A GMO (Genetically Modified Organisms) angol betűszó, magyarul genetikailag módosított szervezeteket jelent. A génmódosítás során a fogadó szervezetbe egy más élőlényből, más fajból származó gént építenek be. Olyan tulajdonságokat visznek át fajok között, ami a természetben, a biológia törvényei szerint soha, semmilyen körülmények között nem mehetne végbe – magyarázza az FN-nek a génmódosítás tudományos hátterét Szigeti Tamás János, az élelmiszer-laboratóriumot is működtető WESSLING Hungary Kft. üzletfejlesztési igazgatója.
Felülírjuk a biológiát
Ha nagyon egyszerűen akarunk fogalmazni, a gének szerepe a szervezetben a tulajdonságok átörökítése és aktiválása a DNS-láncon keresztül. A DNS négy alap-építőeleme négy szerves bázis, az adenin, a tinin, a citozin és a guanin. Az ismert „duplaspirált” is ezek párjai képezik: a citozin csak a guaninnal, az adenin pedig kizárólag a timinnel állhat párban. Ezen párocskák aztán végtelen hosszú láncot alkotnak, és önmagukban felelősek az élő szervezet minden egyes tulajdonságáért, a mérettől kezdve a szem színén át a vérmérsékletig. Szó szerint, földünk minden élőlényének összes biológiai és fizikai tulajdonságát meghatározzák.
A génmódosítás a gyakorlatban akkor válik fontossá, ha egy élőlényben – ma még főként haszonnövényekben – szükséges valamely új tulajdonság kialakítása, amely természetes úton, keresztezéssel, növénynemesítéssel valószínűleg soha nem érhető el. A tudósok ekkor megkeresik a kívánt hatást kiváltó „darabkát” egy másik élőlény DNS-spirálján, és bejuttatják a gazdaszervezetbe. A gyakorlat persze korántsem ilyen egyszerű. Vegyük példának az állatorvosi lovat, a szóját – folytatja az analitikai és környezetvédelmi szakmérnök.
Génágyúval lövöldöznek
A szója eredetileg ugyanolyan érzékeny volt a gyomirtó szerekre, mint több más növény. A szója „kényelmes” gyomirtási technológiája érdekében ezért olyan gént ültettek be az egyik szójafajta genomjába, amely a glifozát nevű gyomirtó szert lebontó enzimet termel. Magyarul: ha bepermetezik a növényt, nem pusztul el a gyomnövénnyel együtt. Sok kutatás után a donor az erkélyládákból is ismert petúnia lett, ebből a növényből származik az átültetni kívánt, úgynevezett transzgén. E transzgént egy mikroszkopikus méretű „génpuskával” a szója sejttenyészetében levő sejtek kromoszómájába lőtték abban a reményben, hogy a megfelelő helyre „érkezik”, és ott be is épül.
A gén beültetése (forrás: Szigeti tamás)
Elképzelhetetlenül apró méretekre kell gondolnunk, ezért célzott lövés teljesen lehetetlen: valahogy úgy képzeljük el a génpuska működését, mint amikor bekötött szemű emberek lőnek célba egy távoli táblára. Sok-sok „lövésből” jó, ha egy sikerül – emeli ki Szigeti Tamás. A transzgénnel a szakemberek egy úgynevezett jelzőgént (markergént) is bejuttatnak, amely ellenállóvá teszi a sejteket bizonyos antibiotikumokkal szemben. Ekkor jön a teszt, a sejttenyészetet a megfelelő antibiotikummal lepermetezik.
Ha sikeres volt a beültetés, akkor a transzgén mellett a jelzőgén is beépült, így a sikerrel transzformált sejttenyészet túléli az antibiotikumos kezelést. A többi értelemszerűen elpusztul. Meg kell jegyezni, hogy napjainkban az újabb transzformációknál kerülik az antibiotikum-rezisztencia gének felhasználását azok közegészségügyi aggályossága miatt.
A szója átalakult
A szóját olyan sikerrel tették ellenállóvá a növényvédő szerrel szemben, hogy e tulajdonságát örökíti. E növény nevet is kapott: a Monsanto által gyártott, glifozát hatóanyagú RoundUp herbicidről RoundUp Ready szójának nevezik. Mára gyakorlatilag a világon alig termelnek „hagyományos”, azaz nem génmódosított szóját. Ahány növény, annyiféle okból kívánják megváltoztatni genetikai összetételét. A GMO-val foglalkozó cégek és lobbicsoportok szárazságtűrő, jobban termő, kártevőknek ellenálló fajtákat ígérnek a gazdáknak.
A génmódosított szervezeteknek a környezetre, az emberi egészségre gyakorolt hatásáról mindmáig nem készültek hosszú távú, minden részletre kiterjedő, megnyugtató hatásvizsgálatok. A genetikai transzformáció szántóföldi és kertészeti felhasználásáról éles viták folynak világszerte. Sokan támogatják, de sokan aggályosnak tartják e technika szabadföldi alkalmazását. A WESSLING szakembere ezért óvatosságra int, és egyetért azzal a magyar határozattal, amely jelenleg nem engedélyezi GMO-termékek hazai termesztését. Félő az is, hogy a génkezelt élőlények megfertőzik természetes társaikat, magyarul: szaporodnak, összekeverednek, aminek hatása követhetetlen lenne. Ne felejtsük el, ezek az élőlények soha nem jöttek volna létre természetes úton – hangsúlyozza Szigeti Tamás.
