Azt hittük, Vonát már a Parlament parkolójában lekapcsolják a kormányőrök, nagyjából úgy, ahogy eljártak pár napja a miskolci kommandósok a Magyar Gárda kapitánya ellen a borsodi Lakon. Ott Kiss Róbert tette azt, amit ma Vona: egy betiltott szervezet egyenruháját viselte. Ám amiért északon bilincs járt, az a Kossuth téren lassan szériatartozék. (Ha valaki nem emlékezne: tavaly tavasszal, az új Országgyűlés alakuló ülésén szintén mellényben szólalt föl a pártelnök.)
A Lakon beígért lendületből azért visszavett Vona. Odalent még úgy volt, hogy eleve mellényben gyalogol be a Házba, kitéve magát az utcai rendőri inzultusnak. Ehhez képest most, az ülés előtt a folyosón normál zakós rapid videóinterjút kapott tőle Bihari kolléga. A teremben aztán napvilágra került az Árpádsávval dekorált felsőruházati termék, következmény nélkül. Pedig az nyilván nagyot szólt volna, ha a parlamenti patkóból emelik ki Vonát az arra hivatottak. Az illetékesek bizonyára nem hallották a pártelnök laki felajánlását: „És vigyenek, ahova akarnak, vigyenek!… Ahogy Kiss Róbertet elvitték.”
Így aztán Vona maradt, meg a mellény is, utóbb a folyosón is akadálytalanul sétálgatott a honatya. Mi több, Orbán napirend előttije, és az arra született reakciók (ezekről is mindjárt) után egy szintén gárdamellényben parádézó gimnazista korú fiatalemberre figyeltünk fel. Miután megszólítottuk, elárulta, nem képviselő, csupán szakértő, ám a nevét nem tudhattuk meg. (Vonát még csak-csak értjük, a politikai marketingért semmi se drága, csináljunk hülyét a törvényhozásból, ha egyszer hagyja magát; de az hogy a túróba’ van, hogy egy civil kölök nyilasparódiát mutathat be az Országházban, főműsoridőben, a Szent Korona előtt, és nincs, aki fülön fogva kivezetné, csak úgy, a Nemzeti Együttműködés jegyében?)
De essék szó a beszédekről is, hiszen a múlt heti évértékelő után a mai napirend előtti volt Orbán első parlamenti szónoklata. Sorolta is az eredményeket, ahogy a Millenárison: 68 kormányrendelet, 32 kormányhatározat, 76 miniszteri rendelet, 13 törvényjavaslat, megannyi passzus. Természetesen téma volt a médiatörvény strasbourgi fogadtatása, „a magyarok önbecsülését ért nemtelen támadás”, és az attak győzedelmes megvívása: „A támadók érveit nevetségessé tettük!”
Orbán: Nevetségessé tettük a támadók érveit – Fotó: Kummer János / fn.hu
Leckét kapott az összes ellenzéki frakció, természetesen a bevett metódus szerint: az LMP-seket atyáskodva, a jobbikosokat tanári szigorral tette helyre Orbán, a szocikat pedig alázta („ügyefogyottak és szerencsétlenek”).
Elhangzott, hogy kormányunk bő fél év alatt végigkonzultálta az egészségügyet, az oktatást, tett azért, hogy többé ne fordulhasson elő a West Balkánban történthez hasonló tragédia, alternatív energiapolitikát épített, 97 százalékos sikerrel abszolválta a magánnyugdíj-pénztárak lenullázását. Immár 3 év a gyes, 40 év munkaviszonyon túl nyugdíjba mehetnek az asszonyok, termett nemzeti adó- és vámhivatalunk, nyíltak kormányablakaink, kiemelődött az Audi-beruházás.
Orbán előszeretettel osztja szimbolikus etapokra a közéleti ügyes-bajosokat. Most az új Országgyűlés ülésszakai kerültek sorra: az első volt az átállás, a második az alapozás, a ma kezdődött harmadikban pedig „felhúzzuk az épületet”. A munka őrült tempóban folyik, „lassításra eztán sincs lehetőség”.
Megtudtuk, hogy évtizedünk rengeteg veszélyt tartogat, ezért különösen fontos, hogy megőrizzük a tavaly létrejött „példátlan nemzeti egységet”. (E mondatnál Navracsics Tibor hátrafordulva beszélget, nevetgél – csak baj ne legyen belőle.) Sokadjára elhangzó infó, hogy „mindenkinek, aki munkaképes, legyen munkája”, ugyanis „a munka adja vissza az ember önbecsülését” – e cél érdekében Matolcsy miniszter feladatul kapta, hogy dolgozza ki a megoldás részleteit.
