Kis és közepes cégek helyzete – Vállalkozunk, tehát vagyunk

Magyarországon a mai sikeres középvállalkozók legtöbbje még irigykedve nézte az Onedin-család hosszúra nyúló folytatásos sorozatát a nyolcvanas évek közepén, s remélni sem merte, hogy neve egyszer majd egy prosperáló, több tucat, vagy akár néhány száz embernek munkát adó vállalkozással fonódhat össze. Ugyanakkor éppen ez a sorozat mutatta meg, hogy a fejlett világban több évszázados tradíciója van az egyéni kezdeményezésekből kinőtt vállalatoknak, miközben nálunk a sokszori fordulatok következtében inkább a derékba tört egyéni és vállalati karrierek a jellemzőek.

Az elmúlt években azonban valami megmozdult ezen a fronton is. Természetesen csupán egy hosszabb folyamat kezdetéről van szó, de a fejlődést jól mutatja, hogy kiadónk Üzlet&Siker című magazinjának másfél hete megtartott rendezvényére még a szervezők szerint is meglepően népes és lelkes vállalkozói kör verbuválódott. A minőségdíjas kis- és középvállalkozók mögött álló vezetők, valamint cégeik mutatói egyértelműen jelzik a konszolidálódó vállalkozói környezetet (a Minősített Vállalkozás pályázat néhány díjazottjáról lásd külön írásainkat).

Családi alapon Családi alapon Zsurovits János, New Network Kft. A Matávnak is szállítanak.  A New Network Kft. olyannyira családi vállalkozásnak minősül, hogy Zsurovits János ügyvezető igazgató mellett a vállalat két másik vezetője is a legszűkebben vett famíliába tartozik. Zsurovits János felesége a pénzügyi és számviteli területet vezeti, gyermekük, a huszonéves Zsurovits István pedig a kereskedelem, a marketing, a minőségügy és a projekt-lebonyolítás felelőse a közel 20 fős kisvállalat élén. A cég – amely az Üzlet&Siker minősített vállalkozásai közt a kereskedelmi kategória különdíját kapta, az 1-5 milliárd forintos árbevétel sávban – éppen tíz éve működik, s stabilitását a telefontársaságok számára szállított digitális alközponti rendszerek importjával, telepítésével és karbantartásával alapozta meg. A korai kezdésnek köszönhetően már 1995-ben országos terjesztői hálózatot szerveztek, s számtalan adatátviteli termék kereskedelmébe fogtak. Jelenleg a Matáv minősített beszállítói, s legfontosabb szállítói az ISDN telefonkészülékeknek. A másik fő partnerük a szakmai körökben ismert, optikai adatátviteli kábeleket gyártó Huber+Suhner cég. Ez a kapcsolat olyannyira szorosra sikeredett, hogy mostanában indul el az optikai kábelek gyártása a közelmúltban új telephelyre költözött New Network Kft.-nél, svájci licenc alapján. A mintegy 20 millió forintos beruházás a cég vezetője szerint két-három éven belül megtérülhet. Zsurovits János úgy érzi, ma már a bankok sokkal több hitellehetőséget kínálnak számukra, s csak arra kell nagyon odafigyelni, hogy a felvett összegeket jövedelmező üzletbe fektessék, hiszen azt vissza is kell majd fizetni.

