Az elmúlt napok híreinek hallgatása, olvasása során többször gondoltam, hogy vagy én veszítettem el a józan eszemet, vagy időutazó lettem, vagy valaki, valakik nincsenek tisztában az Európai Unió működésével, a hazai szabályokkal, az élelmiszerlánc felügyeletével. Az még nagyobb baj, ha igen, mert akkor vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy bármit lehet mondani az embereknek, ők úgysem emlékeznek semmire, és egyébként is mi van, ha igen.
Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter hétfőn a kormányszóvivői tájékoztatón megerősítette: megakadályozzuk az élelmiszerhulladékok terjesztését, ezért bevezetjük a másodlagos élelmiszervizsgálatot. Az új előírás minden raktárat, hűtőházat és szállítmányt érint. A terméket nemcsak az előállítás helyén, hanem a kereskedelmi láncok állomásain is ellenőrzik, hogy ne áramolhasson be akadálytalanul Magyarországra Európa élelmiszer-hulladéka.
Ezek a gondolatok olvashatók a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium honlapján. Igen, tisztelt olvasó igaza van, ilyen minisztérium ma már nincs, de a honlap frissítése is megegyezik a szakmai frissítéssel, hiszen a „másodlagos élelmiszervizsgálat” sem hordoz semmi újdonságot ebben a formában.
Van egy fontos szó, ami megnyugtathatja a felületes olvasót: MINDEN. Már az is bizarr, hogy bárki el tudja képzelni egy jogállamban, hogy egy jogszabály nem minden élelmiszerlánc szereplőre vonatkozik. Nagy baj lenne, hiszen az elmúlt öt évben biztosan állíthatom, hogy nem voltak kivételek. Ne mondja senki, hogy savanyú a szőlő számomra, és ezért nem tudok örülni ennek a fontos bejelentésnek, így magam is azt gondolom, hogy a kormány szándékát nagyra értékelem, ha ez valós elemeket is tartalmaz, a könnyű nyári gondolat mellett. Ha a vidékfejlesztési miniszteri bejelentés mögött új erőforrások állnak rendelkezésre, akkor valóban lehet értéke a „másodlagos” élelmiszervizsgálatnak. Kíváncsian várom a tízmillió magyar fogyasztóval együtt, hogy az eddigi 20-30 milliárd működési költség felett, mennyivel több pénzt fog költeni a jelenlegi kormányzat a fogyasztók biztonságát kontrolláló szervezet működésére.
Elevenen él bennem az a néhány hónappal ezelőtti cím az egyik napilapból, hogy adófizetők pénzét herdáljuk el a mézvizsgálatok során. Ha az aktuális miniszter kijelentését olvasom, az a kérdésem, hogy kinek a pénzéből fogjuk fizetni „minden szállítmány” ellenőrzését, hiszen erre forrásokat nem biztosít az európai unió, így vagy a hazai adófizető fogyasztók, vagy a hazai vállalkozóknak kell biztosítania a sok-sok milliárdot a vizsgálatok sokszoros növeléséhez. Az elmúlt években mi is szerettük volna kollégáimmal a pénzügyi forrásainkat növelni, de ezt sem a hazai élelmiszerlánc-tulajdonosok nem akarták, sem a politikusok.
Érthető, hiszen egy új teher, melynek az eredményeként kivitelezett hatósági ellenőrzések majdnem semmit sem tudnak garantálni a magyarországi vállalkozók számára, de még a fogyasztók számára sem, szinte elfogadhatatlan ebben a gazdasági helyzetben. Aki ismeri a biológiát, és van némi elképzelése az élelmiszerekben előforduló élelmiszer biztonságot befolyásoló tényezőkről, tudja, hogy mindent mindenre megvizsgálni nem lehet! Csak azt tudjuk vizsgálni, amire megfelelő módszer van, és szankcionálni pedig kizárólag azt lehet, ami a jogszabályokban le van fektetve.
Már lehet is mondani, hogy tessék, itt a lehetőség, olyan jogszabályokat kell alkotni, ami megvédi a magyar fogyasztót és a magyar vállalkozót. De természetesen azt se felejtsük el, hogy országunk az Európai Unió tagja, így bizonyos szabályokat az EU-ban közösen fektetünk le; így van ez az élelmiszerben előforduló szennyezőkkel is.
Ha valós helyzetet kívánunk látni, azt is be kell mutatni, hogy a magyar élelmiszeripari vállalkozóknak is teljesíteniük kell a szigorú elvárásokat, hiszen nem mondhatjuk, hogy mindenki másnak, csak nekünk nem kell betartanunk az előírásokat, hiszen akkor nem a szemét lerakója, hanem a szemét előállítói leszünk. Ma sajnos nincs az élelmiszeriparunk abban a helyzetben, hogy a világ, vagy akár csak Európa élmezőnyéhez tartozna. Sok esetben tőkehiányos, elöregedett, a higiéniai minimum elvárásokat is alig kielégítő üzemekben folyik a termelés.
