Szorosabban öleli Amerikát az Úristen

Hétfőn, a cancuni klímakonferencia első napján még semmi izgalmas nem történik, megválasztják az elnökséget, kitűzik a menetrendet, a résztvevők magyarul technikai kérdéseket tisztáznak. Lázas egyeztetést tartottak azonban a civilszervezetek, amelyből kiderült: komoly csaták várhatók a konferencián. A fő kérdés az lesz, hogy sikerül-e megegyezni a kiotói egyezmény folytatásában – mondta el az fn.hu-nak Benkő Dániel, a WWF Magyarország helyszínen tartózkodó munkatársa.

Isten és a globális felmelegedés

A konferencia kulcsszereplői a nagy üvegházgáz-kibocsátók: az Amerikai Egyesült Államok, Kína, Japán, az Európai Unió. Az amerikai civilek szerint a következő választások után ha Obama marad is az elnök, a törvényhozás többsége várhatóan republikánus lesz, így a következő években nem várhatunk a klímaváltozással kapcsolatos konkrét lépéseket az USA-tól. A helyzetet rontja az „átlag amerikai” elképzelése a klímaváltozásról: a globális felmelegedés annak köszönhető, hogy Isten szorosabban öleli a nemzetet – idézi benkő Dániel az amerikai zöldeket.

Afrikai civilek úgy vélik, országaik csak akkor vállalják a kibocsátás-csökkentést, ha a nagy szennyezőkre is kötelező, globális vállalások születnek, vagyis ha elfogadják a kiotói egyezmény folytatását. A fejlődő országoknak egyébként is komoly technológiai segítségre van szükségük a zöld gazdaság kiépítéséhez.

E segítség módja lehet egyben az első szakítópróba is. A fejlődő országok ugyanis az ENSZ, míg a vezető gazdasági hatalmak a Világbank égisze alatt képzelik el a támogatást, és fontos szempont még a beruházások nyomon követése, a támogatások felhasználásának átláthatósága. Ilyen mértékű betekintést a belügyeibe Kína egész biztosan nem fog megengedni.

Kína, a meglepetés

Borúlátásra ad okot Japán várható hozzáállása: minden bizonnyal elutasítja majd a kiotói folyamat megújítását. Gazdasági gondokra hivatkozva a klímavédelem háttérbe szorult, a szigetországban éppúgy, mint például Kanadában. A legnagyobb meglepetést ugyanakkor Kína, az egyik legnagyobb szennyező jelentheti az országban a „felszín alatt” végbement változások hatására.
Kína képviselője szerint a lakosság 65 százaléka az éghajlatváltozást tekinti korunk legkomolyabb környezeti problémájának. Többé-kevésbé az energiahiánytól is motiválva több városban központilag tették kötelezővé az energiatakarékos izzók használatát, és az ország már idén elérte a szélenergia részarányában 2020-ra kitűzött célt – emeli ki a WWF Magyarország szakértője.
Pletyka borzolja a kedélyeket

Elterjedt egy „pletyka” is a részvevők között, amely szerint a tavalyi dán módszerhez hasonlóan Mexikó is az országok egy szűk körével próbál megoldást kidolgozni a többség feje fölött. A koppenhágai klímacsúcs 2009-ben ugyanezért majdnem feloszlott, idén is nagy felháborodás fogadta a hírt. A kiszivárgott hírek szerint az „elitklub” célja még a koppenhágai eredményeket is gyengítené.

Ott ugyanis abban állapodtak meg, hogy a felmelegedés mértékét 2-1,5 fok alatt kell tartani, ezt most sokkal megengedőbben 2 fokban rögzítenék. A világ országainak többsége Koppenhágában is az 1,5 fok mellett állt ki. Valójában még el sem kezdődött az érdemi munka, már kirajzolódni látszanak a szokásos törésvonalak: a fejlett országok igyekszenek megtartani és bebetonozni előnyös helyzetüket – foglalja össze a „nulladik napot” Benkő Dániel.

Kihívások

Az úgynevezett „Cancún Csomag” több kulcsterületen is fontos előrelépést mutatna. A legnagyobb esély erre a tárgyalások kezdetekor a finanszírozás, az erdővédelem, a kiszolgáltatott országok adaptációjának támogatása, valamint a kibocsátások csökkentését célzó transzparens rendszer kialakítása terén mutatkozik.

Az egyik legnagyobb kihívás egy jogilag is kötelező vállalási rendszer kialakításával kapcsolatban merül fel. További kulcsterület lesz a 2012-ben lejáró Kiotói Egyezmény jövője is. Ezeken a területeken jelentősek a különbségek az olyan nagyhatalmak között mint Japán, India, Kína és az USA.