HELYÜKÖN VANNAK? Kényelmes helyzetről persze korántsem lehet beszélni, ám Kállay László, a Magyar Gazdaságelemző Intézet igazgatóhelyettese úgy látja: sokan szeretik ugyan pesszimistára színezni a képet, azért a fejlettség tekintetében gyakorlatilag a helyén van a hazai kkv-szektor. Az ország teljesítményéhez és általános jellemzőihez mérve a kis- és középvállalkozók munkamegosztásának jelenlegi foka megfelelőnek mondható. Ez jól lemérhető azon, hogy egy adott ország kis és közepes cégei milyen addicionális szolgáltatásokra tartanak igényt. Az egyik ilyen pozitív mutató, hogy adótanácsadási és számviteli szolgáltatásokat a működő vállalkozások mintegy háromnegyede veszi igénybe, de nem állunk rosszul a távközlési infrastruktúra, vagy a marketingszolgáltatások használatával sem. Ma már eléggé fejlettek az üzleti szolgáltatások, s a belföldi hirdetési piac is sokat erősödött az utóbbi időben. Mi több, ha csupán a 10 főnél többet foglalkoztató vállalkozásokat vesszük számba, akkor ezek a mutatók némileg tovább javulnak. “Igaz, a hasonló fejlettségű országok mezőnyéből nem emelkedünk ki” – teszi hozzá Kállay László.

Saját úton Babos János, Process Solutions Kft. Az önállósodás után is sikerült megtartani az ügyfelek többségét.  Az árbevételét az elmúlt három évben közel tízszeresére növelő Process Solutions Kft. – amely a szolgáltatási kategória különdíját kapta, a 0,5-1,0 milliárd forintos árbevétel sávban – lényegében egy multinacionális cég gyermekeként született, s a mostanság divatos vezetői kivásárlással vált magánvállalkozássá. Babos János, a cég vezetője az Arthur Andersen agilis könyvvizsgálójaként kezdte pályáját a kilencvenes évek elején. Ezt követően elkerült alma materéből, s a 13 leánycégből álló Rolitron-csoport kontrolling területét vezette. Négy évvel ezelőtt korábbi főnöke azonban megkereste azzal az ajánlattal, hogy az Arthur Andersen alakuló pénzügyi és számviteli cégét vezesse. Az anyacég eleinte sok segítséget nyújtott, ám a multi felbomlása során a Process Solutions is nehéz helyzetbe került, hiszen bizalmi iparágról van szó. A cég egyik fő profilját adó menedzsment tanácsadást így ezúttal saját vállalatukon kellett “tesztelniük”, különösen, ami a válságmenedzselést illeti. Babos János végül ez év áprilisában vásárolta ki az Arthur Andersen tulajdonrészét. Elmondása szerint nem volt könnyű időszak az elmúlt fél év, de végül sikerült megtartaniuk az ügyfelek döntő többségét, illetve az elmúlt időszakban mintegy 15 új ügyfelet szereztek. Jelenleg mintegy 100 ügyfélnek végeznek különböző pénzügyi outsourcing tevékenységet.

Szélesedtek a hitellehetőségek is. Mint az Üzlet&Siker egyik minőségdíjasa, Zsurovits János, a New Network Kft. alapítója mondja, ma már nem nekik kell “a bankok után szaladniuk”, hogy hitellehetőséghez jussanak. Ráadásul korábban nemritkán 8-10-szeres fedezetet kértek a pénzintézetek a hitelezésnél, így nem csupán a kamatok voltak magasak, hanem a jelentős fejlesztési kölcsönöket is csupán a legtőkeerősebb vállalkozások érhették el. A hitelcsapok megnyílása viszont jó esélyt ad a vállalkozásoknak a megerősödésre.

Az elmúlt bő egy évtizedben az életképes vállalkozások meg is vetették a lábukat a piacokon, s a szakértők szerint arra is képesek lesznek, hogy az uniós kihívásoknak megfeleljenek. A Minősített Vállalkozás pályázat egy újabb jelzés a tekintetben, hogy kreativitással és némi szerencsével minimális tőkéből is számos sikertörténet született az országban.