A fogyasztók biztonsága és az agrár-élelmiszer ágazatunk versenyképessége érdekében fontos piacvédelmi eszköz a hatósági ellenőrzés, de önmagában kevés, így pénzt vagy legalább egy logikus hosszú távú stratégiát nem csak a hatóságnak, hanem a többi szereplő részére is biztosítani kell. A saját véleményem továbbra is az, hogy nem a szankciók, a piacvédelmi befolyásolás miatt kell a hatóság képességét (pénzügyi és humánpolitikai) növelni, hanem azért is, hogy a Magyarországon előállított termékek iránti fogyasztói bizalom emelkedjen itthon és külföldön.
Elkalandoztam, így vissza az eredeti hírhez, bejelentéshez, amelyet remélem az európai bürokraták is csak hangzatos kommunikációnak vesznek, de semmiképpen sem komolyan, hiszen akkor az én volt munkatársaimnak nagyon nehéz napjai jönnek, hogy bebizonyítsák: annak ellenére, hogy a vidékfejlesztési miniszter ezt nyilatkozta, ők tudják az európai közösség szabályait és a munkájukat nem diszkriminatív módon végzik. De talán az is segíti a szóvivői tájékoztatón elhangzottak megértését, ha azt a példát felidézem, amikor egy újságíró kérte, hogy az általa behozott élelmiszer mintákat vizsgáljuk meg mindenre. Amikor a munkatársaim tájékoztatták, hogy az élelmiszervizsgáló intézetben rendelkezésre álló vizsgálatok mindegyikének elvégzésekor a díj termékenként 46 millió forint lesz, elállt a szándékától.
Ha az új kormány komolyan gondolja a 27. pontját a csomagjának, és indokolatlanul nehezíti, vagy drágítja a logisztikai központok működését, akkor arra is fel kell készülni, hogy azok a raktárbázisok, amelyek ma Magyarországon biztosítanak munkahelyet és bevételt, néhány kilométerre, de el fogják hagyni az országhatárainkat. A hipermarket láncnak mindegy, hogy magyar településről, vagy szlovák, osztrák, román vagy szlovén településről indul-e el kamionja a boltjait kiszolgálni. Mi több, ezzel még tovább fokozzuk a hazai élelmiszer-előállítók versenyképtelenségét, hiszen távolabb kell szállítaniuk a terméküket, ami nyilván többletköltséget jelent, illetve vissza is kell hozni a terméket, ami szintén pénzbe kerül. Nem gondolom, hogy ezt a terhet az áruházláncok fogják átvállalni, inkább hiszek abban, hogy mi, a fogyasztók fogjuk megfizetni. A hazánkban előállított termék még drágább lesz a hazai polcokon, mint ma, és még drágább lehet, mint európai versenytársai. Talán azt se felejtsük el, hogy a vidékfejlesztési miniszter felelős a környezetvédelemért is, és ezzel az intézkedésével jelentősen fokozhatja a környezetterhelést.
A magyar termékek jó hírének megőrzése szempontjából az sem másodlagos, ha határainkon kívül fogják az ellenőrző hatóságok vizsgálni a magyar termékek széles körét az ottani raktárakban, hiszen a magyar eredetű termékekkel kapcsolatos problémákat eddig is leggyakrabban a szlovák, osztrák, szlovén, német, olasz hatóságok jelezték.
Azt sem csodálom, hogy a hétfői bejelentést követően kiváló munkatársam, kollégám, utódom dr. Kardeván Endre is csak azt tudta nyilatkozni, hogy „a másodlagos élelmiszer-vizsgálat összhangban lesz az uniós előírásokkal, de a részletek egyelőre nincsenek tisztázva”. Az viszont rejtély számomra, hogy miként nyilatkozhatták többen is, hogy „A cél elsősorban a nagykereskedelmi raktárak és hűtőházak feltérképezése és rendszeres ellenőrzése lenne.”, hiszen ezt már a nem szakmabeliek is tudják, hogy az élelmiszer bizalmi jellegéből adódóan minden tevékenység engedély, vagy minimum bejelentési kötelezettséggel bír Magyarországon. A „célt” könnyen teljesíteni tudják munkatársaim, hiszen a hatósági nyilvántartásaikba kell csak belenézniük, és a korábbi munkájukat folytatni. Azért bízom abban, hogy az alapvető cél valóban nem más, mint a kibővített létszámú, anyagi forrásaiban nem szűkölködő hatósággal a fogyasztók és a tisztességes vállalkozók hétköznapjainak védelme.