És persze lesz új alkotmány, sőt március tizenötödike előtt a kormányprogram részleteivel is megismerkedhet a nép. (Szóval iparkodjék csak Matolcsy, legalább annyira, mint a kormánybiztos.)
A miniszterelnök után a frakcióvezetők mondhatták a magukét.
Vona fő mondanivalója az immár betonbiztosan a jobbikos kommunikáció origójába állított cigányozás volt. Úgy vélte, „Magyarországon etnikai tisztogatás zajlik”, konkrétan: cigányok ölik az idős magyarokat. Hármas csapdahelyzetet vizionált: az agonizáló EU, a kifizethetetlen államadósság, és a „túlzott népszaporulatot” produkáló cigányság Bermuda-háromszöge nyelheti el a magyart. Kicsit hazaárulózta a többi honatyát, rutin, majd zárásként megjegyezte: a dolgos cigányoknak segítő jobbot nyújt, és testvérének tudja őket. Utóbbiból lesz még magyarázkodás „odahaza”. Meg az előbbiből is.
Mellényben, sértetlenül – Fotó: Kummer János / fn
Az LMP-s Schiffer kérte, ne hazaárulózzék, ne népszaporulatozzék senki a Házban. (A magunk részéről szélesebb értelmezési tartományt is el tudunk képzelni.) Felhívta Orbán figyelmét, hogy Strasbourgban nem a nemzetet, csupán kormányát és a médiatörvényt érte támadás. Javasolta, a miniszterelnök – aki „egykulccsal támadt az emberekre” – ahelyett, hogy csodálkozik egyesek csökkenő nettó bére fölött, inkább vonja vissza az adótörvényeket. Megjegyezte, a Tesco Angliában az adózás előtti jövedelmének 26 százalékát fizeti be az államkasszába, nálunk viszont mindössze másfelet. Végül felhozta, hogy hamis párhuzam Orbánt Hugo Chavezhez hasonlítani, ugyanis a dél-amerikai diktátor hazája olajbevételét osztotta szét a szegények között, míg Orbán nem létező forintokkal tette ezt.
A szocialista Mesterházy előbb vitába keveredett Kövér házelnökkel, minek következtében kis híján lekeverték, majd személyiségrajzot skiccelt Orbánról: „Ön idősebb lett, de megfontoltabb nem.” Valamint: „Csak a hatalom átvételére készült, a kormányzásra nem.” Felrótta, hogy az ígért egymillió munkahely helyett januárban 93 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma, „megfélemlítették a közigazgatást”, és „nemzetközi elszigetelődésbe került Magyarország”. Mesterházy szerint Orbán vagy nem tudja, hogyan valósítsa meg választási ígéreteit, vagy hazudott arról, hogy „fájdalommentes” lesz az út.
A KDNP-s Harrach a keretes szerkezetet kedveli: nyolc perce kezdetén köszönte Orbán „nemzetépítő munkáját”, a végén pedig azért hálálkodott, hogy a miniszterelnök „a nemtelen támadásokat visszaverve” megvédte nemzetünk becsületét az EU-ban. A kettő között egyebek mellett az új rend építéséről és a médiatörvény kapcsán „a média keltette káoszról” értekezett.
A fideszes Lázár János zárta a frakcióvezetők sorát, aki Schifferhez hasonlóan visszautasította Vona hazaárulózását és cigányozását. Majd miután lezagyvázta, lealkalmatlanozta a komplett ellenzéket, közös alkotmányozásra hívta őket. Ő is kivette részét a „dolgozz!” tematikából: úgy vélte a szocialisták idején „nyakló nélkül vették fel a segélyeket”, és „nyakló nélkül ment a rokkantosítás”. Kérte kormányától, hogy biztosítson lehetőséget a húszas-harmincas generáció számára az itthoni boldoguláshoz.
Orbán hajazott a testvérfrakció vezetőjére, vagyis Harrachhoz hasonlóan keretezett: reagált a reakciókra. Elsorolta ismét a már említett, numerikussá tett eredményeket, az időigényes konzultációkkal indokolta az egészségügy, az oktatás és a devizahitelesek problémáira adandó válaszok csúszását. Vonának javasolta, ne higgye el, amit a magyar miniszterelnökről ír a sajtó, „nem én tehetek mindenről, ami rossz a világban”. Kalandorságnak minősítette az EU-ból való kilépés ötletét és az államadósság visszafizetésének újratárgyalását. Romaügyben is kemény: „Felesleges élet még nem született. Felesleges és indokolatlan élet nincs. Erről a filozófiáról mi, kereszténydemokraták nem fogunk lemozogni.”
Eztán válaszolt Schiffernek, rutinból megrugdosta Mesterházyt, de annyira jó ez az iménti életes idézet, hogy itt hagyjuk abba.