MIKROGONDOK. Probléma persze akad ma is bőven. Bartha Attila, a Kopint-Datorg kutatóintézet munkatársa szerint komoly gond, hogy a működő vállalkozások 96 százaléka a 10 főnél kevesebbet – jellemzően egy-két főt – foglalkoztató, úgynevezett mikrovállalkozások kategóriájába tartozik. Ez lényegében azt jelenti, hogy a valódi értelemben vett kis- és középvállalkozásnak számító kör jóval 30 ezer alatti. Egyébiránt a kutató szerint a mikrovállalkozások zöme nem is működik társaságként: lényegében önfoglalkoztatásra jött létre, legfeljebb segítő családtagokat alkalmaz. Eredményeik – jellegükből fakadóan – nem tekinthetők vállalkozási eredményeknek, ahogyan beruházásaikról sem dönthető el, mely részük szolgál a klasszikus értelemben vett fogyasztásra, hiszen a kettő a gyakorlatban összekeveredik. Ezek a mikrocégek arra is alkalmatlanok, hogy a gazdasági célprogramokba hatékonyan bevonják őket. A Kopint-Datorg egyik közelmúltbéli felmérésben szereplő becslés alapján az összes működő termelő jellegű vállalat közül csupán 9 ezer az, amely alkalmas lehet arra, hogy nagyobb cégek beszállítójává váljék, holott a mikrocégekkel együtt százezres nagyságrendű mezőnyről van szó.

Vegyszermentesen   Berta Zoltán, Bio-Drog-Berta Kft. A termelés mellett a kezdetektől fogva maguk végzik a tartósítást és a csomagolást is. Berta Zoltán egy kis délvidéki faluban indította el családi vállalkozását, amelyhez apró földbirtokán kívül csak agrármérnöki végzettsége, valamint őszinte lelkesedése szegődött társul. Édesapja a rendszerváltás előtt Fajszon az országszerte ismert termelőszövetkezet elnöke volt. Mivel maga is agrárközgazdászi végzettséget szerzett Gödöllőn, joggal számíthatott szép előmenetelre a helyi szövetkezetben. Az új idők azonban derékba törték a kijelölt karriert, így a kilencvenes évekre más megélhetés után kellett néznie. A szövetkezet fellazulásával jött tanácstalanság hamar elpárolgott, hiszen az állam ekkortájt mondott le paprikatermelési monopóliumáról, így kezdetben – 1 holdas törpebirtokán – a Berta család is ebből próbált megélni. Hála a paprika témában Gödöllőn írt szakdolgozatának, Berta Zoltán korán felismerte, hogy a “hagyományos paprikázás” önmagában nem biztosít igazi kitörési lehetőséget. Mivel már a nyolcvanas évek eleje óta olvasója volt a nyugati szaksajtónak, hamar felfigyelt a biogazdálkodásban rejlő üzleti lehetőségekre. Csatlakozott hát az országban újonnan alakuló Biokultúra Egyesülethez. Rajtuk keresztül ismerte meg az első németországi partnert is, s nyugati megrendelésre még abban az időben biogazdálkodásba fogtak. Ettől kezdve kizárólag exportálták a fűszerpaprikát, a belföldi forgalmazást csupán a múlt évben kezdték meg. Az eltelt években sokat fejlődött a vállalkozás. Ma már 56 környékbeli család folytatja a gyötrelmes, ám a hagyományosnál jobban jövedelmező biogazdálkodást. Ebben a magántulajdonú integrációban ma 24 növényfajt termelnek vegyszermentesen (de gépi munka segítségével), összesen 87 hektárnyi területen. Mint Berta Zoltán a Figyelőnek elmondta, a kezdetektől fogva maguk végzik a tartósítást, a csomagolást is. A fődíjas minősített vállalkozás, a Bio-Drog-Berta Kft. húzóerejét ma a homoktövis jelenti. Ez a különleges szibériai növény arról nevezetes, hogy sokszorosára növeli a szervezet radioaktív-sugárzás tűrőképességét. Ennek háborús célokból nemesített fajtáját a csernobili katasztrófát követően használták az ukrán lakosság körében, s Berta Zoltán ekkor figyelt fel a lehetőségre. Nem is nyugodott addig, amíg meg nem szerzett magának egy példányt ebből a nemesített fajtából. Ez a közelmúltban fordult termőre, s a “suttogó propaganda” révén rövid idő alatt igen keresett cikké vált.

Persze a statisztikai besorolás nem mindig tükrözi pontosan a valóságot, ám a tényleges kkv-réteg valóban rendkívül szűk – legalább is a fejlett országokéval összehasonítva. A privatizáció lezárultával a vállalkozások számának hazai növekedése le is lassult, s inkább csökkenő trend érvényesül, főleg a piaci szelekció következtében. Kállay László szerint ugyanakkor nálunk még mindig jobb a helyzet, mint a tőlünk keletebbre fekvő országokban. A hozzánk hasonló uniós tagállamokkal – Portugáliával vagy Görögországgal – szembeni lemaradásunk pedig korántsem behozhatatlan. A szakértő szerint ezekben az országokban is igen sok a mikrovállalkozás – igaz, ott a koncentrációs folyamat némileg előrehaladottabb. “Nagyobb elmaradások az uniós átlagtól főleg a stratégiai tanácsadás területén érzékelhetők” – teszi hozzá Kállay. A tipikus magyar középvállalatok uniós társaiknál jóval szerényebb mértékben vesznek igénybe menedzsment tanácsadói szolgáltatásokat, HR-stratégiájukat sem professzionálisan alakítják, és a számítástechnikai szolgáltatások, azaz az e-gazdaság területén is van még mit javítani. (Ez utóbbi területen is megtörténtek azonban az első biztató lépések: már létezik szabályozott e-aláírás, s az adóhatóságok és a cégek között is van példa az elektronikus adatcserére.)

A tapasztalatok szerint – főleg a kilencvenes évek közepéig – a hazai vállalkozók hajlamosak voltak egyoldalú függőséget kialakítani nagyobb, tőkeerősebb, elsősorban nyugat-európai partnercégekkel. Mára ezek a relációk lényegében stabilizálódtak, sőt meg is merevedtek. “Évek óta nem alakulnak tömegesen újfajta termelési kapcsolatok” – állítja Bartha Attila, aki szerint a fenti aszimmetria meglehetősen hátrányos.

HIÁNYOS KOOPERÁCIÓ. Kállay úgy látja, inkább az okozott problémát, hogy a magyar üzletemberek sok esetben lassan eszméltek rá: az ő partnerük is üzleti önérdekből dolgozik, konkurenseket pedig egyik tőkeerős cég sem kíván házon belül “felnevelni”. Másfelől pedig a recesszió idején a fejlett világ társaságai először az efféle kooperációkhoz nyúlnak hozzá, ha vissza kell fogniuk az aktivitást a nehéz időszak átvészeléséhez. Bartha Attila szerint a fent vázolt kapcsolatok kialakulása következtében a technológiai kooperáció sem igazán létezik. Helyette a “képlet” lényege, hogy az erősebb partner hozza a termékeket és a technológiát, illetve a megrendelések nagy részét, így a termelői tevékenység az esetek nagyobb részében a bérmunka szintjén ragad le. Ez viszont nem a hazai kreativitás hiányosságaival magyarázható, inkább a fejlett és a felzárkózó gazdaságok közt kialakuló munkamegosztással, amit az említett önérdekek mozgatnak.Szintén rontja a hazai kkv-szektor kilátásait, hogy a vállalatok együttműködési hajlandósága igencsak gyerekcipőben jár. A bérmunkához képest komoly elmozdulás lehetne a Dánia, Ausztria, vagy Olaszország egyes részeire jellemző kooperatív termelési modell átvétele. Ennek lényege – az állandó információcserén túl – az, hogy a nagyobb társaságok felé a kis- és közepes cégek közösen lépnek fel, javítva ezzel beszállítói esélyeiket. “Hogy ez valóban így legyen, a hazai vállalkozói kultúrának is javulnia kellene, hiszen általánosan jellemző az erős individualizmus” – mutat rá Bartha Attila. Magyarán a társaságok tartanak attól, hogy adataik kiszolgáltatásával sebezhetőek lesznek. Amennyiben a nagy cégek beszállítói konferenciákat tartanak, azaz maguk keresik meg ajánlataikkal a kisebbeket, akkor bőven akadnak jelentkezők, ám a mérethatékonyság hiányosságait csak a valódi kooperációk pótolhatják, az individuális partnerkeresés nem.

