Különböző magyarázatok léteznek a magyar bankrendszer magasan rögzült áraira, kamatmarzsaira, az arányaiban kiemelkedő nyereségességre. Az érveket érdemes megismerni, bár láthatjuk: egy kicsit mindegyik sántít.
Magasabbak-e egyáltalán?
A bankárok olykor már az indító állítást is megkérdőjelezik, mondván a magyar bankrendszer díjai átlagosak, sőt bizonyos területeken, például a befektetési alapok díjai, vagy általában a vagyonkezelés vagyonarányos díjai még alacsonynak is mondhatók. Természetesen valóban van egy-két terület, ahol máshogyan szocializálódott a piac, Magyarországon például az ügyfelek nem fizetnek egy részvényalap megvásárlásánál starting feet, vagyis kezdeti költséget, ami Nyugaton akár a befektetett pénz 5 százaléka is lehet.
Mégis, ha egy rosszabb hatékonyságú bankszektorban (vagyis a magyarban) nagyobbak a nyereséghányadok, mint a jól működő nyugat-európai bankrendszerekben (legyen az összehasonlítási alap akár a német, a francia, a holland vagy az angol bankrendszer), akkor ezt az érvet elvethetjük. Természetesen a bankok nagyobb nyeresége az ügyfelektől elszedett magasabb díjakból és a hitelezés és a betétgyűjtés között feszülő nagyobb kamatkülönbözetből származik. Fogadjuk tehát el, hogy a bankok igenis drágábban szolgáltatnak itthon, mint a fejlettebb európai országokban, de vajon mi lehet ennek az oka.
Kockázatosak vagyunk?
Az egyik gyakran hangoztatott érv, a kockázat-kezeléssel függ össze, eszerint a magyar ügyfelekkel nagyobb a rizikó. Sok a csalárd szándékú magánember, a cégek eltűnnek, csődbe mennek, emiatt a kockázat miatt kell az átlagos ügyfélnek is drágán adni a termékeket.
Az alapállítás bizonyára igaz, ugyanakkor a banki hitelbírálat és kockázatkezelés mintha megtisztítaná a bankrendszert ezektől a folyamatoktól. A számok ugyanis azt mutatják, hogy a magyar bankrendszer lakossági és intézményi ügyfeleinek jó a bonitása. Az idegen kifejezés arra utal, hogy az ügyfelek rendesen törlesztenek, alacsony a kétessé váló kintlevőség.
Érdekeltek a magas marzsban
Lehet érvelni a bankrendszer kiépítésének kezdeti költségeivel is. Kétségtelen, hogy a bankok piacra lépésükkor sokat fejlesztenek, még mindig fióképítési lázban van némelyik, pár éve kellett meghonosítani a drága banki informatikai rendszereket, ezért igyekeznek a bankok a kezdeti években nagyobb díjakat beszedni, hogy ezáltal gyorsabban megtérüljenek a beruházások.
De vajon miért van az, hogy egyetlen bank sem akad, amelyik úgy gondolkodik, hogy a többi drága versenytársa alámegy, és a vonzó szolgáltatással megszerzett nagyobb volumennel éri el a nagyobb bevételt? Talán azért, mert kimondva-kimondatlanul, de mégis együttesen tartják a bankok magasan a kamatkülönbözeteket.
Szinvonalban jók a magyar bankok
Ne legyünk igazságtalanok, a verseny valóban nem csak árverseny esetén kedvező az ügyfeleknek. A magyar bankszektor az olyan kimutatásokban általában jól szerepel, amelyik a szolgáltatások minőségi jellemzőit hasonlítja össze. Az ügyfélkiszolgálás minősége sok olyan „puha” szemponton is múlik, mint a bankfiókok elérhetősége, a várakozási idő, a tisztaság, a modern csatornák egyszerűsége, a bónuszszolgáltatások. Az International Service Check nemzetközi minőség- és szolgáltatásellenőrző vállalat nyolc kelet-közép-európai országban (Magyarország mellett a vizsgálat tárgya volt Bulgária, Horvátország, Csehország, Lengyelország, Románia, Szerbia, Szlovénia) titkos vásárlásokkal ellenőrizte a bankok szolgáltatási színvonalát, és ebből a körből a magyar bankok vizsgáztak a legjobban.
