Napközben négy kisrepülőgép körözött a halrajokat kutatva három olasz halászhajó felett, ami teljesen törvénytelen módszer, esélyt sem ad az állatoknak a menekülésre – tudósította a FigyelőNetet Mózes Szabina, a Greenpeace Magyarország sajtóreferense a helyszínről, a Rainbow Warrior fedélzetéről. A Greenpeace folyamatosan dokumentál egy másik illegális tevékenységet: már a tengeren egyik hajóról a másikra pakolják át a zsákmányt, mert így nem követhető, hogy betartják-e a mennyiségi kvótákat – tette hozzá.
Szerda éjféltől lépett életbe az atlanti tonhal védelmére létrejött nemzetközi egyezmény (ICCT), amely többek között megszabja a kifogható mennyiséget, a halak méretét. Cél, hogy megmentsék a kipusztulástól a kékúszójú tonhalat, amely a „legnemesebb” húsú tonhal, ebből készülnek a legkiválóbb szusik, szashimik – mondta Mózes Szabina. A szabályokat uniós törvények rögzítik, amit már az első perctől fogva senki nem tart be.
Mészárlás a tengeren
A Rainbow Warrior napok óta követi a halászflottákat, amelyek tevékenysége egész idáig törvényesnek számított. A FigyelőNeten olvasható blogján Mózes Szabina részletesen leírja a módszert. „Távcsövekkel figyeltük mi történik a másik oldalon. A nagy hajó mellet három kishajó húzta szét a hálókat körkörös irányban. Mintha nagyon – nagyon lassan és óvatosan terelgettek volna valamit, akár a puli a nyájat. Este 10 körül feltűnt valami a radaron, iszonyatos gyorsasággal közeledett felénk: egy fagyasztó rakodótérrel ellátott „reefer” hajó érkezett – fogalmaz.
„(…) Órákon át néztük, ahogy a halászok a hajóról elérhető távolságba húzzák a halakat és éles szuronyokkal lemészárolják őket, hogy a fedélzeten már minden gond és ficánkolás nélkül felkerülhessenek egy mázsára, majd a fedélzeti daru segítségével a „reefer” hajó fedélzetére. Sietniük kellett, hiszen éjfélig még nem lépett életbe az új törvény, miszerint ez a tevékenység illegális” – írta szerdán.
„Motorcsónakjaink olyan közel mentek, amennyire csak lehetett, lefilmezték a véres eseményt. Ilyen távolságból az is jól látszott, hogy legtöbb hal súlya biztosan nem éri el a meghatározott 30kg –os minimum határértéket, vagyis illegálisan került a halászok hálójába” – fogalmaz.
Egy faj utolsó napjai
A tonhalat – amely a római idők óta élelemforrás és kereskedelmi cikk – most a túlhalászás és a jövedelmező japán szusipiac növekvő kereslete fenyegeti. Jelenleg 50 ezer tonnányit fognak ki évente, ami a fenntartási szint kétszerese. Halászati szakértők, környezetvédők és az iparág képviselői is hangsúlyozták, hogy sürgősen lépéseket kell tenni a faj megmentéséért. A világ tonhalzsákmányának felét francia, olasz és spanyol hajók fogják. A halfaj két legjelentősebb állománya az Atlanti-óceán nyugati és keleti részén él, utóbbi 80 százaléka a Földközi-tengerben található.
A sérülékeny kékúszójú tonhalat a túl nagy kapacitású halászati flották, az előírások megkerülése céljából megengedőbb országok zászlói („olcsó lobogó”) alatt futó hajók és az újabban megjelenő tonhaltelepek fenyegetik. A tonhaltelep olyan gazdálkodási forma, ahol az elfogott halakat tenyésztelepeken hizlalják, majd magasabb áron eladják. Az elmúlt húsz évben a hal állománynagysága 80 százalékkal csökkent – a kékúszójú tonhal napjai kétségtelenül meg vannak számlálva, ha a helyzet nem változik.
