„Jó meglátogatni titeket, mert mindig olyan jót főzöl.” – mondta egy barátom a minap.
Kialakult az a szokás, hogy én összerittyentek valami újdonságot, a vendégségbe jövő barát pedig hozza hozzá az innivalót. Ahogy telik az idő, azt figyeltem meg, hogy nemcsak a dicséretet zsebelem be az újításokért, de a nálunk megforduló italok is egyre különlegesebbek.
Nem tudom, vajon Gerendai Károly, a Sziget fesztivál főszervezője is hasonlóra jött-e rá, de tény, a fellépői egyre több különlegességet hoznak magukkal.
Azt mondják, az ember szívéhez a hasán át vezet az út. Ha a zenekaroknak nem is feltétlenül a szívéhez, csak a jóllétéhez, meg a majdan felidézendő pozitív emlékeihez akarunk eljutni, az sem nagyon lehet másként. Gerendai úgy tűnik, erre (is) esküszik.
A Sziget fellépői a Nagyszínpad mögött királyi ellátásban részesülnek. Nemcsak kényelmesen pihenhetnek szállodai körülmények között, billiárdozhatnak vagy éppen friss oxigént szippanthatnak, de Magyarország legrangosabb éttermének ételeiből válogathatnak fogukra valót.
Az ebédlőrész asztalán folyamatosan terülj-terülj asztalkám fogadja a reggel érkező fellépő stábokat a hidegkonyha remekeiből. Ha ez nem elégíti ki ínyencségüket, meleg ételt is rendelhetnek – akár egy étteremben – az étlapról.
Magyarország egyetlen Michelin-csillagos étterme, a Costes sztárséfje, a portugál Miguel Rocha Vieira főz Faithlessre, az Iron Maidenre, vagy éppen a Muse-ra. (Persze, bizonyára nem volt olyan nehéz őt a fesztiválra csábítani, hiszen Gerendai az étterem résztulajdonosa.)
A zenekarok sokszor tíz-tizenkét órát is itt töltenek, a VIP részben. Fontos, hogy jó emlékük maradjon a helyről. Nemcsak a technika minősége, a nézőszám, de ez is az egyik, amitől emlékezetessé válhat a Sziget – mondja a főszervező. Ezek az apróságok ugyanis sok esetben – egy-egy ügynökséggel való tárgyaláson – dollár vagy Euro tízezreket jelentenek egy másik fesztivállal szemben.
A nagy fellépők jelentős része nyolc-tíz nagy ügynökséghez tartozik a nemzetközi piacon. Ha egy fesztivál jó híre elterjed, előnyt élvez a többivel szemben – nemcsak az ügynökség, de természetesen a fellépő részéről is. És bizony egy jó beszélgetés egy külföldi elismert kollégával Magyarország legjobb séfjének főztje mellett szép emlékeket hagyhat maga után.
(Tapasztalati tény, hogy a sztárok nyugalmára is jól vigyáznak – mi, újságírók bizony nem sokáig kukkanthattunk bele ebbe a fesztiválsátrak, homok és sár közepére felhúzott mini VIP paradicsomba. De azért néhány hideg ételbe belekóstoltunk. Finom volt.)
Meg kell adni a módját bizony a legapróbb részletnek is, ha az ember először fogad egy vendéget. Ha jó hangulatban távozott, másodszor már szívesebben jön, jobb bort hoz, és nekünk csak az a dolgunk, hogy a múltkori mulatsághoz képest ne okozzunk csalódást. (Ha ráadásul újságíró, akkor meg még könnyebb lekenyerezni – bár lehet, hogy többet fogyaszt.)
