Alkotmányos alapjog lehet a családi adózás
Nem költségvetési kérdés a családi adózás választhatóvá tétele; a bevezetés vagy elutasítás politikai döntés – mondta a FigyelőNetnek Mészáros József, a KDNP alelnöke. A közgazdász-politikus szerint a pártja által javasolt törvénymódosítások, vagyis a családi adózás három év alatti fokozatos bevezetése évente 60 milliárd forintos bevételkiesést jelentene a büdzsének. Ez például az idei költségvetés 6000 milliárd körüli bevételi főösszegéhez képest jelentéktelen összeg.
Az alternatív adózási rendszer mellett jogi és demográfiai érveket is sorolt a Nyugat-Magyarországi Egyetem Társadalomtudományi Tanszékének vezetője. A gyermek közjószág, élete során munkájával és adójával hozzájárul a társadalom és a gazdaság fejlődéséhez, viszont nevelési költségeinek döntő részét a szülei viselik, így sérül a közteherviselés Alkotmányban rögzített elve – jogászkodott kérésünkre egy keveset a közgazdász. Bejelentette: az előbbi érvek és törvényjavaslatuk elutasítása nyomán a KDNP szeptemberben az Alkotmánybírósághoz fordul. Mészáros József derűlátó: mint mondta, Németországban ugyan 15 évig tartott, de végül az ottani taláros testület kötelezte a kormányt a családi adórendszer bevezetése.
A KDNP alelnöke hozzátette: az OECD-országok harmadában működik családi adózás, a rendszer előnyeire a legjobb példa Franciaország, ahol 1958 óta teljes politikai konszenzus mellett működik a középosztály gyermekvállalási kedvét élénkítő intézmény. Most Franciaország – bevándorlók nélkül számított – termékenységi mutatója csaknem 2 a hazai 1,38-cal szemben. Vagyis egy nő átlagosan ennyi gyermeket szül. Árnyalja a képet: a társadalmi reprodukcióhoz 2-nél magasabb mutató szükséges. A kedvező francia adat nyilván nemcsak az adórendszernek, hanem egyéb kulturális tényezőknek is köszönhető – tette hozzá a közgazdász.
—-Érvek, ellenérvek—-
Jelenleg nem vezethető be hazánkban a családi adózás – állította lapunknak Zara László, a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli
A Fidesz arra mozdulna
Napirendi vitát mindenképp megért volna – vélekedett a KDNP törvény- tervezetéről Varga Mihály fideszes képviselő, akinek pártja támogatja a családi adózás intézményét. A Fidesznek kormány- zása második felében a kétéves költségvetés miatt nem volt módja a családi adózás bevezetésére, mert a büdzsé rögzítése az adórendszer rögzí- tését is jelentette – válaszolta kérdésünkre a volt pénzügyminiszter. Varga ugyanakkor kiemelte: bevezették – és most vissza- állítanák – a gyermekek utáni adókedvezményt, és azt jövedelemtől függetlenül igénybe lehetett venni, vagyis az adórendszer a Fidesz kormányzása alatt családbarát lett.
Szolgáltatók Országos Egyesületének elnöke. Nincs hazánkban megbízható statisztika az eltartottak számáról, a családok szerkezetéről, így az alternatív adórendszer hatásait nem lehet felmérni.
A kormányfő által összehívott Versenyképességi Kerekasztal adóügyekért felelős tagjaként Zara László úgy nyilatkozott, hogy a testület nem tárgyalt a családi adózás esetleges bevezetéséről. Munkájuk fókuszában sokkal inkább a béreket terhelő elvonások csökkentése áll. Az adózási szakértő ezzel együtt – és Mészáros Józsefhez hasonlóan – úgy véli: a politikusoknak el kell dönteniük, hogy az adórendszerrel mely rétegeket kívánják támogatni. Mert minden adórendszernek vannak hátrányai és előnyei.
A politika most úgy döntött, nincs szükség családi adózásra: az Országgyűlés költségvetési bizottsága még általános vitára sem találta alkalmasnak a négy KDNP-s képviselő – Semjén Zsolt, Rubovszky György, Harrach Péter és Latorcai János – által jegyzett törvénymódosítást. Kékesi Tibor szocialista képviselő az MTI-nek a kieső bevételekkel és az adórendszer túlbonyolításával indokolta a kormánypárti elutasítást.
—-Összevont jövedelem, négy kulcs—-
A KDNP javaslata szerint az új adózási formát választó családok jövedelmét össze kell vonni, majd el kell osztani egy, a családtagok – és az eltartottak – számától függő osztóval. Az így kapott számot kell beilleszteni az adótáblába, ami megmutatja a családi adóterhet.
