Közgazdasági szempontból úgy tűnik, fordulatnak lehetünk szemtanúi a nemzetközi tőkepiacokon. A magas kamatozású devizák korábbi népszerűsége – és az általuk biztosított kiemelkedő hozam – az idén megtört, a gyengébb makrogazdasági háttérrel rendelkező devizákat többé már nem védi a magas kamat.
Őszi fordulat
Az izlandi korona mellett az új-zélandi és az ausztrál dollár is 10 százalék feletti mértékben gyengült az idén, ami jócskán meghaladja a magasabb kamat által egész évre remélt nyereséget. Hiába a 10,75 százalékos izlandi alapkamat, ha az árfolyam egyetlen hónap alatt 13 százalékot gyengül, a 2,5 százalékos eurókamatot jócskán meghaladó kamatszint lefölözésére játszó befektető jelentős veszteséget kénytelen elkönyvelni.
Igaz, ha nem most, hanem 1-2 évvel ezelőtt kezdett klasszikus devizaspekulációba, még így is nyereséggel távozhat. Ezek a devizák ugyanis korábban a legjobb hozamot biztosították.
Az izlandi korona például a 2004 közepén kezdődött kamatemelési sorozatot követően több, mint 10 százalékot erősödött, az akkor beszálló befektetők tehát az időközben kétszámjegyűre emelkedett kamat mellett jelentős árfolyamnyereségre is szert tettek. A 2005 novemberében kezdődött fordulat időpontjáig eltelt egy év során pedig 20 százalék körüli hozamot realizálhattak.
Már mi is érezzük
A fordulat valójában már korábban, tavaly ősszel megkezdődött, csak mindezidáig az árfolyamgyengülés fokozatosan ment végbe, amit a közép-európai régió még nem érzett meg. Az erősödő nemzetközi devizapiaci hullámok márciusban érték el a forintot és rajta kívül a jobb külső egyensúlyi helyzetben (alacsonyabb folyó fizetési mérleg hiánnyal), alacsonyabb (négyszázalékos) alapkamattal, de a két éven át tartó 20 százalékos árfolyamerősödés miatt feltehetően lényegesen nagyobb spekulatív pozíciókkal rendelkező zlotyt is. A forint érintettsége nyilvánvaló, hiszen az unió legmagasabb (hatszázalékos) kamatszintjével rendelkező forinthoz a világ egyik legnagyobb külső egyensúlyi problémája társul (a folyó fizetési mérleg hiánya ugyanis a bruttó hazai össztermék 8 százalékára rúg).
A makrogazdaság iránt kevésbé érdeklődők számára valószínűleg nehezen emészthető a folyó fizetési mérleg magas hiányának kockázata, a mostani helyzet azonban rávilágít az alapvetően az állami túlköltekezésből és magas költségvetési hiányból eredő problémára. A befektetők szempontjából a magas kamat reményében euróhitelből forintbetétet képező devizaspekuláció az izlandi és új-zélandi devizákhoz hasonló kockázattal társul Magyarországon is, tehát az ottani tőkekivonással egyidőben célszerű a forint és zloty pozícióktól is szabadulni.
Tanulságként láthatjuk, hogy a szigorú költségvetési politikát folytató Szlovákia, illetve a fokozatos – a gazdasági növekedésből eredő bevételek visszatartásán keresztül – költségvetési hiánycsökkentést végrehajtó Csehország teljes nyugalommal figyeli a két szomszédot, devizái ugyanis mindösszesen 1 százalékot veszítettek értékükből márciusban.
Vége a kegyelmi állapotnak
A sokak által „kegyelmi állapotnak” nevezett időszak tehát a végéhez közeledik. Papírmunkával már nem lesz elegendő csökkenteni a költségvetés hiányát, a kedvező nemzetközi környezet eltűnésével pedig további árfolyamgyengüléssel és az állampapírok iránti kereslet mérséklődésével éreztethetik a befektetők, hogy az új kormány számára nincs más alternatíva, mint a költségvetési bevételek és kiadások kiegyensúlyozása.
A leggyengébb láncszemnek tekinthető magas kamatozású, de gyenge alapokon álló devizáknak bealkonyult. A tőkekivonási hullám feltehetően hosszabb ideig érezteti hatását ezeken a piacokon, így gyors talpraállásra kevés az esély. A hazai valuta esetében ráadásul a választások után várható, hogy a költségvetési hiány jelentős felfelé módosítására kerül sor, ami a romló nemzetközi környezetben újabb lendületet adhat a forint gyengülésének. Csak emlékeztetőül, a 2003 végi forintválság idején 275,20 forint volt az euró árfolyamának csúcsa. Meglátjuk, lesz-e „csúcsdöntés” az idén.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