Lapozzon! A cikk a következő oldalon folytatódik.
—-Az ügyfél bűne?—-
A magyar ügyfelek pénzügyi kultúrája alacsony – szólhat egy újabb érv. Nem ismerjük a pénzügyi fogalmakat, nem járunk utána a dolgoknak, így könnyebb lenyomni a torkunkon olyan szerződéseket, amelyeket nem olvasunk el, vagy éppen a bankfiókban kifüggesztett, majd 15 nap múlva már alkalmazott díjemeléseket észre sem vesszük. Ebben biztosan van igazság, kevés a körültekintő ügyfél, nem véletlen, hogy a vállalati üzletágakban már régen élesebb a verseny és alacsonyabb a nyereséghányad, ott ugyanis az asztal túloldalán is hozzáértő emberek ülnek.
Annak, ha egyre több kliens érti a konstrukciókat, vagy a jobb ajánlatokat követve egyre több ügyfél vált a bankok között, biztosan jótékony hatása lenne a bankok díjképzésére. Például ha az ügyfelek egy akciós betét futamidejének lejárta után továbblépnek egy másik akciós betét felé lehet az a következménye, hogy a bankok kevéssé kínálnak jó akciókat, de az is, hogy a már megszerzett ügyfeleket az akciós időszak után is jó szolgáltatással, kedvezőbb árakkal becsülik meg.
Etikátlanság?
Végül egy szomorú állítás, ami az előző ponttal összefügg. A bankok olykor kifejezetten etikátlan módszerekkel, rejtett költségekkel (és ez itt egy igen eufemisztikus kifejezés) is károsítják ügyfeleiket, nem feltűnően, de annál elítélhetőbb módon. Egyáltalán nem egyedi gyakorlat az a bankoknál, elsősorban persze a nagyobb vállalati ügyfelekkel rendelkező bankoknál, hogy az ügyfelekkel szemben fennálló nettó pozíció alapján határozzák meg a devizaátváltás középárfolyamát.
Vagyis nem elégszenek meg azzal, hogy marzsot szednek a devizák eladása és vétele között, de saját érdekeik szerint csúsztatják is a közepet. Látják előre, hogy az ügyfelek banki nettó pozíciói hogyan alakulnak – az ismert ügyfélaktivitások összessége inkább devizavétel vagy devizaátváltás –, és aszerint áraznak. Például másnap fizetnie kell egy nagy banki ügyfélnek egymillió dollárt, amihez forintot fog aktuális árfolyamon dollárra váltani. Ezen a napon valahogy egy kicsit drágább lesz a dollár. Nem feltűnően, a bankok devizaárfolyamai soha nem ugyanakkorák, de valahogy ezen a napon ez a bank a dollárt drágábban eladók közé tartozik.
Két nap múlva egy másik ügyfél számlájára komoly dollárbevétel befolyása várható, amelynek jelentős részét az ügyfél forintra fogja váltani. Érdekes módon a bank ezen a napon egymillió dollárt vásárló nettó pozícióba kerül, és láss csodát, az a bank, amelyik két napja a többieknél valamivel többre értékelte, ezen a napon az átlagosnál kevesebbre értékeli. Sajnos aligha véletlenül.
Az átváltási trükk
Ha egy bank a 250 banki napon átlagosan mindig egymillió euró nettó eladási vagy vételi pozícióban van, és ezt a marzson túl, a középárfolyam 0,1 százalékos (észrevehetetlen) tologatásával is kihasználja, akkor naponta ezer eurót, egy évben 250 ezer eurót, azaz 60-70 millió forintot vert ügyfeleire ezzel az egyetlen trükkel. Aki egy kicsit pofátlanabb, biztosan nem elégszik meg az egyetlen ezreléknyi trükközéssel, nála természetesen nagyobb is lesz az ezen az ágon keletkező nyereség..
