósság-csökkentés programját.”
Az állam tehát úgy tesz szert bevételre, hogy nem csökkent adót. Ebből a bevételből apasztja az adósságot. Sok múlik a megfogalmazáson.
