Nyertesek és vesztesek
Milyen mértékben módosítja az egyes államok befolyását a jelenlegi, nizzai szavazati rendszerről való átállás a dupla többség rendszerére (az alkotmány tervezetében szereplő javaslat), ami jobban figyelembe veszi az államok népességét? Az Európai Politikai Központ által elvégzett kalkulációk szerint az új rendszerből a négy legnagyobb állam, legelsősorban Németország, valamint a hat legkisebb állam profitál. Mindenki más vesztesen kerül ki a reformból – de önmagához képest nem olyan nagyon.
Németország +5%
Nagy-Britannia: +1,4%
Franciaország: +1,3%
Olaszország: +1,2%
Spanyolország: -1%
Lengyelország: -1%
Hollandia: -0,7%
Görögország: -1%
Csehország: -1%
Belgium: -1%
Magyarország: -1%
Portugália: -1%
Svédország: -0,6%
Ausztria: -0,7%
Szlovákia: -0,2%
Dánia: -0,2%
Finnország: -0,2%
Írország: -0,4%
Litvánia: -0,4%
Lettország: +0,4%
Szlovénia: +0,4%
Észtország: +0,3%
Ciprus: +0,2%
Luxemburg: +0,2%
Málta: +0,5%
Forrás: Bruxinfo
Szombaton, másfél éves tárgyalássorozat után, a brüsszeli alkotmányozó csúcstalálkozón kinek meglepetésére, kinek megkönnyebbülésére, zátonyra futottak a tárgyalások az Európai Unió új alapszerződéséről. A megbeszélések az uniós szavazati rendszer reformján buktak meg.
Arról van szó, hogy az alkotmány felülírta volna a nizzai szerződés által kijelölt szavazati rendszert, és jobban figyelembe vette volna az egyes tagországok népességét a szavazati súlyok kialakításakor. Az új rendszer szerint, amely a megbeszélések váratlan megszakadása miatt nem léphet életbe, Lengyelország és Spanyolország, valamint néhány kis állam némi veszteséget szenvedett volna el szavazati súlyát illetően, míg Franciaország Németországhoz képest gyengült volna meg igen jelentős mértékben (lásd táblázatunkat) az uniós csúcsokon.
A szavazati reform kérdésében a hangadók a spanyolok és a lengyelek voltak. Utóbbiak egyenesen vétóval fenyegetőztek arra az esetre, ha a szavazati reformot benne hagyják az alkotmánytervezetben. Az alkotmányozó csúcsot követően az állam- és kormányfők – lévén diplomaták – igyekeztek nem megnevezni a bűnbakot, az elemzők és belső források azonban megtalálták a megegyezés kerékkötőjét. 
Francia háttérgáncs?
Bár hivatalosan a franciák támogatták a számukra óriási veszteséget okozó, a német-francia egyensúlyt végképp eltörlő reformjavaslatot, vasárnapi lapok – a spanyolok és a lengyelek hibáztatása után – már arról írtak, hogy a halasztás legnagyobb nyertese maga Franciaország.
A tárgyalásokhoz közel álló diplomaták szerint a megbeszélések sikertelenségéért egyértelműen Franciaországot lehet hibáztatni. Ezt Jacques Chirac szavaival igyekeznek alátámasztani. A Der Standard szerint Chirac már egy péntek reggeli fogadáson kijelentette, hogy a csúcs sikertelenül fog zárulni, sőt azt is tudni vélte, hogy a megbeszélések már szombaton, napközben végetérnek.
Második sebességben
Magyar és cseh részvétellel is számoló szorosabb integrációs együttműködés lehetőségét vetették fel az EU alapító országai közül négyen: Belgium, Luxemburg, Franciaország és Németország. A sokak által a hét végi reformkonferencia mind nehezebb alkudozásaira – s végül sikertelenségére – adott egyfajta válaszként is értékelt kezdeményezés, egy szorosabb integrációt megvalósító országcsoport létrehozásáról szóló nyilatkozat közzététele már a hétvégi tervek között szerepelt. Erről szóló írásunkat és Medgyessy Péternak a kétsebességes Európáról kifejtett véleményét itt elolvashatja!
Mindez azért is meglepő, mert a hivatalos közlések szerint az olasz soros elnökség, e minőségében a csúcs vezetője, csak pénteken, éjszakába nyúló kétoldalú eszmecserék után alakította át a szombati menetrendet, majd a már átalakított tárgyalások szombat délelőtt meglepően, sokak szerint érthetetlenül hamar véget értek. Szombaton délután egy olasz szóvivő jelentette be a tárgyalások végét, amit egy munkaebéd, majd egy közös nyilatkozat követett, amelynek lényege: a soron következő ír elnökséget bízták meg az alkotmányozás folytatásával.
A franciáknak elemi érdekük volt, hogy megtartsák a nizzai szerződésben Chirac részéről heves küzdelem árán kialkudott 29, a német súllyal megegyező szavazatot a miniszterek tanácsában. A tervezett új rendszerben (dupla többség rendszere) a tagállamok többségének és a lakosság több mint 60 százalékát képviselő vezetőknek a szavazata szükséges a döntések meghozatalához.