Szabadon garázdálkodhat a környezetben
Az unió területén például szabadon termeszthető a Monsanto cég kukoricamolyra rezisztens kukoricafajtája, közismertebb nevén a MON810-es. A növényt transzgenikus úton ellenállóvá tették egyik fő kártevőjére, a kukoricamolyra. Hagyományos úton a rovart – pontosabban a kukorica növénnyel táplálkozó hernyóját – egy baktériumból kinyert toxinnal permetezve irtják, a MON810 azonban maga termeli a mérget. Az ezért felelős géneket a növényvédelemben is használt baktériumból (Bacillus thuringiensis) ültették át a kukoricába.
Csakhogy a növény a permetezésnél kijuttatott méreg közel ezerszeresét termeli, és számos más rovart megölhet, amely kapcsolatba kerül e kukoricafajtával. A betakarítás után a földben maradó növényi maradványok – gyökér, szár, levelek – a baktériumoktól a rovarokig erősen pusztítják a talaj élővilágát. Kérdés, hogy megéri-e, főleg Magyarországon, ahol a kukoricamoly kártétele a termésátlag 1-3 százalékát érinti, és permetezéssel kiválóan lehet ellene védekezni.
Egy másik fontos kérdés, hogy milyen hatásuk van a transzgenikus szervezeteknek az állati vagy az emberi testben. Erre ma senki nem tud választ adni – fejtegeti Szigeti Tamás. – Tudjuk, hogy génállományunk csupán egy kis része aktív, ezek kódolják, határozzák meg tulajdonságainkat. A gének többsége azonban úgynevezett alvó gén, azaz inaktív, kódjait nem érvényesíti a szervezetben. Elképzelhetjük a géneket akár úgy is, mint annak idején a távírót, amely bizonyos rendszerben lyuggatta a papírcsíkot, amiből szavak, mondatok álltak össze.
Nem tudni, hogy a génmódosított szervezet táplálék formájában egy idegen genetikai szervezetbe, jelen esetben az emberi testbe kerülve miként viselkedik. Vajon a transzgenikus alapanyagból készített élelmiszerek nem tartalmaznak-e az ember számára kedvezőtlen hatású, ismeretlen fehérjéket? – sorolja a megválaszolatlan kérdéseket a szakértő. – Ezek eldöntéséhez hosszú, komoly és költséges vizsgálatokra van szükség, amire jelenleg a fejlesztő cégek részéről nem látszik hajlandóság – teszi hozzá.
Az öngyilkos növény
Újabb probléma, hogyan védekezhet a gazda vagy adott esetben egy egész ország, amely nem kíván génmódosított növényeket termeszteni. A GM-kukorica magról nemigen szaporodik, de nincs rá megfelelő biztosíték, hogy a szél által nagy távolságra is eljuttatott virágpor nem viszi-e tovább a génkezelt szaporítóanyagot. Ez ellen vezették be az EU-ban az izolációs távolságot: azonos fajta génmódosított és a hagyományos táblája között legalább 400 méter távolságot kell hagyni. Ez nagyon kevés, gyakorlatilag felesleges. Magyarországon – felkészülve arra, ha az unió a GM-fajták termelésének engedélyezésére kötelezi hazánkat – emellett minden szomszédos tulajdonosnak bele kell egyeznie a génkezelt növény termesztésébe.
A génkezelt növények előállításában érdekelt cégeknek is van ajánlatuk a GMO kordában tartására, aminek kulcsa az úgynevezett terminátorszekvencia, ami gyakorlatilag öngyilkos parancsot kódol a transzformált növényben. A terminátorszekvencia egy olyan DNS-szakasz, amely a csíranövény fejlődése egy korai szakaszában sejtlégzést gátló mérget termeltet a növény sejtjeivel, és emberi beavatkozás híján elpusztul. Ha azonban kellő időben egy speciális anyagot permeteznek rá, a növény tovább fejlődik. Ezzel biztosítják, hogy az elsodródott magokkal ne terjedjen a növény.
Van az életnek azonban olyan területe is, ahol egyértelműen pozitív a GMO jelenléte, sőt nélkülözhetetlen segítséget nyújt. Egyes transzgenikus baktériumokkal és gombákkal gyógyszerek alapanyagait állítatják elő. Számottevő a különbség azonban, hogy ezeket ellenőrzött, laboratóriumi vagy ipari körülmények közt, zárt rendszerben használják, és ha már nincs szükség az adott tenyészetre, a génmódosított szervezeteket hőkezelés alkalmazásával elpusztítják. Ellentétben a szabadban termesztett növényekkel, ezek nem juthatnak ki a természetbe – fogalmaz a szakember.
