Belföld

Dollárhatás – lyukas védelem

Főképp a gépgyártó cégek számára óriási rizikó a gyengülő dollár és az ebből adódó árbevétel-csökkenés. A kockázatot csak a nagy cégek képesek kivédeni, de azok sem mindig – írja a Figyelő legújabb száma.

Kevésen múlt, hogy Bogosich Ferenc néhány éve nem állította teljes termelési kapacitását amerikai megrendelője szolgálatába, ma viszont hálát ad a sorsnak akkori óvatossága miatt. Nagy gondban lenne most a gépipari alkatrészeket előállító QP Rt. tulajdonos-vezetője, ha a 300 forint körüli dollárárfolyam idején nem tudott volna ellenállni a busás profit csábításának, és egyetlen lábra állítja az egyébként Svájcba és a magyar piacra is termelő középvállalatát. Ma ugyanis éppen elhagyni készül az amerikai piacot, ahová cége tizenkét évig, gyakorlatilag a fennállása óta szállított. „A
Dollárhatás – lyukas védelem 1

jelenlegi 188 forintos dollár/forint árfolyam mellett lehetetlen tengerentúli vevők számára dolgozni, ilyen kurzusra pedig senki sem tudott előre felkészülni” – mondja.

A vállalkozó szerint nemcsak a gépgyártó ágazatot, de az amerikai piacokon valamennyi magyar szállítót teljesen versenyképtelenné teszi a forinterősödéssel párhuzamosan gyengülő dollár. E kettős negatív hatás kivédésére szolgálnak a fedezeti ügyletek, ám a kisebb exportőröknek nem futja e meglehetősen drága védekezésre – írja a Figyelő csütörtökön megjelenő száma.


Eltévedt buszok


Nem sikerült megfelelően menedzselni a dollár gyengülését a teljesen amerikai exportra berendezkedő NABI-nak. A buszgyártó mára nagyon rossz helyzetbe került, szeptember végéig 11,1 millió dolláros veszteséget könyvelt el, a tavalyi 16,8 milliós mínusz után. A problémák gyökere: a tulajdonosok pár évvel ezelőtt nem számoltak azzal, hogy az akkor még 300 forintos dollárárfolyam 200 forintos szintre vagy még lejjebb süllyed, s a cég méretéhez képest hatalmas beruházással létesítettek gyártóbázist Kaposváron. Ennél is komolyabb hiba volt, hogy két-három éven át gyakorlatilag ölbe tett kézzel nézték a



Dollárhatás – lyukas védelem 2


vészesen alakuló árfolyamokat, egyre csak a forint újbóli gyengülésében, illetve a dollár erősödésében reménykedve: a fedezeti ügyletekkel késlekedtek, és csak részlegesen kezelték a nyereséget felemésztő problémát.

Minderre a buszpiac általános nehézségei csak ráerősítettek, míg végül idén tavasszal már a hitelek átütemezéséről kellett tárgyalni a bankokkal. A NABI, bár a termelése stabil, azóta is nagyon rossz pénzügyi helyzetben van, s aligha sikerült maradéktalanul teljesítenie a hitelező bankok felé szeptember végére vállalt mutatókat. Megrendült anyagi helyzetük miatt április óta a fedezeti ügyletektől is vissza kellett vonulniuk, így a devizakockázatok ismét csak növekedtek a cégnél.








Kevés az idő
Bár az exportőröknek a határidős devizaárfolyamokat meghatározó – ma meglehetősen magas – kamatkülönbségeket kihasználva lehetőségük van arra, hogy a jövőbeli exportjuk deviza-ellenértékét a jelenleginél jóval magasabb árfolyamszinteken adják el határidős ügyletben, ez csak átmeneti tényező. „A kamatkülönbség előbb-utóbb várhatóan csökkenni fog, vagyis a határidős eladások mind kevésbé segítenek kompenzálni az erős forint negatív hatásait ” – állítja Szűcs Tibor, a MAL Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Rt. kockázatkezelője. E cég számára például milliárdos nagyságrendű éves nyereséget hoznak a fedezeti ügyletek, ám az euró bevezetésével ez a lehetőség megszűnik. A 2010-ig kötött forint-euró határidős ügyletek kifutása után újak nem köthetők, a forint megszűnése miatt. Pedig a határidős devizaeladás segítségével – a jelenlegi 245-250 forintos euróárfolyamot és a 2010-es 310 forint körüli határidős értéket éves szintre vetítve – mintegy évi 4,5 százalékos kompenzációt lehet elérni. A szakember számításai szerint a 2010 utáni drasztikus jövedelmezőségromlást csak úgy lehet elkerülni, ha addig a cégek minden évben legalább ezzel a 4,5 százalékkal javítják a hatékonyságot, ami a már ma is racionálisan működő cégek esetében nehezen teljesíthető.

Védelem csak a nagyoknak


Leszámítva az Eximbank néhány speciális konstrukcióját, a pénz- intézetek 50-100 ezer eurósnál (12-25 millió forint) kisebb értékű ügyletekkel nem is foglalkoznak, ráadásul az alacsonyabb tételek esetében a relatív költségek magasabbak, mint nagyobb összegnél. A bankok ugyanis 10 millió eurós eladás esetén 10-20 fillér/eurós marzzsal dolgoznak, ami 1-2 millió forintos költséget jelent a cég számára, míg 100 ezer euró esetében már 50-60 fillér a marzs, de nem elképzelhetetlen az ennél nagyobb sem.

Azt pedig senki sem tudja, milyen irányba mozdulnak el az árfolyamok. Az elemzők is bizonytalanok, a jövő év végére a 172-228 forintos, meglehetősen széles sávban határozzák meg a dollár/forint kurzus várható alakulását, azaz ma még megbecsülni sem lehet, hogy veszteséget vagy enyhe nyereséget hoz-e a majdani szállítás. A biztonságra játszó kisebb cégek így Európába szorulnak vissza, mert csupán itt képesek mérsékelni kockázataikat. E vállalkozások ezért igyekeznek mind értékesítési szerződéseiket, mind pedig a finanszírozást az euróhoz kötni, így védve magukat valamelyest a kiszámíthatatlan forint/euró árfolyammozgásokkal szemben.


Jól fizet


Jóllehet a nagyobb vállalatok könnyebben kigazdálkodják a fedezeti ügyletek költségét, a dollárban keletkező bevételek néminemű visszaszorítása itt sem úszható meg. A győri Rába Rt.-nél például, ahol a termelés 65 százalékát exportálják, pár évvel ezelőtt még a devizabevételek 90 százaléka képződött amerikai valutában, ma viszont 55-60 százalék ez az arány. A piaci struktúra ilyetén átalakítására egyébként annak dacára került sor, hogy a vállalat kifejezetten a határidős ügyletekkel fedezett dollárbevételeknek köszönheti eddigi idei nyereségét. Nem is akármilyen mértékben. Az első 9 hónap 1,78 milliárd forintos nettó profitja mögött közel 4 milliárd forintos üzemi veszteség és jórészt a fedezeti ügyleteknek köszönhető 5,6 milliárd (!) forintos pénzügyi nyereség áll.


A cikk teljes terjedelmében a Figyelő november 25-én megjelenő 48. számában olvasható.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik