Élet-Stílus

Harc a gonosz birodalma ellen

Ronald Reagan küldetésének érezte a kommunizmus elleni harcot, és hitt benne, hogy a Szovjetunió utolsó napjai még az ő elnöksége alatt eljönnek. A „gonosz birodalma” ellen küzdött, és ő került ki győztesen – emlékkonferencia Ronald Reagan születésének 100 évfordulója alkalmából.

Ronald Reagan Barry Goldwater 1964-es elnökválasztási kampányához csatlakozva kötelezte el magát végleg a politika és a Republikánus Párt mellett. Az NBC televízióban a kampány utolsó hetében félórás beszédet tartott, amiben már minden benne volt, amit később kormányzóként illetve elnökként vallott: az amerikai alkotmány illetve az alapító atyák eszméi melletti kiállás, a szabadság szeretete, az adócsökkentés követelése, a kisebb állam melletti érvelés, a szovjet kommunizmus fenyegetésével szembeni harc vállalása, a jövőbe vetett hit, és a jobb és baloldal közötti megosztáson való felülemelkedés. „Nincs jobb és baloldal. Fel és le van”- idézte Ronald Reagan szavait Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója.

a gonosz birodalma ellen

Egy vidéki srác a gonosz birodalma ellen. Ronald Reagan 1911-2004. címmel rendezett egész napos konferenciát a Terror Háza Múzeum és a Konrad Adenauer Alapítvány. Reagan 1981 és 1989 között volt elnök, hazájában úgy értékelik, döntő szerepe volt a Szovjetuniónak – ahogy ő nevezte, a gonosz birodalmának – a megdöntésében.

1966-tól kétszer választották Kalifornia kormányzójává, ahol felkészült az elnökségre: Az 1970-es évek vége felé, Ronald Reagan színre lépésével, majd elnökké választásával, nemcsak az amerikai politika változott meg, hanem az amerikaiak értékrendje is. Központi kérdéssé vált az USA tekintélyének visszaszerzése, ami egyet jelentett a Szovjetunióval és a latin-amerikai kommunista kalandorpolitikával való határozott szembeszegülés igényével.
A „gonosz birodalma”

Reagan ideologikusan közelített a külpolitikához, idegenkedett a jóléti állam bürokráciájától, elkötelezett volt a kínálatpárti gazdaságpolitika mellett. Fehér házi íróasztalán volt egy cédula, amin ez állt: „Nincs határa annak, amit, vagy ahova az ember elérhet, ha nem azzal foglalkozik, hogy kié lesz a dicsőség!” Meg volt győződve arról, hogy, hogy az USA-nak feladata van a világban: képviselnie kell a szabadságot és a demokratikus értékeket – fogalmazott a főigazgató. Biztos volt abban is, hogy a nagy ellenfél: a kommunizmus, saját belső ellenmondásainak köszönhetően, belátható időn belül megsemmisül. Hitte, és hirdette, hogy a kommunizmus nem más, mint az emberi történelemnek egy olyan bizarr fejezete, amelynek utolsó lapjait elnöksége alatt írják.

Ronald Reagan

Ronald Reagan

1983. március 8.-án Reagan figyelmeztette a Szovjetuniót, és annak új vezetőjét, Andropovot, hogy az USA hű marad elveihez és értékeihez, kiáll a szabadság mellett. A Szovjetuniót ugyanakkor a modern világban meglévő gonosz gócpontjának nevezte. Ezzel Reagan kétségbe vonta a Szovjetunió legitimitását és kiközösítette a civilizált világból. Ez nyílt hadüzenet volt. A feltartóztatás illetve enyhülés politikájának látványos befejezését, a felmorzsolás illetve felszámolás új politikájának kezdetét jelentett. A visszaszámlálás megkezdődött. A Szovjetuniónak, a „gonosz birodalmának” el kellett tűnnie a történelem süllyesztőjében. Mire Gorbacsov átvette az irányítást, Reagan már igencsak szűkre szorította a szovjetek mozgásterét.

„Bontsa le ezt a falat!”

1987. június 12.-én Nyugat-Berlinben, a Brandenburgi kapunál elmondott beszédében az USA elnöke nemcsak azt jelentette ki, hogy csak egy Berlin van (Es gibt nur ein Berlin), hanem azt is, hogy mindaddig, amíg Berlin közepét fal választja ketté, addig ez nem „német kérdés”, hanem az egész emberiség szabadságának a kérdése. Felszólította Gorbacsovot, hogy ne csak beszéljen a békéről, hanem tegyen is érte. „Jöjjön ide ehhez a kapuhoz! Gorbacsov úr, nyissa ki ezt a kaput! Gorbacsov úr, bontsa le ezt a falat!”

Tisztában volt azzal, hogy egy szovjet részről történő atomtámadás után a Szovjetunió kisebb kárt szenvedne, hiszen területe nagyobb, népsűrűsége viszont alacsonyabb, mint az USA-é. Azt is számtalanszor végiggondolta, hogy az első csapás elpusztítja az USA nukleáris arzenáljának nagyobbik részét, a szárazföldön állomásoztatott rakétáit. Olyan megoldást keresett, ami okafogyottá teszi a nukleáris támadófegyverektől való félelemre építő politikát. „Egy nukleáris háborút nem lehet megnyerni. Egyik oldalnak sem. Ezért nem szabad megvívni.”- mondta.

Gorbacsov lépéskényszerben

Teller Ede és Reagan között szoros kapcsolat alakult ki, részben a magyar származású tudósnak is köszönhető, hogy az elnök 1983. március 23.-án meghirdette csillagháborús programját. Ez egy olyan ballisztikus rakétavédelmi rendszer kifejlesztése volt, ami még jóval a becsapódás előtt, a levegőben semmisíti meg a támadó rakétákat. Gorbacsovot szinte megbénította a csillagháborús (SDI) fejlesztések perspektívája, a programot az első pillanattól kezdve az ördög művének tartotta, amit jól illusztrál a következő epizód.

Reagan és Gorbacsov

Reagan és Gorbacsov

A szovjet vezető lépéskényszerbe került. Úgy gondolta, ha reformokat vezet be, vagyis korszerűsíti a Szovjetuniót, növelheti gazdasága teljesítőképességét, és ezzel újra visszanyerheti manőverezési képességét. Glaznosztyot és Presztrojkát hirdetett, amivel teljesen szétzilálta a rendszert, ami felett aztán rekord sebességgel elvesztette az ellenőrzést – mondta Schmidt Mária.

Vlagyimir Bukovszkij, a szovjet idők ismert ellenállója szerint már az 1960-as években látható volt, hogy a téves koncepcióra épülő, rugalmatlan, modernizációra alkalmatlan Szovjetunió előbb-utóbb összeomlik. A rendszer mégis azért tarthatott ki ennyire sokáig, mert a Szovjetunió hihetetlenül gazdag ország volt, energiahordozókkal, ásványkincsekkel és vetésterületekkel oly bőven ellátott, hogy zseninek kellett lenni a tönkretételéhez – fogalmazott az emberjogi aktivista, akit Orbán Viktor pénteken tüntetett ki a kétpólusú világrend megbontásáért és a demokrácia előmozdításáért, valamint Magyarország szabadságának kivívásáért tett erőfeszítéseiért bőségben voltak az energiahordozók, az ásványok és a vetésterületek.

A szovjet külpolitika alapja a világ felszabadítása volt a kapitalista világ karmaiból, csakhogy a dél-amerikai, vietnami, afrikai kommunista rezsimek fenntartása a Kremlnek súlyos dollármilliárdokba került. Reaganról szólva azt mondta: „kivételes személyiség volt (…) úgy gondoljunk rá, mint aki segített annak elérésében, hogy szabadok legyünk”.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik