Bizonytalan idők

Rendhagyó évet tudhatnak maguk mögött a különböző befektetési alapokban megtakarítók, de még maguk az alapkezelő cégek is. Utóbbiak mindenekelőtt azt kénytelenek konstatálni, hogy az elmúlt évtizedben dinamikusan bővülő szektor növekedése megtorpant, s a korábbiakhoz képest élesebb lett a verseny – a magas reálkamatok miatt újra csábítóvá váló forint bankbetétekkel szemben. A befektetők pedig leginkább néhány jól bejáratott, eddig olajozottan működő “hüvelykujj-szabályt” kénytelenek felülvizsgálni, kezdve azzal az “alapigazsággal”, hogy az állampapír-befektetésen kizárólag nyerni lehet, egészen odáig, hogy a magyar tőzsdén – legalábbis az utóbbi évek tapasztalatait tekintve – csak a bukásra van esély.

FURCSASÁGOK. A most lezárult év bebizonyította, hogy az államkötvénybe fektető alapok esetében szigorúan különbséget kell tenni a hosszabb, illetve a rövidebb lejáratot favorizáló instrumentumok között, a hazai részvénybefektetéseknél nem kell feltétlenül a biztos veszteségre felkészülni, a nemzetközi alapok, a nemzetközi diverzifikáció megtestesítői viszont furcsa módon szinte halálra vannak ítélve a forint erősödése miatt, hiszen a hozamnyereséget szinte teljes egészében elolvasztotta a hazai fizetőeszköz kurzusának emelkedése. A legfőbb tanulság azonban most is az, amit az alapkezelők és a befektetési tanácsadók nem győznek elégszer hangsúlyozni: nem szabad a múlt eredményeiből véglegesnek hitt következtetéseket levonni a jövőre nézve, a sikeres befektetési stratégia mindig egyéni meggyőződésből ered, soha nem a többiek, a tömeg követéséből. Aki 2002-ben – kötvény- és részvényalapok esetében egyaránt – éppen mindig az előző negyedév teljesítménye alapján hozta meg befektetési döntését, szinte biztos, hogy veszteséget könyvelt el.

TANULSÁGOK. “A befektetőknek újra kell értelmezniük mindazt, amit az államkötvényalapokról eddig gondoltak” – hangsúlyozza Szabó László, a ConCorde Alapkezelő Rt. vezérigazgatója. Szerinte a tavalyi esztendő a legjobb példát szolgáltatta arra, hogy még ezen a biztosnak tűnő piacon is fel kell készülni nagyobb ingadozásokra, attól függően, hogy valaki hosszabb vagy rövidebb lejáratú állampapírokban tartja a pénzét. Előbbiek ugyanis kifejezetten “csapdaként” működtek. Könnyen megesett, hogy veszteséget volt kénytelen elkönyvelni az, aki 2002 januárjában választotta egyik vagy másik ilyen konstrukciót, majd a pénzt nyáron vette ki belőle. Az egyévesnél hosszabb lejáratú, fix kamatozású állampapírok átlagos árfolyamát mutató MAX index például az év első hónapjaiban még jó hozamot mutatott, ám májusban – amikor kiderült, hogy megállt az infláció csökkenése, s a befektetők a korábban még jónak tartottnál magasabb hozamot vártak el – e papírok áresésbe kezdtek. Aki tehát az állampapírok magas árfolyama idején (például január végén, de mindenképp a május közepe óta tartó csökkenés előtt) szállt be egy ilyen alapba, majd az árfolyamesés után adta el befektetési jegyeit, az vesztett a bolton.

A múlt év másik furcsasága a BUX és a hazai részvényekbe fektető alapok viselkedése volt, ami – Szabó László szerint – több tanulsággal is szolgált. A részvénybefektetés alapigazságaként kezelt felszólítás például, miszerint a papírokat hosszú távon kell tartani, csak részben bizonyult helytállónak. A pesti börzére fektető alapokkal 2002-ben például már rövid távon, éven belül is tisztes hozamot (forintban 11 százalékos, dollárban számolva pedig – a forint erősödése miatt – 33 százalékos nyereséget) lehetett elkönyvelni, ami egyben arra is bizonyíték, hogy rossz nemzetközi környezetben egy kis piac is szolgálhat kellemes meglepetéssel.