Arra is kíváncsi lennék, hogy kik azok a névtelen szakértők, akik Magyarország exportját is veszélyeztetik, hiszen felelőtlen kijelentésük, ami írásban is megjelent, védhetetlen az exportpiacainkon: „A megkérdezett szakértők többsége szerint a raktárak feltérképezése mindenképpen hasznos, a felügyelet egyelőre azzal sincsen tisztában, hogy hány hűtőház működik az országban.”. A szakértelem teljes hiánya cseng ki ebből a mondatból, hiszen újra hivatkozom a néhány sorral fentebbieket: nem lehet olyan élelmiszer vállalkozás Magyarországon amiről a hatóság nem tud, ha van ilyen, az nem hűtőház, hanem illegális vállalkozás, tevékenység, bűncselekmény. Felmerül a kérdés bennem, de azt hiszem, hogy az országunkba akkreditált orosz, japán, német és egyéb nagykövetségek kereskedelmi szakembereiben is, hogy mit is írjanak haza az anyaországuknak a magyar élelmiszerbiztonságról.
Májusban kértem összesítést a Magyar Élelmiszerbiztonsági Hivataltól, hogy konkrétumok alapján, független tudományos szervként mutassák be, milyen a magyar élelmiszerbiztonság. A cél az volt, hogy értékelni lehessen, hogy az élelmiszerlánc felügyeleti rendszer beváltotta-e a reményeket. 2009-ben összesen 3322 bejelentés érkezett az európai gyorsriasztási (RASFF / Rapid Alert System for Food and Feed) rendszerbe, melyből 2,5% volt magyar vonatkozású, és csupán 0,6 százaléka volt magyar származású élelmiszer, amely nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedően jó eredmény. Az összesítés azt is mutatja, hogy 2003-ban még az élelmiszerek 9 százalékát kellett kifogásolni élelmiszerbiztonsági (mikrobiológiai, toxikológiai) szempontból, ez az arány 2009-re 1,23 százalékra csökkent. Ezek az eredmények csak azt mutatják, hogy az élelmiszer ellenőrző hatóság mit talál a szúrópróba szerű vizsgálataival. Az élelmiszer eredetű események és a megbetegedettek száma talán a legjobb mutatószámok arra vonatkozóan, hogy a fogyasztó biztonságban van-e Magyarországon. 2009-ben mindösszesen 76 esemény és 846 megbetegedés történt, míg ezek a számok 2001-ben jelentősen nagyobbak voltak: 674 esemény és 4628 megbetegedés. A számok egyértelműen azt mutatják, hogy a magyar fogyasztók még nemzetközi összehasonlításban is nagy biztonságban voltak az elmúlt években, valamint az országunkban forgalomba került hazai és külföldi termékek hatósági vizsgálati eredményeiből az is látszik, hogy azok 99 százalékban megfeleltek az élelmiszerbiztonsági előírásoknak.
Nem lehetünk ennyire ellenségei önmagunknak, hazánknak, a magyar élelmiszervállalkozóknak, hogy azt a képzetet keltjük mind a magyar fogyasztókban, mind az export partnereinkben, hogy nagyon nagy baj van az élelmiszerbiztonsággal Magyarországon. El kell ismerni, hogy vannak politikától független, közös céljaink és eredményeink, amit folytatni lehet és kell. Az élelmiszerbiztonság, az élelmiszergazdaság ilyen közös cél, ahol jól megfér egymás mellett a multi és a családi vállalkozás is!
A családi vállalkozásról jut eszembe, hogy valaki szólhatna a vidékfejlesztési miniszternek, hogy egy korábbi anyagot kapott a sajtótájékoztatójára, hiszen a kistermelők már hetek óta megtehetik mindazt, amit a jövőben könnyítésként ígért. Az 52/2010. (IV.30.) FVM rendelet hetek óta biztosítja többek között azt, hogy a gazdák a vágóhidakon levágott állataikat eladhatják a termelési régióban nyersen a vendéglősöknek és a kereskedőknek, de felhívom a figyelmet, hogy akár a végső fogyasztóknak is. Évek óta értékesíthetik a termékeiket, és az otthoni disznóvágást pedig soha senki nem tiltotta saját célra. Még tudok az új miniszter munkatársainak energiát spórolni a „másodlagos élelmiszervizsgálathoz”, hiszen a szakmai szervezetekkel együtt már a kistermelői vendégasztal fogalmát is definiáltuk, kérem megnézni a hatályos rendelet fogalmaiból a 13.-at.
(A szerző volt országos főállatorvos.)
