A háború és annak várható hatása az Európai Unió amúgy is ezer sebből vérző gazdaságára a pesszimistábbak szerint egy illúzió végét jelenti, a derűlátóbbak szerint viszont egy utolsó pillanatban jött figyelmeztetés, hogy még elkerülhető a kudarc.
A mind elkerülhetetlenebbnek tűnő Irak elleni háború teljesen margóra szoríthatja azt a témát, aminek a kedvéért Brüsszelbe érkeznek csütörtökön és pénteken az Európai Unió tagállamainak vezetői. A Tizenötök állam- és kormányfői, mint azt az utóbbi három évben már megszokhattuk, azért találkoznak, hogy életet leheljenek a 3 évvel ezelőtt az optimista gazdasági várakozások idején meghirdetett átfogó gazdaságmodernizációs programjukba, amely a versenyképesség terén “hadat üzent” az Egyesült Államoknak. A lisszaboni akcióterv végrehajtása az elmúlt években igencsak döcögősen haladt előre, és egy újabb, ezúttal igazi hadüzenetnek sokak szerint az lesz a következménye, hogy a „szekér” sohasem ér célba.
Az Irak elleni háború egybehangzó vélemények szerint végleg szertefoszlatja az Európai Uniónak a viszonylag gyors gazdasági talpraállásba vetett hitét: a remélt fellendülésnek alighanem hosszú időre befellegzett. Miután az EU 3 évvel ezelőtt évi 3 százalékos gazdasági növekedésre alapozta a lisszaboni akcióterv sikerét, úgy tűnik, lemondhat arról a céljáról, hogy 2010-re a legversenyképesebb és legdinamikusabb gazdasággal rendelkezzen a világon. A derűlátóbbak, köztük az Európai Bizottság szerint még nincs minden veszve: a magas olajárak és a lanyhuló világpiaci kereslet formájában az EU-ba várhatóan begyűrűző gazdasági problémák még egyértelműbbé kell, hogy tegyék a tagállamok számára, hogy nem odázhatják el tovább gazdaságuk korszerűsítését, így a nyugdíj- és egészségügyi rendszerek mélyreható reformját.
De, az európai üzleti élet képviselői úgy vélik, hogy az Európai Unió tagállamai még a lehetőségeikhez képest is keveset tesznek. Az európai vállalatokat és munkaadókat képviselő négy nagy szervezet a csúcs előtt közös felhívásban sürgette cselekvésre a Tizenötöket, számon kérve tőlük korábbi vállalásaikat. A négy szervezet, az európai munkaadók érdekeit képviselő UNICE-vel az élen felszólította a csúcs résztvevőit, hogy a vállalkozói kultúra fejlesztését, a munkaerőpiac rugalmasabbá tételét, a kutatásfejlesztés és innováció számára vonzó szabályozói környezet kialakítását és a belső piaci szabályok betartatását szolgáló döntéseket hozzanak. Nem ez az első segélykiáltás az üzleti élet részéről. A 45 legnagyobb európai gyáriparost tömörítő szervezet néhány hete arra figyelmeztetett, hogy Európán kívül keresnek befektetési lehetőségeket, ha nem történnek sürgősen gazdaságélénkítő intézkedések.
A tagállamok ha fogcsikorgatva és sokszor a határidők túllépésével is, de azért jelentős távot megtettek már a lisszaboni úton. Az elmúlt hetekben több olyan ügy végére is pont került, amelyekről előzőleg évtizedeken át terméketlen vita folyt a tagállamok között. Ezek közé tartozik a közösségi szabadalom elfogadása, a vasúti teherszállítás liberalizácója (március 15-én lépett életbe), vagy a nyugdíjalapok más tagországokban való tevékenységének biztosítása, noha ebben a kérdésben a tagállamoknak még fel kell tenniük a pontot az „i-re”. Brüsszel azt javasolja a tagállamok vezetőinek, hogy Brüsszelben adják írásba: 2004 júniusáig a lisszaboni program utolsó eleme is a helyére kerül. Ebben az esetben hátravan még a végrehajtás, ami szintén nem ígérkezik pofonegyszerűnek.