Egy nehéz év  A befektetési alapoknak az elmúlt években rendre ütemesen bővülő piaca 2002 nyarának végén megtorpant, majd 830-840 milliárd forintos értéken stagnált az összesített nettó eszközérték, a különböző alapkezelők által gondozott teljes vagyon jelenleg meghaladja a 900 milliárd forintot. E megakadás a piaci elemzők szerint több tényezővel is magyarázható: a befektetők kedvét és bizalmát valószínűleg leginkább az tépázta meg, hogy a tőkepiaci árfolyamok finoman szólva sem alakultak valami fényesen, emellett pedig a magas reálkamatok miatt a megtakarítók újra felfedezték a forint alapú banki lekötéseket, amelyek kisebb kilengések mellett nyújtanak versenyképes hozamot. Alig következett be változás a különböző alaptípusok közötti arányokban: a megtakarítások nagy részét – több mint 70 százalékát – továbbra is az államkötvényalapok adják. Az újonnan megjelent ingatlanalapok által kezelt vagyon dinamikusan emelkedett, majdnem megháromszorozódott, de még így is alig 1 százalékát teszik ki az összes nettó eszközértéknek. Érdekes egyébként – és a befektetők lelkének mélységeit mutatja -, hogy a jelentős árfolyamveszteségeket elkönyvelő nemzetközi részvény- és kötvényalapokból az emberek, habár újabb összegekkel sem növelik a befektetéseiket, alig-alig vonják ki a pénzüket. Ezek a befektetők inkább készek “kibekkelni” még egy darabig, mint elkönyvelni a fájdalmas veszteségeket. “A befektetési alapok által kezelt vagyon ismét dinamikus növekedésnek indul˝ – véli Fatér Gyula, a Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetségének elnöke. A szakember a jövőt abban látja, hogy az alapok a bankbetétektől vonhatnak el likviditást, illetve tőkét. Nagyobb ugrás szerinte akkor várható, ha beindul a részvénypiac, s a befektetők ismét a részvényalapok felé fordulhatnak. A bővülést erősítheti az is, hogy az új tőkepiaci törvény hatására számos új termékfajta jelenik meg a piacon. Már több cég is elindította a más alapok jegyeit vásároló “alapok alapját”, megjelentek a tőke- és hozamgaranciát ötvöző garantált alapok, s különböző projekt- és indexalapok felbukkanása is várható, amelyek mind-mind új befektetői réteget vonzhatnak a piacra. A szakember a nemrégiben bejelentett BudaCash-Eastbrokers megegyezés mintájára (eszerint az utóbbi cég végzi az alapkezelői tevékenységet) arra számít, hogy az alapkezelői piacon a brókercégekéhez hasonló összeolvadási hullám zajlik le a következő két-három évben, és az alapkezelők, amelyek a folyamat végén versenyben maradnak, az Európai Unió piacán is képesek lesznek megállni a helyüket. A befektetési alapokban történő megtakarítás egyik vonzereje, hogy immár évek óta stabilak a hozzájuk kapcsolódó adókedvezmények, amelyek egyelőre nem is változnak. A januártól megszüntetett árfolyamnyereség-adó például 2002-ben kifejezetten csábítóvá tette az alapokat a részvénybefektetésekkel szemben. A befektetési jegyek hozama, illetve a nyíltvégű befektetési jegyek visszaváltásakor elért nyereség továbbra is kamatnak számít, ezért adókulcsa 0 százalék maradt. A megtakarításhoz ráadásul befektetési adóhitelt is igénybe lehet venni. A nyilvánosan kibocsátott befektetési jegyek tőkeszámlára helyezhetők és így – egyéb feltételek megléte esetén – adóhitelre jogosítanak. Az adóhitel nagysága attól függ, hogy az átlagos éves befektetés (átlagos éves tőkeszámla-állomány) nagysága miként változott az előző évhez képest. Ha növekedett, a növekmény 20 százalékát, de maximum 200 ezer forintot az adóbevallás elkészítésekor vissza lehet igényelni, csökkenés esetén pedig vissza kell fizetni. Figyelni kell azonban arra, hogy az 1999-et megelőző években a visszaigénylés kulcsa 30 százalék volt, így arra az időszakra vonatkozóan a visszafizetésnél alkalmazandó kulcs is 30 százalékos.