A KDNP négy adókulcsot – 18, 36, 44, és 48 százalékosat – javasol, mert számításaik szerint így még kezelhető mértékben csökkennek az adóbevételek – magyarázta Mészáros József. A párt a költségvetési egyensúlyra törekvés jegyében a családi adózás bevezetését úgy képzelte, hogy az első évben a háromgyermekes, a másodikban a kétgyermekes, a harmadikban pedig már az egygyermekesek és a házaspárok léphettek volna be a rendszerbe.
Ha a családtagok tőkejövedelmének összege az adott évben nagyobb, mint az összevont adóalapba tartozó jövedelmük, akkor a családi adózás nem választható – olvasható ki a törvénytervezetből, vagyis a KDNP így zárta volna ki a leggazdagabbakat a kedvezményesen adózók köréből.
Míg a mostani szja-rendszer a kétkeresős, gyermektelen családot kedvezményezi, addig a családi adózás teljes körű bevezetése után a két gyermeket nevelő házaspárok adóterhét 25, az egygyermekesekét 30, a gyermeket nem nevelő párokét pedig 15 százalékkal csökkentené – írják a törvénytervezet beterjesztői a javaslatban és az indokolásban.
—-Mekkora ráfizetés a gyerek?—-
Gábos András, Gál Róbert Iván és Keller Tamás, a TÁRKI három kutatója februári tanulmányukban számszerűsítik a gyermeknevelés költségeit különböző családtípusokban.
A kutatók szerint a költségeknek négy összetevője van: a gyermek fogyasztása, a gyermekneveléssel kapcsolatba hozható háztartási munka, a szülők gyermeknevelés miatt kieső jövedelme (vagyis amikor gyerekükkel foglakoznak, nem kereshetnek pénzt), és a szülők humántőke-vesztesége (a regenerálódás hiánya, elmaradó szakmai képzések, stb.). A tanulmány szerzői az első két tényező forintosításával foglalkoztak, a háztartási munka „árát” például úgy határozták meg, hogy mennyiért lehet a piacon beszerezni az adott szolgáltatásokat.
A kutatók szerint így egy egygyermekes házaspárnak évente 2 040 000 forintba „kerül” a gyermek, míg két gyermek nevelése gyerekenként 1 185 000, három gyermeké pedig 1 117 000 forintot igényel. A modellből kiderül: az újabb gyerekek ilyenkor „fajlagosan” egyre olcsóbbak, hiszen számos költség több részre oszlik (pl. lakásrezsi), míg az újabb gyereknél többféle kiadás nem jelentkezik (pl. testvérük ruháit is hordják).
A gyermekneveléshez nyújtott állami támogatásokat is számszerűsítették a kutatók: modelljük szerint így egy egygyermekes család 213 ezer forint közvetlen (pl.: gyes) és 404 ezer forintnyi közvetett (pl. ingyenes orvosi ellátás) állami támogatáshoz jut, vagyis összesen 617 ezer forintnyi állami támogatást szerez évente. Kétgyermekes család gyerekenként 580 ezer, háromgyermekes pedig 705 ezer forintban részesül az államtól valamilyen formában.
A kutatók összevonták a nevelési költségeket és az állami támogatásokat, de nem egyszerű kivonást alkalmaztak. Abból indultak ki, hogy egy 2003-ban születet gyerek várhatóan élete összes jövedelmének az 59 százalékát (!) „integrációs transzferprogramok” fenntartására fizeti, vagyis többek között adózik, tandíjat fizet és gondoskodik idős koráról. Mivel jövedelme 59 százalékából a társadalom profitál, elvárható volna, hogy a nevelési költségek 59 százalékát is állja a táradalom. Hasonló logika szerint az állam által nyújtott nevelési támogatás 41 százalékából csak a család profitál.
Vagyis ha az államtól kapott támogatás 41 százalákából levonjuk a nevelési költségek 59 százalékát, akkor láthatjuk: mekkora anyagi áldozatot vállal a társadalom számára a gyermeket nevelő család, családtípusonként. Vagyis megérthetjük, hogy ma a szülő lényegesen többet költ a gyerekek felnevelésére, mint amennyivel ehhez a társadalom bármikor is hozzájárul. Az alábbi táblázat ezt számszerűsíti családtípusonként; az adatok ezer forintban értendők.
Mivel a táblázatban szereplő adatok 2003-asak, a táblázat utolsó sorának adatait 2006-ig az inflációval korrigáltuk. Így egy pár egy gyermekkel 1 093 650 forintos éves kiadást vállal a „társadalom számára”, míg ez az adat kétgyermekeseknél 530 150, háromgyermekeseknél 425 500 gyermekenként.
