Kisebb településeken kisebb a húsosfazék, de többen is vannak közel hozzá. Kisvárosokban és falvakban, ahol az indiszkréció néha átláthatóságnak számít. Gyakran köztudott, ki miért kap pénzt, vagy tudni vélik abból, amit hallanak.
Bár eddigi kutatásaim jó része kisebb települések informális hálózataira irányult, sokszor hallottam olyan történeteket, melyek fel nem vetett témákról, például a korrupcióról szóltak. Ott, ahol szinte mindenki rokona-ismerőse egymásnak, a korrupció érzékelése is más. Nem bűn, hanem viszonozható és viszonzandó segítségnyújtás. A saját közösségében zajló korrupciót másképp látja az ember, mint ahogy távolban zajló botrányokra, országos hírekre tekint. Masszív a hiedelem, hogy valaki úgyis zsebreteszi az „olajozásért” járó pénzt – akkor hát miért ne közülünk?
A rejtett hierarchia sokszor nem azonos a valódi hierarchiával. Például nem biztos, hogy a polgármester egy település valódi vezetője. Ez kisvárosban érzékelhetőbb, mint egy nagyvárosban. Minél nagyobb az eltérés a formális és az informális háló közt, annál nagyobb a korrupció tere: ha a polgármester szeretője fontos helyi vállalkozó, lehet hogy ő alakítja az egész városra vonatkozó döntéseket. Korrumpáló és korrumpált, mind az informális háló jól beágyazott szereplője. A kisebb településeken a cinkosságok, összefonódások, megvesztegetések hálója is sűrűbb: valakink biztos be van szőve. Külsősöket, gyüttmenteket nem lehet korrumpálni, ehhez látható vagy láthatatlan szálak kellenek. A képmutatás és összekacsintás is könnyebb és elfogadhatóbb, ha közel vagyunk egymáshoz.
A korrupció jellege, mértéke az adott hálóról is szól: a szálak mennyiségéről, a kapcsolatok erejéről. A korrupció észlelése attól is függ, mennyire tud valaki elvonatkoztatni saját kapcsolatrendszerétől, mennyire tud felülemelkedni azon.
A saját hálózatban zajló korrupciót nem mindig érzékeljük, csak a „szomszédban” vagy a „távolban” zajlót. Ezt szolgálja az önigazolási és távolítási törekvés is, melyről Vásárhelyi Mária ír A korrupció a közgondolkodásban című tanulmányában. A közvélemény „felfele”, a fejesekre, a húsosfazékhoz közelállókra, a gazdasági és a politikai elitre mutogat, míg a vezetők „odalent”, a társadalomban vélik felfedezni a korrupció gyökereit.
A sajtóban bizonyos politikai körök és bizonyos gazdasági érdekek összefonódása tabu. Kisvárosban ez is másképp van: a háló átlátható, minden szem előtt van, ezért az önigazolás és a távolítás érdekében másképp kell elnevezni, sőt megélni. Ha a fiókvezető ügyintézőt keres, a helyi lap szerkesztője saját unokaöccsét ajánlja: nem mintha a fiú értene a pénzügyekhez, hanem mert „úgysincs most állása szegénynek”.
A banki kölcsön megítélésénél sokat számít, hogy a bankár és az ügyfél szülei hajdan együtt kapáltak, és a doktornak sem kell fizetni, hogy leszázalékolja a jegyző életerős, makkegészséges sógorát… A protekció, a nepotizmus, a paraszolvencia – szívesség vagy egyenesen családi kötelesség. Netán a helyi folyamatok „olajozása” a település egészének érdekében. Állásért, engedélyért, banki kölcsönért, leszázalékolásért nem kell mindig fizetni – a háló sűrűsége és változatossága előbb-utóbb biztosít alkalmat a viszontszívességre.
Amilyen a háló, olyan a korrupció: bár a hálózatkutatás nem régi tudomány, ám annyit már mutat, hogy gyakran markáns a különbség a társadalmi csoportosulások formális és informális hálózatai között. A kisvárosokban ez nagyon jól látszik. Érdemes figyelni, hogy ennek a korrupciós jelenségekre milyen hatása lehet.
szerzőnkről
Szvetelszky Zsuzsanna pletykakutató, kommunikációs szakértő, az ELTE Társadalomtudományi Karának kutatója. Városok, falvak, munkahelyi közösségek rejtett hálózatainak feltérképezésével foglalkozik.