A másik váratlan fejlemény a külföldi, devizalapú befektetések kudarca volt. Szabó László szerint az idén egyértelműen kiderült, hogy a sokszor unalmasnak, eseménytelennek tartott Budapesti Értéktőzsde egyfajta “nyugalmas kikötő” lehet a kifejezetten volatilis nemzetközi piacok viharai közepette, hiszen utóbbiak rizikóját az áresések lehetősége mellett még az árfolyam- és devizakockázat is erősíti. A hazai fizetőeszköz tekintélyes erősödése ráadásul a külföldi részvényeken esetlegesen elért árfolyamnyereséget elolvasztotta, és 10-20 százalékos veszteséggé alakította, a középtávon legfeljebb 2 százalékos reálhozamot kínáló devizakötvényeken pedig biztos volt a bukta. A Hunnia Alapok kezelője, Orbán Gábor például a devizaalapú kötvény alapokat éppen ezért egyenesen “halálra ítélt” konstrukciónak tartja, és egyértelműen az tanácsolja, hogy a magánbefektetők ne is kalkuláljanak velük. Ezeket legfeljebb olyan cégeknek lehet ajánlani, amelyek euróban kereskednek, s a bankszámlájuk alternatívájaként parkoltatnak ilyen alapban pénzt.

TANÁCSOK. “Talán még soha nem volt olyan helyzet, hogy év végén ilyen nehezen eldönthető kérdésekkel találja szemben magát a vagyonkezelő” – panaszkodik Szabó László, aki szerint mind a kamatok, mind az állampapír- és részvénypiac kilátásait tekintve szinte csak bizonytalanságot lehet látni. Éppen ezért az átlagos magyar háztartás szükségleteit és megtakarításait tekintve összességében azt tanácsolja, hogy a pénz 70 százalékát állampapír konstrukciókban tartsák (fele-fele arányban megosztva hosszabb és rövidebb lejáratúak között), a maradék 30 százalékot pedig magyar részvényalapba helyezzék a magánbefektetők. Orbán Gábor ugyanezen okokból az éven belüli megtakarítások esetében 70-80 százalékban a pénzpiaci alapokat, a fennmaradó részre pedig (fele-fele arányban) a hazai részvény- és kötvényalapokat ajánlja. Az éven túli befektetéseknél 40-40 százalékban államkötvény- és pénzpiaci, 20 százalékban pedig a hazai részvényekbe fektető konstrukciókat lát ésszerűnek.

KILÁTÁSOK. Az óriási bizonytalanságot az állampapírpiacon a kamatok és az infláció, szélesebb értelemben az államháztartás egyensúlyának jövője okozza; ezek azt vetítik előre, hogy az árfolyamok jelentős méretű ingadozására kell berendezkedni. Orbán Gábor szerint a nagy kérdés az, hogy az uniós konvergencia-folyamatot, a maastrichti követelményekhez szükségszerűen közelítő inflációs és kamatszintet mennyiben bolygatja meg a 2003-as költségvetés, amit a szakemberek szinte egyöntetűen tarthatatlannak ítélnek. A “kamubüdzsének” is becézett dokumentum ugyanis olyan, 4,4 százalékos gazdasági növekedési szintre épít, amelyet a recesszióval küszködő nemzetközi környezet, valamint az állami beruházások és a belső kereslet visszafogása is kétségessé tesz. Sötét ló, hogy az előre jelzettnél várhatóan nagyobb államháztartási hiány infláció-felhajtó hatását mennyiben lesz képes ellensúlyozni az erős forintra és a magas reálkamatokra építő szigorú jegybanki politika. Orbán Gábor azonban azt valószínűsíti, hogy az Európai Központi Bank kamatcsökkentő lépéseivel összhangban a Magyar Nemzeti Bank is mérsékelheti a kamatszintet, ami összességében a hosszabb futamidejű kötvények árfolyam-erősödését vonhatja maga után.