A termeléshez kapcsolódó kutatásokkal rosszabb a helyzet, azokat ma még érdemes “bagóért” eladni nyugatra. Egyfelől a kutatók, feltalálók nem is gondolnak a hasznosításra, s ha mégis, akkor sem nagyon találnak olyanokat, akik egy-egy ilyen iparban hasznosítható újítás fejlesztéséhez forrásokat is felhajtanának. Így nem meglepő, hogy jobbára amerikai egyetemeken kötnek ki azok, akik egyedi és jól hasznosítható ötletekkel gazdagítanák a világot. Hozzá kell tenni azonban, hogy a kutatásoknál fontos szerepet játszó “üzleti gondolat” Európa fejlettebb felén is jóval gyengébben jelenik meg, mint az Egyesült Államokban.

A BÜROKRÁCIA KÖZBESZÓL. A vállalkozások életét nem csupán a sokat hangoztatott tényezők – az erős forint, vagy a növekvő bérterhek – sújtják, hanem sok esetben adminisztratív akadályok is. A Business Basic Foundation közelmúltbeli felmérése az export elindítását akadályozó tényezőkre kérdezett rá, s ez ügyben a legtöbb cég (a megkérdezett 60 társaság 14 százaléka) meglepő módon a vámügyintézést említette az első helyen. Sőt, ha a jogi engedélyezés bonyolultságára panaszkodókat is ide számítjuk, akkor minden ötödik cég azért nem exportál, mert a jelenlegi engedélyezetési és vámügyintézési procedúra körülményessége és költségessége ezt számára lehetetlenné teszi.

A kkv-szektor segítését – legalábbis a retorika szintén – az Orbán-kormány is látványosan zászlajára tűzte, átütő sikert azonban nem sikerült elérnie. A jelenlegi kormány, új jelszóra cserélve a régieket, ugyancsak elkötelezettnek mutatkozik e kör iránt, ám a vállalkozói kritikák szerint a Smart Hungary program (Figyelő, 2002/36. szám) egyelőre csak írott malaszt. Továbbgondolása, a Gazdasági Versenyképesség Operatív Program, ugyancsak lassan és nehézkesen indul, s a jelek szerint nehezen talál utat a valóban támogatásra érdemes körhöz. A sikerhez persze arra is szükség van, hogy az aspiráns vállalkozók megfelelő háttérrel rendelkezzenek a támogatások befogadására. Az állami intézmények és a gazdasági kamarák hiába igyekeznek több támogatási lehetőséget felmutatni – például az állami eszközökkel is segített klaszteresedési folyamattal -, ha a befogadói oldalon nincsenek meg a kellő feltételek. 

Kicsikre szabva  Meglepődött az áron Szántó Lajos, a Rolla ügyvezetője, amikor az 1994-ben bevezetett integrált vállalatirányítási programját le akarta cserélni és az SAP kkv-modullal ismerkedett. A nagyvállalati szoftverszállító hírében álló SAP olyan megoldást dolgozott ugyanis ki 2000-ben, amely a közepes nagyságú cégek számára is elérhetővé tette a termék alkalmazását. Az SAP megoldásának nemcsak az ára volt versenyképes, de számos más előnye is akadt: így például ezt a környezetet találta a Rolla legtöbb partnerénél. Vonzó volt az is – ismeri el -, hogy a cég megítélése az SAP bevezetésének következtében egyik napról a másikra javult. “Általános tapasztalat, hogy a nagyvállalatok beszállítójaként azonosítanak bennünket” – mondja Török János, az SAP e szektorért felelős regionális menedzsere -, pedig stratégiánkban mind a konszern szintjén, mind pedig a térségben egyre nagyobb szerep jut a kisebb, 15 milliárd forint árbevételnél kisebb cégeknek.” Jelenleg Magyarországon a forgalom mintegy 8 százalékát realizálják a kkv-ből, s középtávon konszerszinten is 15-20 százalékot is elérheti ez az arány. Magyarországon és a hozzá hasonló kis piacokon már korábban is megfogalmazódott az igény a kisebb árbevétellel rendelkező cégek kiszolgálására, ezért Kulcsrakész SAP néven speciális terméket hozott ki a magyar leányvállalat. Az IT-költések nemzetközi visszaesése azonban globális cselekvést tett szükségessé, s ennek megfelelően az SAP megvásárolta a Topmanage izraeli szoftverfejlesztő vállalkozást. Így három kategóriában tud integrált megoldást kínálni a cégeknek: a legkisebbek az SAP Business One-t vásárolhatják meg (Magyarországon a jövő év folyamán), ez már-már dobozos terméknek minősül. A tervekben az szerepel, hogy e megoldást az ország egész területén 50 kilométeren belülről be lehet szerezni, s így a folyamatos karbantartás is megoldható. Az SAP felmérései szerint legalább 15 ezer e kategóriába tartozó cég van az országban. A második csoport már lényegesen kisebb, mintegy 3000 cég tartozik bele 1 és 15 milliárd forint közötti árbevétellel. Nekik a waldorfi SAP központ az All in One (mindent egyben) néven futó iparági megoldásokat javasolja, amelyek közé a Kulcsrakész SAP is beletartozik. Ez – bár a kifejezést mindig elutasítják a cégnél – a my SAP.com csúcstermék “lebutított változata”. “Valójában arról van szó – mondja Török -, hogy csak azt vásárolja meg az ügyfél, amire szüksége van, de ezt nem a bevezetési projekt során szabjuk rá, hanem iparági specifikációknak megfelelően előre konfiguráljuk.” “A kínálati és a keresleti oldalon egyaránt nyomás volt tapasztalható a kkv-megoldások terén” – mondja Szkurka János, a Sun magyarországi marketingigazgatója, s a GKI általuk is támogatott vállalati IT-kutatásaira utal. Egyre kisebb cégek fedezték fel maguknak az e-business lehetőségeit és kerestek ehhez elérhető megoldásokat, valamint hardvert. A szintén drágának és csak nagyvállalatok számára elérhetőnek tartott Sun most már európai forgalmának több mint 60 százalékát ilyen kedvezőbb árú berendezésekből realizálja. Igaz – ismeri el Szkurka – sok nagyvállalat is ezeket a kisebb gépeket választja, de a közepesek is egyre inkább hajlandóak egy másik gyártó terméke helyett az 1000 dollárnál olcsóbb Sunt megvenni, mégpedig azért, mert ezek üzemeltetése kevesebb szakértelmet kíván. Ez pedig nagyon fontos szempont Szántó Lajos szerint is. A kisebbek nem tudnak önmaguk fejleszteni, és arra sincs szaktudás a cégeknél, hogy a bonyolult rendszereket üzemeltessék. Éppen ezért egyre gyakrabban fordulnak ezek a cégek az outsourcingot kínáló szolgáltatók felé, mint ahogyan a Rolla is szolgáltatásként veszi igénybe az SAP-t. A Sun magyarországi kkv-üzletei is jelentős részben szolgáltató partnereken (például az Axelerón) keresztül valósulnak meg. Mindennek ellenére azonban hiba lenne azt mondani, hogy a magyar kkv-k általában kihasználnák az e-business lehetőségeit. Az 50 fő alatti cégek 73 százalékának van ugyan internetelérése (többnyire csak modemes), de csupán 36 százalékuk rendelkezik honlappal, azoknak az aránya pedig, amelyek részt vettek volna valamilyen “e-tranzakcióban”, már szinte kimutathatatlan. Igaz, ez a nagyoknál is 10 százalék alatti, ám az már elgondolkodtató – hívja fel a figyelmet a nehézségekre Szkurka János -, hogy a számok tavaly óta lényegében nem változtak.