A toplista-készítés módszertana  A vizsgálatba bevont 79 alapot az elmúlt 12 hónapban elért teljesítménye alapján rangsoroltuk. Az első helyezést elért alap 1 pontot, míg az utolsó 79 pontot kapott. Az elért pontszám az adott cég által kezelt alapok teljesítmény alapján elért helyezéseinek összege, míg az átlag az elért pontszám és az alapkezelő által kezelt alapok számának hányadosa. Az eredmények a 2002. november 28-i zárónapot megelőző 12 hónap teljesítményét mutatják. A vizsgálatban csak azok az alapkezelők kaptak helyet, amelyek legalább 3, egy évnél régebben működő nyílt végű alapot kezelnek. A vizsgálat nem tesz különbséget a különböző alaptípusok között, azokat egy halmaznak tekinti. A kezelt vagyon oszlopában az adott cég vizsgált alapjaiban kezelt együttes vagyon értéke található.

Ugyanígy bizonytalanok a magyar részvénypiac kilátásai is, a hazai papírok árfolyamát a kifejezetten borúlátó nemzetközi jóslatok húzzák lefelé, az uniós csatlakozásból eredő konvergencia hatások pedig tolják felfelé. Orbán Gábor úgy véli, a magyar részvények még a tavalyi növekedés után is alulértékeltek, a blue chipek ráadásul biztos piaccal rendelkeznek, aminek az uniós belépő előtti utolsó évben érvényesülnie kell. Szabó László mindehhez azt teszi hozzá, hogy a magyar részvények mindegyike “külön sztori”. A Molnál a gázárak rendezésének lehetőségei, a Matávnál a nemzetközi telekom szektor megítélése, a Richternél a forint/dollár keresztárfolyam alakulása, az OTP-nél pedig a kamatpolitika olyan kérdés, amelynek megválaszolása pozitív és negatív irányban egyaránt befolyásolhatja az árfolyamot. A nemzetközi devizarészvény-alapoknak nem sok biztatót jósolnak a szakemberek, inkább a 2002-es évhez hasonló veszteségeket és bizonytalanságot jeleznek előre erre az esztendőre is. Orbán Gábor szerint ennek legfontosabb oka, hogy sem az Európai Unióban, sem az Egyesült Államokban nem látszanak a jelei a recesszió-közeli állapotból való kilábalásnak. Ráadásul az iraki konfliktus lehetősége Damoklész kardjaként, klasszikus kockázati tényezőként lebeg a világ összes börzéjét meghatározó amerikai tőzsdék fölött. A deviza részvényalapokat éppen ezért rövid távon egyáltalán nem, de hosszabb távon is csak az igazán kitartóknak ajánlja a szakember. A bizonytalanság ellen – fűzi hozzá mindehhez Orbán Gábor – a legjobb “orvosság” továbbra is a diverzifikálás, akár még ezen rossz kilátásokkal bíró konstrukciók felhasználása mellett is. Mindazonáltal az elemzők szerint továbbra is az a legjobb tanács, hogy a megtakarítások elhelyezésénél hosszabb távon kell gondolkozni, nem pedig hónapról hónapra ide-oda ugrálni a különböző alaptípusok között. Ez persze nem zárja ki, hogy a befektető saját érdekében, legalább negyedévente “rápillantson” megtakarításainak teljesítményére és – lehetőleg egy szakember segítségével áttekintve a következő időszak várható eseményeit – megtegye a szükséges módosításokat.